2014 befektetője – interjú Zsiday Viktorral

Mindenevő befektetőként ismerik a hazai befektetési piacon. Ho­gyan tudja egyszerre a sokféle terméket, piacot és régiót követni?

Zs. V.: Sokat olvastam Soros Györgyről és Soros Györgytől. A hetvenes években Jim Rogersszel ketten kezelték a híres Quantum Fundot, amelynek akkoriban évente 40 szá­zalék volt a hozama. Rogers egyszer elment egy nagy New York-i befektetési bank­hoz, ahol megkérdezték tőle, hogy mikép­pen tud egyszerre foglalkozni pálmaolaj­jal, amerikai részvényekkel, ausztrál köt­vényekkel, devizákkal, hiszen nekik min­den piacra van egy külön 10-20 fős csapa­tuk. Ő pedig azt válaszolta, nem érti, hogy lehet bármelyikkel úgy foglalkozni, ha va­laki a többi piacot nem követi.

Minden mindennel összefügg?

Zs. V.: Igen, amióta a Bretton Woods-i rend­szer leomlott, nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással a világ különböző piacai.

Szerintem az a leghatékonyabb befektetés, ha az embernek van egy globális modellje arról, hogy nagyjából merre tartanak a főbb gazdasági folyamatok, de azt is modellez­ni kell, hogy erre miként reagálnak majd a gazdaságpolitikusok, és végül arról is kell gondolni valamit, hogy mindennek milyen piaci leképeződései lesznek. Az elmúlt 10-15 évben e szerint próbálok befektetni, és mint minden más szakmában, ebben az egyre na­gyobb tapasztalatom is segít.

Milyen piacokon fektet be?

Zs. V.: Globálisan fektetek be, mégpedig el­sősorban a legnagyobbakon, az amerikai és német részvény-, illetve kötvény-, devi­za-, valamint az árupiacokon. Ezek ugyan­is nagy és likvid piacok, ráadásul nem bel­terjesek. Itt mindenki egyenlő, ugyanazok­hoz az információkhoz jut hozzá, minden ilyen piac nagyon versenyző. Magyaror­szágon ellenben rengeteg olyan cég vagy ágazat van, amely politikai kapcsolatok nélkül nem tud dolgozni. Ha lehet, én et­től távol maradnék.

Ahol sok egyenlő esélyű játékos verseng, ott többeket is kell megverni. A Templeton ismert gurujától, Mark Mobiustól hallottam egyszer; azt szere­ti a feltörekvő piacokban, hogy egy nigériai részvényt csak hárman elemeznek a világon, míg egy nagy amerikai pa­pírt tízezren.

Zs. V.: Valóban jó olykor találni valamit, ami­vel kevesen foglalkoznak. Két éve izgalmas­nak találtam a szlovén távközlési céget. Kü­lön örültem, amikor a brókerek azt mond­ták, hogy szlovén részvényt nem is tudnak venni – ez azt jelentette, hogy valószínű­leg kevés befektető foglalkozik velük, kevesebb a versenytárs. De a kisebb papírok­ra is hatnak a globális trendek.

A globális megközelítésnél mire ját­szik inkább, az említett nagy trendek­re vagy a félreárazásokra? Talán úgy is kérdezhetném: milyen időtávra fektet be jellemzően?

Zs. V.: Alapvetően trendkövető vagyok, pró­bálom kitalálni, hogy merre mennek a fo­lyamatok, és elsősorban határidős termé­kekkel igyekszem ezt az irányt felvenni, s ha tévedek, gyorsan, lehetőleg kis veszte­séggel lezárom a pozícióimat. Az időtávot illetően pedig pár hetes, hónapos pozíció­im vannak. Viszont amikor egyedi eszközt veszek, az ilyen pozíciót inkább hosszabb távra, 1-2-3 évre veszem fel, de ezekben ki­sebbek a kitettségeim. Erős meggyőződé­sem szokott lenni a piacokról, de ha holnap mást látok, hajlandó vagyok azonnal az el­lenkező irányba indulni. Sokszor tévedtem, és ez nem probléma. Az a probléma, ha va­laki ezt nem ismeri el. Szerencsére egy tőke­piaci szereplő bármikor megteheti, hogy azt mondja: tévedtem, pont az ellenkezője van, mint korábban hittem. Egy vállalatvezető­nek ezt már nehezebb megtennie, egy poli­tikusnak pedig szinte lehetetlen.

Honnan szerzi az inputokat? Ter­minálokat néz, jelentéseket olvas, híre­ket hallgat?

Zs. V.: Otthon ülök, kialakítottam egy kis iro­dát, de nincsenek speciális monitorjaim.

Kapok különféle elemzéseket, ezenkívül mindenki számára elérhető anyagokat ol­vasok, böngészem a cégek honlapjait, meg­nézem a statisztikai számokat. A feleségem szokta is kérdezni: nem unalmas azt a sok számot nézegetni egész nap? De én imá­dom ezt a munkát, és a számokat is kifeje­zetten szórakoztatónak gondolom. Fontos­nak tartom azt is, hogy ha valaki tőkeátté­tellel kereskedik, akkor néznie kell a pia­ci folyamatokat is, nem lehet ugyanis so­káig a valósággal hadakozni; hiába hiszek az emelkedésben, ha a piac esik, meg kell értenem, miért történik ez.

Miért otthonról dolgozik, gondolom, az alapkezelők többsége bent ül egy in­tézményben…

Zs. V.: Nekem fontos az, hogy sokat legyek egyedül. Szeretek néha órákra elmenni az erdőbe, szeretem a csendet és a magányt is. Nagyon nagy érték, hogy a Concorde Alapkezelőnél ez megvalósítható.

A döntéseiben is szólista, vagy van egy olyan csapata, amellyel közösen mondják ki a végső szót?

Zs. V.: A Concorde Alapkezelőben minden héten beszélgetünk arról, hogy ki mit gon­dol a világról, de én is saját magam döntök és a többiek is. A befektetési döntést min­dig egy embernek kell meghoznia. Ezen a területen a bizottsági határozathozatal na­gyon rosszul működik, a jó döntéseknek utólag mindenki a gazdája lesz, a rosszak­nak pedig senki.

Azt hallottam, hogy a tőzsdén jegy­zett Plotinusban reálgazdasági befekteté­sek is vannak, mint egy gerincgyógyásza­ti központ, egy lízingtársaság, egy induló ingatlanfejlesztés. Ezekhez is ért?

Zs. V.: A tőkepiaci döntéseket a Plotinusban is én hozom meg, de a reálgazdasági részért egy kollégám felel. Mi inkább pénzügyi be­fektetők vagyunk, próbálunk olyan szeg­menseket keresni, ahol azt gondoljuk, hogy jó megtérülést tudunk elérni. Minden befek­tetésnél van menedzsment, én inkább csak kontrolling jelleggel nézem a cégeket.

A kétféle befektetéshez két eltérő gon­dolkodás is kell? Mennyiben más a reál­gazdaság és a tőkepiac?

Zs. V.: A reálgazdaságban a befektetési idő­táv hosszabb. Ugyanakkor mindkét piacon szükséges valami hosszabb távú feltétele­zés, inflációról, recesszióról, ágazatokról, nagy társadalmi-gazdasági trendekről. Ha az ember ezeket jól látja, az már fél siker, a másik fele a cégekben dolgozó emberek kvalitásain múlik. Aki 2003-ban kezdett ingatlanfejlesztésekbe, akkor is jó eredmé­nyeket érhetett el, ha nem volt kiváló, míg aki 2008-ban lépett a piacra, valószínűleg akkor is tönkrement, ha amúgy nagyon jól csinálta. A reálgazdaságban is fontos a gaz­dasági, gazdaságpolitikai ciklus.

Azt is hallottam, hogy intenzíven ér­deklik a keleti filozófiák. Befolyásolta ez a befektetői gondolkodását?

Zs. V.: Előbb volt ilyen érdeklődésem, mint hogy befektetésekkel foglalkoztam volna, de úgy vélem, végül is minden ember ke­resi a kapcsolatot valamilyen módon a vég­telennel. A középiskola óta érdekeltek a ke­leti filozófiák, tanulmányoztam a buddhiz­must, a hinduizmust, a taót. Ez a magánéletem része, ami az életvezetésemben fon­tos, de nem tudom, hogy hol találkozik ez a tőkepiacokkal.

Hol tart most, és hova szeretne eljut­ni a befektetéseivel?

Zs. V.: Nincsenek konkrét célkitűzéseim, pél­dául arról, hogy mekkora legyen az alap, mennyit szeretnék keresni. Jól érzem ma­gam, mert azt csinálom, amit szeretek, és még elég sok szabadidőm is van hoz­zá. Az alapban egyébként most 27 milli­árd forint van. Amikor 2002-ben, még az Aegonnál megcsináltam az első abszolút ho­zamú alapot, olyan modellben gondolkod­tam, amelyben van egy jelentős értékpapír-portfólió hosszabb távra, emellett vannak rövid határidős pozíciók, amelyekkel gyor­san lehet befektetni. A saját vagyonomat is mindig így kezeltem. A magyar lakosság azonban nem volt vevő arra, hogy jelentős kockázatot vállaljon, hiszen a bankban is viszonylag nagy volt akkor még a kamat, nem fogadták el, hogy egy befektetésnek akár negatív is lehet a hozama. Ezért arra törekedtünk, hogy ne ingadozzon sokat az alap hozama, alacsony legyen a szórás, a cél a banki kamatoknál kicsit nagyobb ho­zam volt, lehetőleg kis kilengésekkel. Az egész szakma elment ebbe az irányba, az ilyen megközelítésű alapok tudtak meg­nőni, ebbe jött a pénz. A jövőben azonban már alacsonyabb hozamok lesznek, a la­kosság megtanulja, hogy ha hozamot akar, akkor kockázatot kell vállalni. Én is ebbe az irányba váltottam. Májusban meghir­dettem, hogy szeptembertől nagyobb kockázatot vállalok, nagyobb kilengések lesz­nek az alapomban.

A privát megtakarításai is az alap­jában, illetve a cégében vannak?

Zs. V.: Ahogy a tőzsdei társaságunk és a be­fektetési alap egyre több időt igényelt, a sa­ját tőkepiaci befektetéseimet abbahagytam, és már csak a fenti két struktúrán keresztül végzem. Az azonban nem igaz, hogy min­den pénzem itt lenne. Szerintem mindenki­nek érdemes diverzifikálni, ezért külföldön, illetve ingatlanokban is van pénzem.

Mindjárt itt van 2015, mely piacok­ban hisz, melyekben nem?

Zs. V.: Az árupiacokon a szuperciklus felszál­ló ága után leszállóban vagyunk. Szerintem ez folytatódik, és az árutermelő országok­nak nem lesz könnyű a helyzete. A nyers­anyagoknál a ciklusok többévesek. Amikor már nem éri meg a nyersanyagot kitermel­ni, bezárják a bányákat, és nem indulnak új beruházások. Aztán valamiért megnő a kereslet. A kínálat egy ideig rugalmatlan, évekig tart, mire felzárkózik, addig folya­matosan felmegy az ár. Amikor aztán ma­gas az ár, akkor már mindenki kutatna, ki­termelne, a cégek szétfúrják az egész földet. És mindez fordítva is igaz, ha már megva­lósultak a beruházások, akkor a kapacitáso­kat leépíteni sem könnyű. Nehéz bezárni a bányákat, mert ha elbocsátjuk a bányászo­kat, azok majd szétverik a politikus fejét.

Ráadásul a kitermelések felfuttatásánál az elején nagy költségek jelentkez­nek, de utána a kiterme­lés már nem akkora ki­adás. Ha az egész pro­jekt veszteséges is lesz, akkor is termelni kell, hogy csökkenjen a de­ficit. Ezért a leszálló ág is sokáig tart, most sze­rintem egy ilyenben va­gyunk.

És hol vár fellen­dülést?

Zs. V.: 2015 a fejlett világ­ban, Európában, az Egye­sült Államokban nyugodt év lehet, növekedést vá­rok. Jó trend lehet Kína. A kínai a világ második legnagyobb részvénypia­ca, de eddig tőkekorlátozások miatt nem na­gyon lehetett hozzáfér­ni. Most, úgy tűnik, fel­oldják ezeket. Ha a kí­nai papírok bekerülnek az indexekbe, akkor sok pénz mehet oda, ráadásul nagyon olcsók a részvények.

Kínával kapcsolatban sok optimista hangot hallok, mások azonban a bank­rendszerrel, az ingatlanlufival összefüg­gő kockázatokra figyelmeztetnek.

Zs. V.: Nagyon szeretem a gazdaságtörténe­ti munkákat, mert sokat lehet belőlük ta­nulni. De én még olyan pénzügyi válság­ról nem olvastam, ami előtt a hitelintéze­tek ennyire alacsonyan voltak árazva, mint most Kínában, ahol átlagosan 5-ös a P/E­-jük. A krízis után igen, de már előtte? Ha bekövetkezik, ez lesz a legjobban előre jelzett bankválság a történelemben. Ettől még bekövetkezhet, de ha nem lesz ilyen, akkor nagy az emelkedési lehetőség, és a befektetés végül is a valószínűségekről s az azokhoz rendelt lehetséges hozamok­tól függ. Mindenki hülyének nézett, ami­kor 2012 nyarán görög kötvényeket vettem. Vártuk a csődöt, a papírok a névérték 20 százalékán forogtak. Azt gondoltam, hogy 50 százalék az esélye, hogy csődbe megy Görögország, de ha ugyanannyi valószí­nűsége van annak is, hogy megmenekül és visszafizeti az adósságot, akkor sokkal többet lehet keresni, mint a másik oldalon veszteni. Szerintem ez egy értelmes foga­dás volt, mert a hozam–kockázat arány jó volt, Mindent nem tettem volna fel erre, de valamennyi pénzt érdemes volt belerakni: másfél év alatt triplázódott az árfolyam. Ha sok ilyen befektetést találok, akkor jó ho­zamunk lesz, mert néhány bejön, és azok­kal többet lehet nyerni, mint a vesztesek­kel veszíteni.

A magyar kilátásokat milyennek ítéli?

Zs. V.: Növekedést várok. Magyarországon még a közgazdászok is két táborra szakad­tak. Amikor jön egy választás és nyer egy párt, akkor az egyik csapat szerint vége a növekedésnek, a másik szerint 7 százalék lesz a bővülés. Én 2012 vége óta elég opti­mista vagyok, de nem szabad összekever­ni a strukturális és a ciklikus folyamato­kat – pedig sajnos ezt a hibát mindkét tá­bor közgazdászai elkövetik. A strukturális helyzetünk rossz, amin a gazdaságpoliti­ka csak rontott – ebben igaza van az egyik tábornak. A hosszú távú növekedési üte­münk nem elég, sajnos nem lesz 5-6 szá­zalékos a bővülés, és így nem tudunk fel­zárkózni Európához. Minden nagy rend­szer – az oktatási, a nyugdíj, a politikai – alkalmatlan erre. De régóta recesszió­ban voltunk, és a hullámvölgyek után, há­la az alacsony bázisnak, mindig van felíve­lés. Ráadásul olyan óriási pénzáram folyik Magyarországra az Unió jóvoltából, amire szerintem még soha nem volt példa a tör­ténelmünkben. Ezért várok szolid növeke­dést. Ezt a másik tábor saját rendszere diadalaként és validálásaként éli meg, de ne­kik sincs igazuk.

Ez azt jelenti, hogy magyar eszközö­ket is vesz?

Zs. V.: Nem igazán. Kis részvényeket tartot­tam mostanában, de már nagyjából meg­szűnt az alulárazottságuk. A nagy papí­rokban nem látok felértékelődési potenci­ált. A hazai kötvénypiacon pedig azért nem látok nyerési esélyt, mert már nagyon ala­csonyak a hozamok.

Brückner Gergely

Forrás: Figyelő – 2014. december 18.