jún.
20
2016

A bizonytalanságok kora

Az ezüst és az arany árának tartósnak ígérkező emelkedését a hamarosan megjelenő infláció, a negatívba forduló államkötvény-hozamkörnyezet, a globális gazdasági növekedés hiánya, a hozamvadászat, a szélsőséges piaci volatilitás és az általánossá váló politikai és piaci bizonytalanságok sokasodása idézi elő.
Az Alapblog.hu számára nyilatkozó dán befektetési stratéga Ole Hansen, a Saxo Bank egyik vezetője 12-16 hónapos távlatban 1400 dollár feletti unciánkénti arany- és 20 dollár feletti ezüstárat prognosztizál. A Brexit várható elmaradása azonban nyilván enyhíti a vad spekulációkat a nemes fémek piacán, az immár kisebb eséllyel bekövetkező brit kilépés azonban egészen hamar a „csillagos égbe” röpítheti a nemes fémek árát.

Zentai Péter: Jo Cox brit képviselőnő meggyilkolása nem csak önmagában véve dráma, hanem a globális tőkepiaci hatásait tekintve is az?
Ole Hansen: Ha csak azt vesszük, hogy a tragédia hírére azonnal jelentősen esett az arany és a dollár árfolyama, emelkedést lehetett tapasztalni a brit és más európai értékpapírpiacokon, akkor bizony kijelenthető: a jelek szerint egy szörnyűséges gyilkosságnak kellett bekövetkeznie, hogy észlelhetően lenyugodjanak a kedélyek a piacokon. A befektetők többségének meggyőződése ugyanis, hogy a britek Unióban maradásáért szívvel-lélekkel küzdő, oly népszerű fiatalasszony – mondhatni – mártírhalála masszívan mozgósítja a rengeteg ingatag, eddig határozatlan brit polgárt arra, hogy most csütörtökön a referendumon igennel szavazzon a bennmaradásra. A gyilkosságot követő első (szombaton-vasárnap) publikált közvélemény-kutatások eredményei máris visszaigazolják az azonnali piaci reakciókat: nagyon sokan engedték, engedik vissza a kötvény- és részvénypiacokra azokat a pénzeiket, amelyeket a Brexittől való rettegés miatt relatíve kockázatmentes menedékhelyeken pihentettek az utóbbi hetekben. Mind a közvélemény, mind a befektetői tőke úgy gondolja most, hogy Nagy-Britannia nem lép ki az EU-ból.

Világszerte nagyon gyorsan bekövetkező szélsőséges, hallatlan hullámzások jellemzik a tömeghangulatot. Ezeket pedig mindig pillanatok alatt lekövetik az áru- és tőkepiaci ármozgások. Jól látom, hogy egyre inkább szerencsejátékosi szerepbe kényszerülnek a legragyogóbban felkészült, tapasztalt és nagy tudású portfóliókezelők is, a kisbefektetőkről nem is szólva?
A következtetésével annyiban értek egyet, hogy az utóbbi években sokszorosára nőtt a piaci „játékfelületek” nagysága és a „játékosok” száma. Ez a folyamat nyilván eleve felerősíti a kiszámíthatatlanságot. Ezt tudomásul kell vennünk, ehhez a helyzethez kell alkalmazkodnunk.
Jelenleg azért a nagy kapkodás, az össze-visszacsapkodás a piacokon, mert nincs érdemi, általános, globális gazdasági növekedés, amibe nagy biztonsággal belekapaszkodhatunk. Hogy mégis legyen, azt a vezető jegybankok egyre kétségbeesettebb, egyre hajmeresztőbb QE-kkel (mennyiségi lazítással) próbálják előállítani. A feszültséget fokozza, hogy a Fed korábban szinte biztosra vett kamatemeléseire nem kerül sor – az amerikai piaci helyzetet dramatizálják az egymásnak ellentmondó munkaerő-piaci adatok és az elnökválasztás körüli bizonytalanságok.
Az Európai Központi Bank eközben már a vállalati kötvények felvásárlásánál tart. E hír hatására nulla százalék alá buktak le a német Bund (államkötvények) hozamai. A negatívba fordult államkötvény-hozamkörnyezet kialakulása rettenetesen növeli a befektetők bizonytalanságérzetét. Egyúttal felkorbácsolja a hozamvadászati szenvedélyüket. Korábban nem tapasztalt ütemben folyik a hajsza annak érdekében, hogy valamicske hozamot tudjanak produkálni európaiak, japánok, amerikaiak a nyugdíj-megtakarításaikból. Eközben – tudatosan-tudatlanul – rendkívüli kockázatokat vállalunk fel: nagyon rosszat sejtet a vállalati kötvények piacán tapasztalható roham, az a tény, hogy már e papírokon sem lehet nullánál jobb hozamot elérni. A befektetők természetes célpontjává válnak ezek után a másod- és harmadosztályú vállalati kötvények, noha gigantikus veszteségek keletkezhetnek ezekből a folyamatokból. Elvégre, ha számításba vesszük, hogy a kötvénypiacokon irdatlan pénzek landolnak – sok-sok ezer milliárd dollárról van szó –, akkor azért fogalmunk lehet róla, hogy micsoda „vérontás” megy majd végbe ezen a piacon, amikor beindul a kamatemelési ciklus.

Még elképzelni sem tudok a jelenleginél kedvezőbb konstellációt az arany szempontjából!
Ez így van. Az aranyba való befektetéssel kapcsolatos örök ellenvetés ugyebár arról szól, hogy e nemes fém felhalmozásával az égvilágon semmiféle hozamra sem tehetünk szert. Csakhogy ez a jogos ellenérv a jelenlegi helyzetben egyszerűen kioltódik: az eddig legbiztosabb menedéknek tekintett vezető államkötvények, amelyek mindig, mindenkor fialtak is valamit, mára nemcsak hogy nem hoznak semmit, hanem immár apasztják is a beléjük fektetett pénzeinket. Az arany és általában a nemes fémek árát természetszerűen hajtja fel ez a mostani nagyon nagy bizonytalanságokkal telített korszak. Az első fél év piaci történései – mindenekelőtt az, hogy a nyersolaj ára megduplázódott az év elején mért mélyponthoz képest – azt sejtetik, hogy általában az egész nyersanyagpiacon folytatódik az áremelkedési trend.

Miért fog drágulni az olaj?
Azért, mert a jelenlegi negyven-ötvendolláros hordónkénti ár láthatóan nem buzdítja az exportőröket kitermelésük fokozására, ők is keveslik ezt az árat, mint ahogy nem éri meg ilyen árviszonyok mentén folytatni Amerikában a méregdrága technológiai fejlesztéseket a palagáz, palaolaj „fronton”. A kitermelés, a kínálat tehát csökken, a kereslet viszont relatíve folyamatosan emelkedik. Ebből az árak emelkedése következik, magasabb ár mellett kell kialakulnia a kereslet és kínálat egyensúlyának.

Mindeközben folyamatosan drágulnak az ingatlanok. Amerikában és Európában, beleértve az olyan kis közép-európai gazdaságokat is, mint amilyen a magyar, észlelhetően felfelé indultak a bérek. Infláció kezdene kialakulni a stagnálást sejtető felszín alatt?
Óhatatlanul beindul – legalábbis az árinfláció. Az infláció illetve az arra való átállás, felkészülés időszaka márpedig mindig az „arany aranykora”. A nemes fémek, különösen az ezüst és az arany árának további, szerintünk tartósnak ígérkező emelkedését tehát az inflációs várakozások élénkülése, a nulla- illetve negatív államkötvény-hozamkörnyezet, a globális gazdasági növekedés alacsony szinten maradása, az ebből eredeztethető általános hozamhiány és a szélsőséges piaci volatilitás, valamint az általános politikai bizonytalanságok sokasodása idézi elő. Az arany esetében egy év multával az unciánkénti 1400-1450, az ezüst esetében 20-21 dolláros árat prognosztizálunk.