9%

Alapvetően minden adócsökkentést támogatok, a kisebb adók–kisebb állam pártján állok, ezért örülök a ma bejelentett társasági adócsökkentésnek. Ugyanakkor vegyes érzéseim is vannak ezzel kapcsolatban: ha már ennyi mozgástér van a költségvetésben, sokkal szerencsésebb lett volna ezt a munkára rakódó terhek csökkentésére fordítani…

Nézzük tehát a hírt! A társasági adó kulcsa a jövő évtől állítólag egységesen 9% lesz. Mivel 500 millió forint alatti nyereségnél ez eddig is 10% volt, így egyértelmű, hogy ennek a nyertesei a kifejezetten nagyvállalatok, akiknek a nyeresége 500 millió forint felett van, a többieknek majdnem irreleváns. Azonban ezeknél a nagy cégeknél alapvetően nem az dönti el egy beruházás, a munkahelyteremtés sorsát, hogy 9 vagy 19% adó, hanem a befektetési környezet, a hosszabb távú jövőkép, a kiszámíthatóság, az általános működési környezet, a politikai vagy éppen korrupciós helyzet. Így ettől a lépéstől önmagában sok többletberuházásra, fejlődésre nem számíthatunk, habár némi pozitív hatása valószínűleg lesz, de leginkább annyi, hogy több lesz ezeknek a cégeknek a nyeresége (aztán persze lehet őket szidni, hogy kiviszik az országból ezt a pénzt).

Miközben azonban Magyarországon szép lassan kialakult a kapitalisták/gazdagok adóparadicsoma (vállalati nyereségadó egyszámjegyű, magánmegtakarítások TBSZ számlán nem adóznak, lakossági államkötvények kamata a piaci felett, stb.), a munkát terhelő terhek esetén még mindig Európa legrosszabbjai között vagyunk, még akkor is, ha ezen enyhíteni fog a szintén beígért járulékcsökkentés. A tőke jelenleg Magyarországon jóval kisebb kulccsal adózik, mint a munka és ennek több káros következménye van. Egyrészt az elmúlt 6 évben amúgy is megnőtt társadalmi szakadékot tovább mélyíti (latin-amerikanizáció), másrészt adóelkerülésre, adóelterelésre ösztönöz. Többször írtam róla, hogy milyen fontos lenne gyorsan, nagymértékben csökkenteni a munka terheit, ugyanis ez csökkentené a kivándorlást, mivel lehetővé tenné a hazai nettó bérek gyorsabb konvergenciáját, illetve versenyképességi oldalról is elengedhetetlen, valamint a jövedelmek, a gazdaság fehérítéséhez is szükséges. A magyar állam még mindig aránytalanul nagy, túlterjeszkedő, túl sok adót szed be. Ha ebben változás van, és kevesebb adóbevételre van szükség (ennek őszintén örülök), akkor inkább a munka és tőke adóztatásának egymáshoz való közelítése lenne célszerű.

(És mielőtt előjönne a „persze, savanyú a szőlő” érvelés: a Plotinus Nyrt., amelynek elnöke vagyok, ennek a változásnak várhatóan a nyertese lesz, úgyhogy azt gondolom, hogy nehéz lenne tőkeellenes elfogultsággal vádolni.)

www.zsiday.hu