benoitanne
márc.
11
2014

A 320 forintos euró valószínűbb, mint az IMF-megállapodás

Kisebb a valószínűsége az IMF megállapodásnak, mint annak, hogy egyáltalán nem lesz megállapodás – állítja a Société Générale, a nagy francia bankház fő stratégája, aki a feltörekvő piacok szakértője. Benoît Anne az alapblog.hu –nak adott interjúban annak ellenére fenntartja az elemzői csapata által képviselt negatív véleményt, hogy időközben Fellegi Tamás Washingtonban tárgyal az IMF-nél, és az Európai Unió illetékesei már tanulmányozhatják a magyar kormány hivatalos válaszait az Unió által támasztott feltételek teljesítéséről. A közép-európai térségre szakosodott vezető francia banki közgazdász azonban úgy látja, hogy a piacok túlárazták a megállapodás lehetőségét az elmúlt időszakban. Hamarosan azonban megértik a piaci szereplők, hogy valójában semmi egyéb nem történt, mint kommunikáció. Ha májusig sincs érdemi előrelépés, márpedig Benoît Anne szerint ennek nagy a valószínűsége,-  mert a magyar kormány nem lesz hajlandó alapvető fordulatra, nem fog beleegyezni például az egykulcsos adó eltörlésébe – akkor az igen gyorsan háromszáztizenöt-háromszázhúsz forintos eurót és a külföldiek kezében lévő magyar eszközök leépülését fogja eredményezni.

 

Zentai Péter: A Société Générale ügyfeleinek írt legutóbbi hírlevelében meglehetősen negatívan ítél – sommásan kifejezve – Magyarország ügyében, de azóta a magyar kormány elküldte válaszait az Európai Uniónak, ez utóbbi szóvivője pedig reményeit fejezte ki, hogy hamarosan megkezdődhetnek a hivatalos tárgyalások az IMF-fel. Változott hát ezáltal az Ön véleménye is?

Benoît Anne: Nem változott,noha természetesen nem ismerhetem a kormányzati válasz részleteit. A téma, tudniillik Magyarország és az IMF illetőleg az EU közötti problematika egész története – tehát az elmúlt mintegy másfél év huzavonái, az ellentmondásos taktikák és az azokhoz párosult kommunikáció – rendkívüli óvatosságra kell, hogy intsék a befektetőket. Ennek az előtörténetnek az ismerete, továbbá az IMF-nél végzett munkám során szerzett és az EU- hoz is szorosan kapcsolódó tapasztalataim együttesen azt mondatják velem, hogy sokkalta nehezebben kerülhet tető alá bármiféle megállapodás, mint azt a piaci résztvevők feltételezik. Ha egyáltalán tető alá kerül…

Z. P. : A magyar kormány e témában illetékes fő tisztségviselője már ott van Washingtonban, itt Budapesten pedig egyre-másra hangzanak el az optimista hivatalos nyilatkozatok…

B. A. : Korábban is járt már Washingtonban a fő tisztségviselő, és korábban több hullámban jöttek a derűlátást tükröző nyilatkozatok. Ez utóbbiaknak volt köszönhető a forint szinte páratlan, világszerte figyelmet keltő erősödése – a 320-as szintről a 290-es szintre esése az euróval szemben – és hogy a külföldiek kezén lévő magyar államkötvény-állomány csúcson van. Elemző csapatom tagjaival együtt azonban arra a megállapításra jutottam, hogy a piac túlértékelte a pozitív híreket, túlértékelte ezáltal a forintot, ugyanakkor nem árazta be a kockázatokat, amelyek növekedőben vannak.

Z. P. : Milyen kockázatokat?

B. A. : Kiderült számunkra, hogy a nemzetközi befektetők jelentős része csak periférikusan, vagy egyáltalán nem ismeri azt a kardinális szerepet, amelyet az Európai Unió tölt be a témában. Tudniillik azt, hogy az IMF önmagában nem köthet semmiféle megállapodást a magyar kormánnyal, hogy a magyar hatóságoknak  mindenekelőtt az EU felé vannak kötelezettségei és csupán azok teljesítése után lehet érdemi tárgyalásokban és megállapodásban bízni. Ez az a kockázat, amit nem árazott be valójában a piac. Mármost, mi úgy látjuk, hogy az EU által kért politikai, gazdasági, pénzügyi feltételeket a magyar kormány csak rendkívüli nehézségek árán lenne képes teljesíteni, sőt ezek egy részének nem is kíván eleget tenni. Olyan csekély a magyarok rendelkezésére álló idő, mely alatt bonyolult politikai kihívásokkal kell megküzdeniük, hogy kénytelenek vagyunk kételkedni a gyors és pozitív kimenetelben.

Z. P. : Az EU számára az egyik legfontosabb kérdés, hogy le tudjuk-e faragni tartósan és hitelesen a költségvetési hiányt? E tekintetben a hazai és a külföldi elemzők kezdenek optimistábbak lenni…

B. A.  : Mi nem tartozunk közéjük. Azért nem, mert az EU számára a lefaragás „minősége” éppannyira lényeges, mint a mennyiség. Vizsgálnia kell nagyon alaposan, hogy milyen úton, milyen áron akar a magyar kormány eljutni a hiánycélhoz. Adórendszerbeli reformokat akar látni mind az IMF, mind az EU.

Z. P. : Vegyük nyilvánvalónak Ön szerint, hogy az EU követeli, hogy eltűnjön a rendszerből az egykulcsos adó?

B. A. : Szerintünk ez egy alapvető feltétel. Igen, azt akarják, hogy ne maradjon fenn az egykulcsos adó. Ebben és egy sor más, az adózáshoz illetőleg más gazdasági és politikai témához kapcsolódó kérdésben azonban – mi így látjuk legalábbis – a magyar kormány nem fog engedni. Tehát: óriási fordulatot követelnek az egyik oldalon, az EU-IMF részéről, a másik oldal azonban erre a fordulatra nem lesz hajlandó. Ezért vagyunk pesszimisták és ezért gondoljuk úgy, hogy a piac nem értette meg a kockázatot, azt, hogy ezek a tárgyalások rendkívüli nehézségeknek vannak kitéve. Ha egyáltalán valóban be tudnak indulni a hivatalos tárgyalások – teszem hozzá.

Z. P. : Hogyne indulnának már be?

B. A. : Három forgatókönyvben gondolkodunk. Az első, hogy igen, valóban létrejön a megállapodás, a magyar kormány képes meghozni a szükséges kompromisszumokat. A második, hogy beindulnak ugyan a tárgyalások, de nagyon döcögősen, időhúzásokkal telítetten, viszont időközben a nemzetközi piaci helyzet egyre javul, és elfelejtődnek e tárgyalások. A befektetőket az fogja érdekelni, hogy a magyarok jól megvannak-e esetleg az IMF nélkül is, hogy tudják-e magukat a piacról finanszírozni. A harmadik, hogy a „deal” egyáltalán nem jön létre, de még csak a hivatalos tárgyalások sem indulnak be, mert a magyar kormány nem hajlandó elfogadni a követeléseket, feltételeket. Nos, mi – ismerve az előtörténetet, a magyarországi helyzetet, a döntéshozók hozzáállását az ügyhöz mindkét oldalon – az utóbbi forgatókönyvnek adjuk a legnagyobb esélyt. Egyszerűen azért, mert kolosszális politikai, gazdasági és kommunikációs kihívás és munka a feltételek teljesítése.

Z. P. : Tegyük fel, hogy az Ön „horror forgatókönyve” bejön. Akkor mi lesz? Konkrétan mit fogunk érzékelni mi itt, Magyarországon?

B. A. : Először is azt prognosztizáljuk, hogy a piacok bizalma májusra elfogy. Mert addigra „leesik mindenkinél a tantusz”, hogy tulajdonképpen nincs haladás az IMF-EU kontra Magyarország ügyben, illetőleg, hogy eddig semmi sem történt. Ha ugyanis valaki meg akar állapodni, akkor az megállapodik. Három-négy hónapja azonban ténylegesen csak beszédet hallottunk, de nem láttunk cselekedetet. A piac a jelenlegi 290 forint körüli EURHUF árfolyammal és a magyar állampapírok bevásárlásával csupán a megállapodást sejtető beszédeket „vásárolta meg”. Amilyen hirtelen jött a túlzott optimizmus, ugyanúgy elérkezhet hamarosan ennek az ellenkezője, a masszív pesszimizmus is. Ennek folytán a befektetői – értsd: nem stratégiai, hanem pénzpiaci befektetői – bizalom szétesik. A forint zuhanni kezd. Nagyon gyorsan elmegy a 315-320 forintos sávba. Ha nem kezdődnek gyorsan hivatalos tárgyalások és nem lesz megállapodás, akkor ez lesz a jellegzetes árfolyam, és közben a Nemzeti Bank kénytelen lesz hét százalék fölé vinni az alapkamatot.  Sajnos mi ennek adjuk a legnagyobb esélyt. Magyarország igen könnyen nagy bajba kerülhet .

Z. P. : És ha nem a legpesszimistább forgatókönyv érvényesül?

B. A. : Ha mind a nemzetközi környezet, mind a tárgyalások jól alakulnának, ebben a szerencsés esetben 275 forintos árfolyammal és csökkenő alapkamattal számolhatunk az év végéig. Ha csak a nemzetközi környezet alakul szerencsésen Magyarország számára és Magyarország nem kényszerül az idén megállapodásra az IMF-fel, akkor az év végére 280-285 forintos árfolyamot prognosztizálunk.