szept.
28
2013

2,3,4

Ezek a jövõ évi GDP-növekedési számaim Európára, Magyarországra, és az USA-ra (százalékban természetesen). Ezek a számok jóval magasabbak, mint a jelenlegi konszenzus-értékek. Nyilvánvalóan nincs ember, aki meg tudná mondani mekkora lesz jövõre a növekedés, de én még mindig úgy vélem, hogy túlzottan pesszimisták az elõrejelzések, és nem veszik figyelembe, hogy az elmúlt 2-3 év lassú növekedési üteme két fõ tényezõnek köszönhetõ, amelyek hatása jelentõsen csökkenni fog jövõre.

Egyrészt mind Európában, mind USA-ban nagyon komoly megszorítások voltak, amelyek bár szépen lecsökkentették a költségvetési hiányt, de egyben komoly lassulást is okoztak. Ezekre nincs már nagyon szükség. Másrészt pedig a pénzügyi közvetítõrendszer eléggé szétesett a válságban, és az ebbõl adódó hitelszûke is igen komolyan hozzájárult a lassú növekedéshez/recessziós környezethez. Azonban mindkettõben változás van. Mind Európa, mind USA, mind Magyarország nagyjából kiegyensúlyozta olyan szintre a költségvetését, ami elegendõnek tûnik, és ez az egyik szembeszelet eltünteti, mert ez azt jelenti, hogy a kormányzati megszorítások korának vége van. De ennél sokkal fontosabb, hogy a pénzügyi közvetítõrendszer fokozatosan helyreáll, illetve ahol nem, ott a jegybankok nagyon komoly segítséget nyújtanak. Itt van rögtön Magyarország példája, ahol a jegybank 2000 milliárd forint olcsó hitelt kíván a gazdaságba pumpálni, ami hatalmas mennyiség, hiszen a nem pénzügyi vállalatoknak nyújtott hitelek állománya kissé 7000 milliárd forint alatt van, így szinte bizonyos, hogy ezzel a hitelállomány csökkenése megáll – mert akkora összegrõl beszélünk. A mesterséges pénzpumpa olyan mint a libatömés: hiába nem akar enni az a ványadt liba, akkor is muszáj neki. Hízni fog, akár tetszik, akár nem. A jegybanki programok hasonlóak, szinte tömik a gazdasági szereplõket, olcsó pénzzel hitelfelvételre, új beruházásokra, fogyasztásra sarkallják õket. Így a monetáris szembeszél is szép lassan eltûnhet.

Mivel a (szándékos) fiskális és (a válságból/hitelundorból eredõ) monetáris szigorúság volt az, ami visszatartotta a gazdaságokat, ezért eltûnésük hatására meglepõen jó növekedés is lehet. Nem csodálkoznék még azon sem, ha USA-ban jövõre 5%-os növekedési adatokat is látnánk, ami viszont egyértelmûen lépésre kényszerítené a jegybankokat (elsõsorban a Fed-et). A meglepetés a világban – ellentétben a komoly post-Lehman félelmekkel – nem egy újabb recesszió miatt kellene, hogy legyen, hanem sokkal inkább a kiugróan jó növekedés, és az arra adott jegybanki válasz lehet az, ami váratlanul érheti a szereplõket…

http://www.zsiday.hu/blog/234