2017

2017 kockázatai

Donald Trump a kiszámíthatatlanságával fenyegetheti leginkább a világgazdaságot – ezt jelezte vissza az ügyfelek jelentős hányada a nagy brit pénzügyi-gazdasági tanácsadó műhelynek, az Oxford Economics-nak. Ez a think tank bankházak, befektetők, óriásvállalatok és kormányok tanácsadójaként szolgál a világ öt kontinensén. Alex Mackley, az Oxford Economics vezető elemzője szerint az, hogy a jegybankok agresszív monetáris beavatkozásai és „idővásárlási akciója” nyomán az egész fejlett világban kezd mindenki számára érezhetően javulni a gazdasági helyzet, jó eséllyel visszafordíthatja a populista trendet a politikában.

Zentai Péter: A gazdasági-pénzügyi szaklapok azt „vették le” az önök friss jelentéséből, hogy a világgazdaságot a következő években csak egyetlen ember, Donald Trump teheti tönkre. Én viszont azt olvasom ki az Oxford Economics felméréséből, hogy Trump gazdaságpolitikai ténykedése esetleg globális gazdasági eredményekhez is vezethet. Melyik olvasat áll önhöz közelebb?
Alex Mackley: Erre a kérdésre egyelőre senki sem ismeri a választ, mert nem tudjuk, hogy az a Trump lesz-e a mérvadó a következő években, aki totális támadást indított és büntetéseket helyezett kilátásba a választási kampányában Kína és azon amerikai vállalatok ellen, amelyek külföldre szervezték ki a termelésüket, vagy az a Trump, aki megválasztását követően, az elmúlt napokban nagy tekintéllyel bíró, eredményes gazdasági-pénzügyi szakértőket válogatott be leendő kormányába. Annyira ellentmondásosak az üzenetei és cselekedetei, annyira kiismerhetetlenek a szándékai, hogy azokkal szélsőségesen megosztja ügyfeleinket, köztük hatalmas világcégeket illetve külföldi kormányzati intézményeket. Partnereink 27 százaléka úgy látja, hogy a legnagyobb rizikó a mostani világban nem más, mint Trump ellentmondásossága, kiszámíthatatlansága.

Egyetlen ember ellentmondásossága jelenthet világgazdasági kockázatot?
Igen, mert Trump mégiscsak a világ legbefolyásosabb gazdasági hatalmának első embere lesz. A világ vezető politikusai és gazdasági, pénzügyi irányítói nem tehetnek mást, minthogy maximális éberséggel figyeljenek és megpróbálják „kalibrálni” a megválasztott amerikai elnök Twitteren keresztül terjesztett protekcionista gazdasági üzeneteit éppúgy, mint visszafogottságról, rugalmasságról tanúskodó személyes beszélgetéseit, találkozóit külföldi politikusokkal, pénzemberekkel. Trump mégiscsak több, kimondottan nyitott, antiprotekcionista pénzügyi-gazdasági szakértőt hívott meg kormányába.

A jelek szerint mindenkinek meg akar felelni…
Ezt viszont egyaránt lehet veszélyesnek vagy veszélytelennek értékelni. A ügyfeleink egyharmada azt tartja reálisabb forgatókönyvnek, hogy a „kását igenis forrón eszik” és Trumpnak az az „énje” lesz a mérvadó, az fog uralkodni, amelyik nem riad vissza a kereskedelmi háborúktól. Trump kész lesz konfrontálódni Kínával, halálosan komolyan veszi, hogy elnöki rendeletekkel nyomást lehet gyakorolni az amerikai cégekre, hogy azok visszahozzák a termelést Dél-Amerikából, Ázsiából. Az elnöknek szerinte lehet akkora hatalma, amellyel újra lehet nyittatni a szénbányákat. Ebben az a félelem is benne rejlik, hogy az elnök háborúskodásba keveredik saját pártjának elitjével és akár a törvényhozás mindkét házával is.
Ügyfeleink másik része nem kívánja előzetesen minősíteni a várható amerikai lépéseket, nem kíván jóslatokba bonyolódni. Egy harmadik rész viszont számol azzal a lehetőséggel, hogy a végén Donald Trumpnak a „pragmatikus énje” fogja uralni a következő éveket és folyamatosan keresi majd a kompromisszumokat mind odahaza a Kongresszus vezetőivel, mind a külföldi kormányokkal, mind az amerikai közvélemény jelentős részével. Elvégre lehetséges, hogy mindenekelőtt rendkívül népszerű emberré, egy történelmi távlatokból visszatekintve is bölcsnek tartott személyiséggé szeretne válni és ez az ambíciója fogja vezetni.

Mit tartanak ügyfeleik a második legnagyobb világgazdasági kockázatnak?
Az európai bankrendszer törékenységét, azt, hogy némely bankok esetleges összeomlása egész Európára kiható banki válságot fog előidézni.
A harmadik kiemelkedő kockázat a közeljövőben, hogy vajon az európai kormányok képesek-e vagy sem bölcsen, a társadalmi esélyegyenlőség javítása, a kirívó jövedelmbeli különbségek tompítása, a demográfiai válság megoldása, a gazdasági modernizálás érdekében okosan sáfárkodni az Európai Központi Bank és más fontos jegybankok rendkívüli adományával: a pénzbőséggel, a nulla kamatokkal.
Az EKB, mint ahogy a japán, az amerikai és a fejlett világ többi központi bankja is – történetükben először – nem csak monetáris, hanem általános politikai főszereplővé lépett elő, felvállalta, hogy minden eszközzel időt biztosít a kormányok, a politika számára a nagy gazdasági, részben társadalmi átalakítások beindításához.

Szóval a jegybankok nem csupán állam- és vállalati kötvényeket vesznek óriási mennyiségben, hanem „időt is vásárolnak”, hogy segítsék a kormányokat a gazdasági és politikai helyzet stabilizálódásában. Ennek azonban vajmi kevés jelét észleljük Olaszországban, Franciaországban…
De például Spanyolországban, Írországban, Görögországban a politikai döntéshozók bátraknak bizonyultak és kihúzták a szőnyeget a bezárkózást hirdető, a gazdasági és politikai határok korlátozását szorgalmazó populisták alól. Eközben élénkül a fogyasztás a franciáknál, a portugáloknál, az olaszoknál, megkezdődött egy viszonylag erőteljesebb GDP-bővülés, a stagnálás a végéhez közeledik. Nagyjából ugyanez a helyzet euróövezet egészében. Ha a következő néhány hónapban minden fejlett nyugati országban bátornak, belső reformok végrehajtására késznek bizonyul a politika, akkor az amúgy is terjeszkedő gazdasági és életszínvonalbeli javulás nyomán megállítható és visszafordítható a populista trend.
De még nagyon sok a kérdőjel, kritikus jelentősége lesz a franciaországi választásoknak, annak, hogy lecsillapodnak-e a kedélyek a bevándorlás körül, és hogy mennyire gördülékenynek ígérkezik a brit kilépési folyamat az EU-ból.