feb.
18
2016

A Birodalom visszavág – na és?

Oroszország próbálja legyengíteni a Nyugatot, különösen az Európai Uniót. Azért teheti ezt meg, mert Európa gyakorlatilag elveszíti maga mögül Amerikát, aki önmagán kívül már szinte csak Kínára képes koncentrálni.
Az Eurasia Group elnöke, Ian Bremmer beszélt erről nekünk Münchenben, a hét végén tartott biztonságpolitikai találkozó egyik szünetében. Bremmerék elemzése szerint a világban egyfajta „teremtő rombolási folyamat” megy végbe, beláthatatlan kimenettel. A kezelhetetlennek látszó globális politikai és gazdasági fejleményeket alaposan felgyorsította az olaj árzuhanása, mely mögött nem más húzódik meg igazából, mint a Negyedik Ipari Forradalom.

Zentai Péter: Világunk szétzilálódik… – ezt mondta Ön a müncheni biztonságpolitikai találkozón állam- és kormányfőknek, külügyminisztereknek, a legnagyobb vállalatok vezetőinek és senki nem vitatta e megállapítását. Mi lesz ebből?
Ian Bremmer: Teremtő rombolás megy végbe a geopolitikában és a világgazdaságban egyaránt. Óriási paradigmaváltás minden téren, minden szétzilálódik, hogy aztán egy új rend születhessen. Hogy az milyen lesz…, arról vajmi kevés fogalmunk van egyelőre.

Miért zajlik gyorsuló ütemben a szétzilálódás?
A sok ok közül kiemelkedő jelentőséggel bír a nyersolaj jelentőségének zuhanása. E mögött nem húzódik meg semmiféle – Oroszország térdre kényszerítésére irányuló – amerikai/nyugati konspiráció. Egyszerűen a technológiai fejlődés „robbant be”, a negyedik ipari forradalom – automatizáció, robotizáció – beteríti a világot, csökken a nyersanyagigény, az olaj helyettesítésére ezernyi alternatíva van kialakulóban.

Mi köze mindennek a geopolitikához?
Elsősorban az, hogy a világ eddigi abszolút vezető politikai-katonai hatalma, az Egyesült Államok már egyáltalán nem szorul olajimportra. Energia exportőrré vált. Ebben nagy szerepet játszott persze a piaci alapon felfejlődött palagáz-, palaolaj-technológia meghatározóvá válása Amerikában.
A lényeg: az Egyesült Államok egyszerűen nem szorul a közel- és közép-keleti olajra, meg tud lenni ottani – korábban kulcsfontosságú – szövetségesei nélkül is, abban a térségben vészesen fogyatkoznak az úgynevezett „megvédendő amerikai érdekek”. Olyan klasszikus szövetségesek jövője megy rá erre az újfajta amerikai passzivitásra, mint amilyen például Szaúd-Arábiáé.

Ezzel csak teret enged Amerika Oroszország terjeszkedésének, illetve hozzájárul a közel-keleti térség minden korábbinál kaotikusabbá válásához…
Ez így igaz. Még akkor is így van ez, ha Washington hivatalosan kimondott szavai komoly észak-atlanti elkötelezettségről, az európai szövetségesek melletti kiállásról szólnak. Valójában azonban az amerikai külpolitikát a világban szinte kizárólag csak Kína és a potenciális kínai gazdasági, esetleg technológiai terjeszkedés foglalkoztatja. Amerikának valójában nincs igazi katonai-politikai doktrínája – Európát illetően pedig végképpen nincs.

Amerika egyre nyilvánvalóbb passzivitásában keresendő a globális szétzilálódási folyamat fő oka?
Részben igen. Ez azonban – tehát Amerika befelé fordulása – erősen magyarázható a technológiai forradalomnak a pénzügyi, az ipari, a szolgáltatási szférát totálisan behálózó gyorsulásával. Ez az, ami hozzájárul az Amerikán belüli társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséhez, a világ korábban legvaskosabbnak számító középosztályának lecsúszásához. Az Obama-kormány figyelmét ezek a körülmények kötik le…

És nem Szíria! Holott az arab világban kellene most rendet tenni.
Márpedig Szíriába nem fog Amerika bevonulni. Az Egyesült Államok a következő, belátható időszakon belül a világ egyetlen más részén sem fog a jelenlegi szinthez képest erőteljesebben – érdemben – beavatkozni.

S hagyja, hogy a keletkező vákuumot Oroszország, a korábbi nagy ellenfél töltse be?
Amerika tulajdonképpen globális katonai és klasszikus politikai szempontból impotenssé vált, ezt kell megérteni.
Ezt maximálisan kiélvezi Putyin orosz elnök. Elérkezettnek ítéli az időt arra, hogy bosszút álljon az Oroszország megszégyenítésével fémjelzett két és fél évtizedért. Jelenleg annak vagyunk tanúi, hogy „a birodalom visszavág…”.
Moszkva – a masszív szír katonai beavatkozása révén – elérte, hogy tetszése szerint bármikor tárgyalóasztalhoz kényszerítse Washingtont és általában a Nyugatot, elvégre bombázásaival és szíriai jelenlétével befolyásolni tudja az Európát szétziláló migránsáradat nagyságát.
Putyin esetében azt kell megérteni, hogy a vasfüggöny előtti világrend visszaállításán dolgozik. Mert azokban az időkben Oroszország (értsd Szovjetunió) minden értelemben nagy és félelmetes volt, megkerülhetetlen globális szereplő, az elmúlt negyedszázadot viszont Putyin abszolút orosz kudarctörténetnek ítéli meg. Ő Oroszországot ismét nagynak akarja látni. Ezen dolgozik – nem eredménytelenül.

S mindeközben totálisan elterelte a Nyugat figyelmét ukrajnai agressziójáról, a Krím bekebelezéséről…
Ezt végképp elérte, s közben szisztematikusan gyengíti az EU-t. 

Az gyengül magától is. Angela Merkel kormányfői ténykedésének talán már csak hetei vannak hátra…
Nyugat-Európa kétségtelenül gyengül. Németország elitje azonban egzisztenciáját Merkel kancellári székben maradásához kötötte. Merkel valószínűleg ki fogja tölteni a mandátumát – teljes egészében. Ám az ő hitele Európa-szerte szétfoszlott.
Ha tehát Görögországban egy éven belül újabb pénzügyi katasztrófa törne ki, – márpedig mi az Eurasiagroupnál ezen a véleményen vagyunk –, akkor a görögök és a többi bajba került dél-európai ország népei és kormányai nem fognak engedelmeskedni semmiféle német diktátumnak még egyszer. Abszolút negligálni fogják a németek megoldási receptjeit. Mondhat bármit nekik majd Merkel: ha valakire bizonyosan nem fognak hallgatni, akkor az ő lesz.

A Google, az Apple, a Facebook, az Amazon – vajon ezek és a nevükkel fémjelezhető globális, nem politikai, de a politikusoknál is némelykor fontosabbnak tűnő szereplők nem akarhatnak-e komolyan benyomulni a frissen keletkezett hatalmi vákuumokba?
Ez a folyamat már be is indult. A klasszikus politikától való függetlenségük dacára az Egyesült Államok pénzügyi-technológiai, tudásközpontú világhatalmának felerősítését szolgálják: akarva-akaratlanul is. Ők Amerika rejtett tartalékai. Kína az egyedüli, amely eme merőben újfajta amerikai nyomulásnak képes ellenállni és Amerikától teljesen függetlenítetten saját „google”, „amazon”, „uber”-féle alternatív hatalmi központokat képes létrehozni.
Az amerikai kormányzat egyre inkább ad nemzetbiztonsági célokat szolgáló megbízásokat a technológiai óriásoknak, azok egyes részlegeit (ahogy ez történt a Motorolával, a Boeinggel) teljességgel integrálja az Egyesült Államok hadipari komplexumába. Washington és előbb-utóbb minden nyugati kormány be kell, hogy építse a politikai munkába e technológiai gigászokat. Nélkülük ugyanis képtelenség a hatékony küzdelem például a globális terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem ellen.
Így talán világosabbá válik, mit jelent, hogy teremtő rombolás megy végbe világunkban.