A 48 csapatos VB esete az álomindexszel

Az Alapkezelőnél összeraktunk egy elég objektív mutatót a futball események intenzitásának mérésére, amin sokat dolgozni szerencsére nem kellett. A neve álomindex és azt méri, hogy a meccsek hány százalékán alszik el az ember. Ez az index 2016-ban, a 24 csapatosra bővített EB hatására határozottan kitört, amikor pedig meghallottam a 48 csapatos, 2026-os VB tervét, akkor az első reakcióm az volt, hogy ezt az indexet bizony hosszú távon is longolni kell. Negyvennyolc csapat… ez azt jelenti, hogy a világ minden negyedik futballválogatottját kiráncigálják a VB-re, ami ugyan elviselhetőbb, mint az EB 44 százalékos részvételi aránya, de az biztos, hogy nincs ennyi képernyőképes futballal rendelkező ország a világban.

Igaz, ez nem is szempont. Ha egy elit torna lenne a cél, akkor már a 32 csapatos VB is nagyon sok. Ha viszont egy futball karnevál, akkor hadd szóljon! Pláne, ha a FIFA számításai szerint közel 1 milliárd euróval nagyobb bevétel jöhet össze a több résztvevő ország és a több lejátszott mérkőzés miatt (miközben egy csapat sem játszik több mérkőzést!). A németeket kivéve nem is tiltakoztak a nagy szövetségek sem, még az angolok is rezignáltan vették tudomásul, hogy negyed- és ötödvonalbeli játékosokban fognak térdig gázolni. Mondjuk a válogatottjukat elnézve, nekik még kapóra jöhet a könnyítés.

Azonban térjünk egy kicsit vissza arra az álomindexre, mert azért ez a 48 csapatra bővülés szerencsére nem csak annyit jelent, mint amit az EB esetén láttunk. Nem egyszerűen beemelnek egy rakat csapatot és mérkőzést, amit eddig a selejtező körben nem nézett senki, hanem a struktúrát is átalakítják. És ha ebbe belemegyünk, akkor mintha hirtelen csökkenne az ember fent említett longolhatnékja.

Az első pozitívum, hogy itt minden meccs számítani fog. Ugyan első ránézésre a 3 csapatos csoportokból 2 továbbjutó 67 százalékot jelent (míg korábban a négyből kettő az 50 százalékot), tehát könnyített továbbjutást, valójában az, hogy itt két meccs van a bizonyításra, emelni fogja azok tétjét. Arról nem is beszélve, hogy a 32 (az eddigi csoportkör szakasz) immár egyenes kiesésben küzd, ott aztán tényleg nincs lébecolás. Mindez izgalom szempontjából nagy pozitívum (tehát az álomindex értékét csökkenti), azt azonban nehéz eldönteni, hogy a kiélezettebb meccsek nem sokkal nézhetetlenebb bunkerfocit fognak-e eredményezni.

Elő kell még venni a szerencse szerepét is, ha már elemzünk. Ez ugyanis sokat fog nőni, valamelyest megkönnyítve a kiscsapatok dolgát. Hiszen azzal, hogy csökken a csoportmérkőzések súlya a teljes torna során, az kevésbé tudja szétosztani a mezőnyt jó és gyengébb csapatokra – így a csoporthelyezésből következő kiemeléseknek is kisebb szerepük lesz az egyenes ágon. Tehát csökken a biztosan csak hosszabb távon (ld. bajnokság vs. kupa) jobb teljesítményt nyújtani tudó jó csapatok esélye arra, hogy „garantáltan” jól szerepeljenek.
Emellett szól az is, hogy a tizenegyesrúgásoknak is nagyobb szerep jut majd a háromcsapatos csoportok sajátossága miatt. Azt, hogy nem lehet egy időben rendezett utolsó csoportkör (így könnyű hátrányos helyzetbe hozni azt a csapatot, aki az első két meccset játszotta a csoportban – hacsak nem nulla vagy hat pontot szerzett azokon), ugyanis azzal oldotta fel a FIFA, hogy a csoportmeccsek során is lesz tizenegyesrúgás. Már csak arra kellene rábeszélni őket, hogy ne a meccs végén, hanem az elején rúgják le. Így már az első percben azzal kezdhetnék a meccset a riporterek, hogy az első gól jót tett a mérkőzésnek. Vagy hogy tönkretette.

Összességében tehát szerintem a FIFA sokkal jobb munkát végzett, mint az UEFA, így az álomindexünket is a részvényindex kategóriába tehetjük: fogalmam sincs, hol áll majd 2026-ban.