Vegyünk eurót, amíg nem késő!

Jim Paulsen Forrás: CNBCAz amerikai óriásbank, a Wells Fargo tulajdonában lévő, háromszázötvenmilliárd dollár sorsát kezében tartó Wells Capital Management fő stratégája, Jim Paulsen a nekünk adott interjúban azt állítja, hogy Európa gazdasága az idén erőteljes ütemben fog növekedni. Emiatt az amerikai és más tengerentúli befektetők szemében alaposan felértékelődnek az európai tőzsdék: mind az európai részvények többsége, mind az euró árfolyama erősödik az idén. Paulsen abban is hisz, hogy kora nyárig az euró eléri megint az 1,20-as szintet a dollárral szemben. Vásárlásra ajánlja az európai részvények mellett a nyersanyagokat is, a szerinte mindenképpen bekövetkező tartós európai, amerikai és globális növekedés ugyanis felnyomja az ipari nyersanyagok árát is. A piaci guruként számon tartott interjúalany ugyanakkor abszolút fölöslegesnek, sőt ártalmasnak tartja az EKB hatalmas kötvényvásárlási programját, mint ahogy annak tartotta korábban a Fed pénznyomtatási projektjét, a QE-t is. Paulsen mondanivalójának fő üzenete: a jelenlegi egyértelműen pozitív folyamatokat igazából maga a piac idézte elő, így szükségtelen pénzszórások voltak a kockázatos, mesterséges központi banki és kormányzati beavatkozások.

Zentai Péter: Önt és a legtöbb nagy amerikai befektetőt mintha nem érdekelnék a világpolitikai kihívások. Ahányszor például Önt hallgatom a CNBC-n vagy olvasom írásait a Wall Street Journalban , mindig feltűnik, hogy még csak meg sem legyintik –mondjuk – az orosz-ukrán háború hírei vagy a görögországi helyzet fejleményei. Miért hagyja mindez hidegen Önt és a legtöbb más nagy amerikai befektetőt?

Jim Paulsen: Nem arról van szó, hogy hidegen hagy. Hanem arról, hogy geopolitikai kihívások, kisebb-nagyobb politikai konfliktusok mindig voltak és lesznek. Ha ezekre koncentrálnánk, akkor sose mernénk befektetni, miközben magán- és intézményi befektetők százmilliárd dollárokat azért bíznak ránk, hogy fialtassuk a horribilis összegeket, illetőleg a szerény megtakarításokat is.

Most meri javasolni munkatársainak, hogy vegyenek görög vagy orosz eszközöket?
Oroszország kétségtelenül a legjelentősebb nyersanyagban gazdag, energiatermelő és exportáló országok egyike és én erősen hiszem, hogy az idei esztendő a nyersanyagok iránti kereslet, következésképpen a nyersanyagárak emelkedésének jegyében fog eltelni.
Mégsem Oroszországra fókuszálnék e tekintetben. Ugyanis minek vállaljak fel plusz kockázatot, amikor Kanadában, Ausztráliában tized akkora politikai és más – ki tudja milyen – veszély se fenyegeti a nyersanyag-részvényeimet, mint Oroszországban?

Görögország kapcsán, akár baj van ott, akár nincs, az az üzenetem, hogy Európa az idén mindenképpen jól fog teljesíteni.
Szóval, túlsúlyozom Európát, továbbá Japánt és a nyersanyagtermelő-exportáló stabil nemzetgazdaságokat: például Ausztráliát és Kanadát.

Amerikát háttérbe szorítja? Most, amikor az Ön hazájában van a legnagyobb konjunktúra?
Éppen ezért. Kétség se férjen hozzá: a fejlett világban a legjobbak mi, amerikaiak vagyunk – egyelőre.
Csakhogy az elmúlt másfél év lendülete fogyni kezd, valamelyest alább fog hagy. Eközben Európa óhatatlanul fel fog jönni…

Deflációs veszélyt nem érzékel?
Nem. És nem csak én nem, hanem itt Amerikában szinte egyetlen nagy befektető sem feltételezi, hogy nem fog beindulni Európában egy olyasfajta növekedés, mint amit az Egyesült Államok produkált az elmúlt másfél-két esztendőben.
Ha történetesen itt Minneapolisban, az amerikai Közép- Nyugaton, ahol most szüleimnél vagyok látogatóban, körülnézek: minden dübörög. Öt százalék alá süllyedt a munkanélküliség, az ingatlanárak folyamatosan kúsznak felfelé, szemmel láthatóan felszabadultan vásárolnak az emberek. Sokkal többet, mint az elmúlt években bármikor. Ez így megy most már egész Amerikában.

Gondolja, hogy ez nem tud még jócskán javulni?
Azt gondolom, hogy a jelenlegi nívó stabilizálódni fog. Három-négy százalékos éves GDP-növekedéssel kalkulálok. Ehhez képest abszurddá válik a nulla kamatkörnyezet. Más szóval: eluralkodik a piaci résztvevőkön a meggyőződés, hogy elkerülhetetlen a kamatemelés. És a Fed igenis ehhez fog folyamodni.

Európa viszont ettől még távol van…
Igen. Ott marad a nulla kamat – még sokáig. Európa fáziskésésben van, három évvel lemaradt – kamatcsökkentésekben, a kötvényhozamok csökkenésének előidézésében, az euró árfolyamának lejjebb nyomásában.

Ezek szerint jól csinálta a dolgát a Fed, amikor irgalmatlanul sok új pénzt nyomott be a piacokba és most eredményesen másolja a Fedet az EKB?
A QE-k (mennyiségi csökkentések) fölöslegesek voltak mind Amerikában, mind pláne most Európában. Nem a központi bankok, hanem a gazdaság, a piac öngyógyító képességei győztek! Ezek az erőszakolt beavatkozások tulajdonképpen több kárt okoznak, mint amennyit segítenek. Pontosabban semmit sem segítenek. A gazdasági pezsgés, amit itt az Egyesült Államokban tapasztalok így is, úgy is bekövetkezett volna. Az már eleve beindult önmagától, még a Fed nagy beavatkozásai előtt, 2011-ben. Ugyanez a helyzet Európában. Az EKB 2012-ben azzal tett jót, hogy hozzákezdett a nagy kamatvágásokhoz. Annak nyomán beindultak a természetes piaci folyamatok: a leglényegesebb, hogy csökkenni tudtak az államkötvényhozamok – szerte az euróövezetben. A kötvényhozamok csökkenése és azt követően az euró árfolyamának esése – önmagukban véve jelezték, hogy Európában helyreállnak a dolgok. Úgyhogy a valós folyamatok befolyásolására alkalmatlan felesleges pénzszórásnak, pénznyomtatásnak és kockázatnövelő tényezőnek tartom az EKB által most indított gigantikus államkötvény-vásárlási programot.
Európa erősödésre van ítélve, de nem az központi bank QE-jének köszönhetően. Hanem a piac természetes „QE-jének” nyomán. Az olajárak esése volt a végén az, amely a legdurvább és legeredményesebb mennyiségi könnyítést jelentette. Az egy példátlan, globális adócsökkentéssel ért fel! Előtte pedig alaposan legyengült az euró illetve drámaian lecsökkentek az államkötvényhozamok. Ez a három tényező: olajárzuhanás, kötvényhozam-süllyedés, eurógyengülés – tartós növekedésre predesztinálja Európát.

Európa tehát be fog indulni az idén és mivel marad a nulla kamat, az euró tovább fog gyengülni a dollárral szemben? Mert hogy – mint jósolja – a Fed kamatot fog emelni.
Azt állítom, hogy Európa beindul. De nem azt, hogy az euró továbbgyengül! Éppenséggel ellenkezőleg: az euró erősödésbe kezd hamarosan. Nem a következő hetekben, mert ebben a rövid idősávban elképzelhetőnek tartom, hogy az euró paritásba kerül a dollárral, egy az egyben fogják váltani – esetleg. De szinte bizonyosra veszem azt is, hogy kora nyárra az euró felkúszik 1,20 dollárig.
Mi már kezdünk eurót felhalmozni. Dollárt váltunk át euróra.

Mire fel erősödne az euró?
Azért, mert – legalábbis az amerikai befektetők – mostantól a növekedési kilátásokat állítják érdeklődésük fókuszába. Miközben az amerikai növekedés marad a jelenlegi, nem rossz szinten, addig Európa – önmaga eddigi teljesítményeihez képest – igazi száguldásba kezd. A növekedésbeli különbség komolyan szűkül az Egyesült Államok és Európa között. Az egyelőre gyenge euró, az alacsony kötvényhozamok, a csekély energiaköltségek miatt velem együtt – gondolom – sok ezernyi más nagy amerikai befektető Európára fogad. Mindannyian a drága dollárral szembeni olcsó euróért kapható európai részvényeket kezdjük felvásárolni. Az euró iránti kereslet élénkülni fog – felnyomva az euró árfolyamát.

Az aranyról mint befektetési lehetőségről, miként vélekedik? Vásárol most aranyat?
Az arany csak inflációs és deflációs időkben izgalmas. Márpedig sem ez, sem az nincs jelenleg.
Ettől függetlenül az arany is ugyebár egy nyersanyag, és meggyőződésem szerint a globális növekedés erősödése feljebb viszi minden nyersanyag árát. De jóval inkább a kaucsukét, a rézét, az ónét és a hasonlóan jelentős ipari felhasználást igénylő nyersanyagokét, mint az aranyét. Az arany – az említett klasszikus nyersanyagokhoz képest – sokkal kockázatosabb. Minek belemenni fölösleges kockázatokba?
Amit még tanácsolni tudok: általában jóknak tartom a feltörekvő piacokat. Legyen szó Ázsiáról, Latin-Amerikáról, Közép-Európáról. Ezek átlagosan dupla akkora növekedést fognak produkálni, mint a fejlett piacok, még akkor is, ha Kína lassul. De annak lassulása is 6 százalékot jelent – éves növekedésben. Amerika és Európa a következő, szerintem hosszú években átlagosan három százalékkal, a feltörekvők pedig – Kínához hasonlóan – szintén átlagosan hat százalékkal nőnek. Ehhez képest az utóbbiak, a feltörekvő piacok tőzsdéin a részvények ár-érték aránya (P/E) 12 körül mozog, nálunk Amerikában 18 körül. Ebből egyenesen következik, hogy Európa és Japán mellett túlsúlyozni érdemes a politikailag nem túl kockázatos feltörekvő országok tőzsdéit is.