A Föld túlnépesedésének problémája

Apponyi kollégám cikkének olvasása közben arra gondoltam, hogy a migráció kérdését érdemes lenne távolabbról is górcső alá venni, és a Föld népesség-változásának egészére vetítetten is megvizsgálni. Az alábbi oldalon láthatók a folyamatosan frissülő népességadatok. Megvizsgáltam, hogy a születésemkor hány ember élt a Földön, és hányan élünk ma.

Forrás: nepesseg.population.city

Forrás: nepesseg.population.city

Az elmúlt 36 esztendőben Afrika lakossága két és félszeresére emelkedett, Ázsia lakossága közel hetven százalékkal nőtt, míg Európa lakossága mindösszesen hat százalékkal gyarapodott. A népességrobbanás tehát exponenciális volt, 2050-re a becslések pedig már tízmilliárd főről szólnak.

A fejlődő világ népességrobbanásának részben pszichológiai, részben gazdasági, részben pedig vallási okai vannak. Például sok afrikai törzs esetében a minél több megszült gyermek egyfajta társadalmi presztízst jelent az anyák számára. A statisztikák szerint korreláció van a minél alacsonyabb iskolai végzettség és a világra hozott gyermekek száma között. Napjainkban a fejlett jóléti államokban a vagyonok áramlása lefelé, az idősebb generációktól a fiatalabbak felé történik, tehát nem létkérdés a minél több munkaképes korú gyermek felnevelése. Míg a harmadik világbeli országokban a társadalombiztosítás és az egészségügy rendszere fejletlen, itt bizony jól jön idős korban a gyermekek anyagi segítsége. Napjainkban világszerte megfigyelhető a vallási fundamentalizmus térhódítása is, amely a születésszám, azaz végső soron az adott ország népességének növelésével akar ellenállni a globalizáció hatásainak.

Az egészségügy fejlődésének köszönhetően csökkent a gyermekhalandóság és nőtt a születéskor várható élettartam. A járványok visszaszorultak az oltási programoknak köszönhetően. A technológiai fejlődés, a motorizáció, a fosszilis energiahordozók rohamos elterjedése még inkább felgyorsította ezt a folyamatot. Azonban a globális népesség növekedésével párhuzamosan a vagyoni- és társadalmi szakadékok kiéleződtek.

Aktuális kutatások szerint egymilliárd ember éhezik a Földön, míg másik egymilliárd fő túlfogyaszt. A leggazdagabb 62 magánszemélynek együtt annyi vagyona van, mint a világ szegényebb felét kitevő több mint 3,6 milliárd embernek.

Régiónkban a népességmozgásokat a könnyebb anyagi boldogulás iránti vágy indította el. A fejlettebb országokban megkeresett jövedelmek jelentős részét a munkavállalók még haza is utalják. Ez a jelenség mindenképpen igaz Közép-Európára. Azonban mára a más kontinensekről érkező, munkát vállalni akaró gazdasági bevándorlók is hasonló céllal érkeznek térségünkbe (híradásokban nagyon sokszor találkozunk erejük teljében lévő, egyedülálló férfiakkal, akik Európába igyekeznek).

Az internet és a telekommunikáció gyors terjedése milliárdok számára mutatta meg a nyugati életformát, legfőképp annak is a fénylő és csillogó oldalát, elindítva Európa irányába egy kisebb népvándorlást 2015-ben (2-3 millió fő), amit a nyugati média annak rendje és módja szerint fel is kapott.  A mostani hullám kibocsátó országai közül mindegyikben 2,7 fölött van a termékenységi ráta, ami Szíriában a legalacsonyabb: 2,77, de Pakisztánban már 3,38, Irakban 4,35, Afganisztánban 4,25, Eritreában 4,02, Dél-Szudánban 4,73, Nigériában 5,41, Szomáliában pedig már 6,12. (A mai magyar termékenységi ráta 1,5.) Azonban ez csak a jéghegy csúcsa, becslések szerint ma 45-50 millió ember él távol lakhelyétől valamilyen fegyveres konfliktus miatt, róluk folyamatosan gondoskodni kell.

A tudósok az ember gazdasági tevékenységével – a fosszilis energiahordozók felhasználásával a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségével – kötik szorosan összefüggésbe a globális felmelegedést. A globális felmelegedésnek az egyik legjobban kézzelfogható hatása a szélsőséges időjárás, a szárazság és vízhiány egyes kontinenseken, ezzel összefüggésben az elsivatagosodás. A jéghegyek olvadásának hatására a tengerek és óceánok vízszintje meg fog emelkedni, ezáltal számos nagyvárost és szigetet fog veszélybe sodorni. Becslések szerint a leírt jelenségek hatására az elkövetkezendő 20-30 esztendőben 1-1,2 milliárd embernek kell elhagynia lakóhelyét.

A történelem milliószor bizonyította már, ha egy élettér szűkössé válik az emberek számára, megjelenik a versengés. A párhuzamos társadalmak kialakulása magában hordozza az etnikai, vallási és katonai konfliktusok veszélyét (lásd egykori Jugoszlávia és Ukrajna, vagy számos afrikai és közel-keleti konfliktus példáját). Véleményem szerint a legfontosabb tennivaló a fejlett világ részéről az lenne, ha a segítségre szoruló emberek boldogulását szülőhelyükön segítenék. Úgy vélem, hogy a volt európai gyarmattartó országoknak történelmi kötelessége a segítségnyújtás! A fejlett világ azzal nem oldja meg a bajba jutottak problémáját, ha a segítségre szorulók közül kiválogatja és elhozza a legjobban képzetteket. Pont azokat, akik az alappillérjei lehetnének a hosszú távú felzárkózásnak és fejlődésnek.

A jelenlegi helyzet javítása érdekében a génkezelt növények nemesítésére van szükség, hiszen ezek a növények egyre ellenállóbbak az időjárási viszonyoknak és a kártevőknek. A tiszta ivóvíz elérhetővé tétele is megkerülhetetlen kérdés. E mellett oktatással, felvilágosító programokkal szabályozottabb mederbe lehet terelni a tudatos családtervezést. Továbbá a fejlett országoknak segítő kezet kell nyújtania a fejlődők számára gazdasági oldalról is, akár több kontinensen átnyúló, a Marshall-tervhez hasonló programokkal, beruházások megvalósításával és az adósságterhek könnyítésével. Különösen fontos a megújuló, környezetbarát energia-felhasználást minél hamarabb globálisan is elterjeszteni, a környezetszennyezést pedig visszaszorítani. Végül, de nem utolsósorban, a békefenntartó erők hatékony jelenlétét is biztosítani kell (elsősorban az afrikai régióban), hogy elkerülhessünk egy újabb, tétlenül végignézett népirtást (Ruanda, Srebrenica)!

A leírtakat figyelembe véve, jogosan merül fel az olvasó kérdése: mely iparágak lesznek az általam vázolt globális folyamatok nyertesei, mibe lehetne érdemes etikusan befektetni? Véleményem szerint figyelemre méltó növekedésre számíthat a környezetvédelem, a vízgazdálkodás, a megújuló energiaipar, valamint a gyógyszeripar, az egészségügy, a növényvédelem és a mezőgazdaság. Mindezek mellett biztosra veszem, hogy számos jelentős infrastrukturális beruházás szemtanúi is lehetünk majd a közeljövőben.