180 ezer forint nettóért sem

Nem tudsz valakit, aki beállhatna ide?  – kérdezte ismerősöm keservesen, aki kisboltjában tulajdonosként a pult mögött állt. Nem a munkára panaszkodott ő, de ha tulajdonosként most ő állt a pult mögött, akkor másik két boltjának ügyeit nem intézte addig senki, és ez már érzékelhető probléma cége életében, főleg, ha tartós marad ez az állapot. Nem is először kérdezte ezt tőlem, mivel sok céghez hasonlóan neki is nagy gondjai vannak a munkaerőhiány miatt.

A csatolt fotón látható (az ajtóra ragasztott) hirdetésben hív embereket nettó 180 ezer forint munkabérrel, jelentős fogyasztási kedvezménnyel és mégsem tud stabil, megbízható embert találni, akire építhetne, aki a boltban lenne.

Mivel jóban vagyunk, már próbáltuk együtt is megtalálni a helyzet okát, megérteni a probléma lényegét, hogy tudjon alkalmazkodni a körülményekhez, de nem nagyon jutottunk el ahhoz a megoldáshoz, amivel tartósan megfelelő embert találunk a boltjába, nagyobb jövedelmi keretet meg nem tud biztosítani.

Mondjuk, meg tudom érteni azokat a munkavállalókat, akiknek egy nem túl forgalmas (de azért biztonságos és jó környéken lévő) alagsori kisbolt nem mutat „fényes” jövőt és ezért nincs jelentős motiváció számukra, hogy ott dolgozzanak. És 180 ezer forintból manapság egyedül (!) megélni úgy lehet (itt a fővárosban), ha az embernek nincsenek nagy fix havi kiadásai (például lakásbérlet), nincsenek távlati céljai, nem gyűjt lakásra, nem akar autót venni/tartani, és megelégszik egy közepesen alacsony életszínvonallal. Egy ilyen helyen az ember szakmailag nem fejlődik, nyelvtudását nem használja, azaz a más munkahelyeken értékes képességei nemhogy nem fejlődnek, hanem inkább leépülnek, ami pedig veszélyes „karrierfolyamat” kezdete lenne. Ennyi pénz gyakorlatilag arra elég, hogy fogyasztása „alsó-közepes” szinten legyen, de nem tud érdemben felhalmozni, a jövőre félretenni. Ha fegyelmezett és takarékos, akkor minden évben elfogadható színvonalon (de semmi „luxus”!) elmehet nyaralni akár kétszer is a szabadsága alatt, „újra tudja termelni” saját magát (néha még egy-egy orvosi magánrendelés is belefér, ha sürgős az eset), elfogadható szinten öltözködhet, étkezhet, de semmi „egyéb”, azaz ha váratlanul és javíthatatlanul elromlik például a mosógépe, akkor már valószínűleg választania kell a hitelfelvétel vagy a nyaralásra félretett pénz között, hogy mosógépet vehessen. Fontos megjegyezni, hogy ezeken a munkahelyeken már az is jelentős pozitívum, ha teljes munkaidőre bejelentik az embert, de cafeteria-rendszert, vagy a komolyabb cégeknél igénybe vehető egyéb juttatási lehetőségeket (céges mobil, esetleg laptop, kedvezményes kölcsön stb.) szinte biztosan nem kínálnak.

Egy olyan munkavállalónak, akit szívesen alkalmaznának más munkaadók is (jobb feltételekkel), ezek nem vonzó kondíciók, maradnak tehát jelöltnek olyan munkavállalók, akiknek nem nagyon van más olyan lehetőségük, mint az ilyen helyek. Az ő számuk viszont jelentősen csökkent az utóbbi időben, mivel az építőipar, a szociális szolgáltatások, a kivándorlás és a demográfia (elöregedés) megtette hatását, mert azért azt ne feledjük, hogy aki dolgozni akar és tud is, annak most vannak (jobb kondíciójú) lehetőségei.

Nemrég egy fiatal nővel (úgynevezett Y generációs) beszélgettem a havi kiadásairól és körülbelül pont ez az összeg jött ki neki, ennyiből tud megélni. Javasoltam neki ezt a munkahelyet, de ez a nő képzett, nyelvet beszél, számítógép-felhasználói tudása van, egy ilyen kis boltban ezeket a készségeket nagyon nem veszik igénybe, fél tőle, hogy leértékeli magát a munkaerőpiacon, azaz egy ilyen viszonylag fiatal munkavállalónak akkor sem éri meg ilyen helyen dolgozni, ha egyébként rövid távon kielégítik az itt található feltételek. (Plusz egy ilyen boltban ugye emberekkel kell „foglalkozni”, ami nem mindenkinek megy jól, ráadásul eléggé megterhelő is.)

Az ilyen helyeknek a jellemzője munkavállalói szempontból a jövőtlenség, a reménytelenség, ilyen munkahelyre olyan embereknek érdekes elmenni, akik még mozgóképesek, időben még sokat tudnak dolgozni és megbízhatók (például nem veszélyeztetik az árukészletet, meg a kasszapénzt), de (már) nincsenek érdemi igényeik sem jövedelmükkel, sem munkakörülményeikkel kapcsolatban.

Ismerősömnek tartósan komoly gondjai lesznek boltjainak üzemeltetésével a munkaerőhiány miatt, mivel üzleti modellje erősen épül és épült a könnyen és olcsón elérhető munkaerőre.

Korábban is nagy volt a fluktuáció a cégnél, de mindig jött új ember (hirdetésekre saját magától), most már nem jönnek új emberek, nem könnyen tudja megtartani a régieket sem, és nem elsősorban a jövedelem miatt, hanem azért, mert a munka körülményei nem jövőbemutatók és a munkavállalónak egyre inkább más is fontos a munkán kívül, nem csak a jövedelem, hanem a munkahelyi légkör, a munkakörülmények és a munka társadalmi megítélése is.