A globalizációnak annyi! – Vagy mégsem?

 Donald Trump hamarosan leállíthatja a kínai acélimportot és nemzetbiztonsági kihívásnak nyilváníthatja Kína globális gazdasági fellépését. Ez valamint az egyre több ország által meghozott protekcionista intézkedések akár teljesen le is béníthatják az utóbbi évtizedek fejlődését meghatározó, de már lassulóban lévő globalizációt.

A világkereskedelem és a globalizáció alakulásának kutatója, a svájci kormány tanácsadója, a St. Galleni Egyetem brit professzora, Simon Evenett a veszélyes folyamatok megállítása szemszögéből szükségszerű követelményként fogalmazza meg, hogy a kormányok felhagyjanak a félelemgenerálással. Az interjúalany követeli a politikától, hogy a hamis, féligazságokon vagy éppen hazugságokon alapuló híresztelések és elemzések leleplezésére fókuszáljon inkább. A média, a politika tegye mindenki számára világossá, hogy az automatizációban, robotizációban rejlő lehetőségek az emberiség javát, nem pedig a kárát fogják szolgálni. Csak a globalizáció folytatódása által fejlődhet a tudomány és technológia annak érdekében, hogy alaptalanná váljék százmilliók rettegése a migrációtól, öregedéstől, betegségektől – állítja Simon Evenett.

Zentai Péter: Bizonyíthatóan leszálló ágba került a globalizáció vagy ezt azért korai kijelenteni?

Simon Evenett: Két szinten is bizonyítható ez. Az első: a nemzetközi közvélemény negatív hozzáállása a globalizációhoz. Amerika és Európa nemzetei sokkal ellenségesebben tekintenek a gazdaságok, kultúrák és minden egyéb lényegi terület globális összefonódásának folyamatára, mint valaha korábban. A másik probléma, hogy a vezető kormányok alkalmatlanok nemzetközi, globális egyezmények megkötésére. Képtelenek voltak tető alá hozni mind a transzatlanti, mind a Csendes-óceán országain keresztül ívelő megállapodást.
A nyugati világ kormányai bújtatottan vagy nyíltan sorra hoznak protekcionista, saját gazdaságukat mások kárára védelmező intézkedéseket. A folyamat óhatatlanul konfliktusokhoz fog vezetni. De ez csupán a következmény, a reakció. A kormányok, a döntéshozók a közvéleményük elutasító magatartására reflektálnak.

Mi igazolja, hogy a nyugati népek tényleg globalizáció-ellenesekké váltak?
A körükben végzett egymást követő felmérések, kutatások. Eltérő persze a helyzet a fejlődő világban: a feltörekvő ázsiai, dél-amerikai, afrikai országok közvéleménye inkább támogatja a globális összefonódást. Európában és Észak-Amerikában viszont kimutatható a növekvő ellenségesség.

Megfigyelésem szerint ez nem áll a fiatalokra, a tizen- és húszonévesekre. Náluk globalizáltabb nemzedék soha korábban nem élt a Földön…
Ez tényleg lényeges megfigyelés, amit a közvélemény-kutatások világszerte alá is támasztanak. Ez a létező és potenciális szavazóréteg az, amely nem a globalizációt, hanem a globalizáció-ellenességet utasítja vissza. A fiatalok nagy része nem akarta a Brexit-et, nem akarta Trumpot és sorolhatnánk tovább azokat a világban éppen zajló fejleményeket, amelyeket a fiatalság egészen másként ítél meg, mint szülei nemzedéke. A politika számára azonban a szülők hozzáállása bír meghatározó jelentőséggel.

Milyen károkat okozhat az amerikai elnök a globalizáció tekintetében?
Retorikája szelídült ugyan a választási kampányban vagy akár a beitatását követő hetekben sugallt szövegeihez képest, mégis előre nem prognosztizálható döntéseket hozhat a világkereskedelem további visszafogása érdekében és ez súlyos konfliktusokhoz vezethet. Először is néhány hónapon belül valószínűleg alá fog írni egy sor látszólag csak technikai jelentőséggel bíró rendeletet úgymond az amerikai ipar védelmében, amely azonban láncreakciót indíthat el: a magukat hátrányba kerültnek érző külföldi országok kemény válaszrendeletekkel reagálhatnak. Akciók ellenakciókat, megtorlások megtorlásokat fognak szülni. Spirálisan mélyülhet a globalizáció válsága.

Említene példát?
Nem kizárt, hogy Trump rövid időn belül korlátozza a kínai acélimportot, mondván az nemzetbiztonsági kihívást jelent Amerika számára. Eleve kinyilváníthatja, hogy Kína nemzetközi, globális gazdasági és kereskedelmi fellépése veszélyezteti az Egyesült Államok biztonságát. Ezt a kínaiak valamiképpen meg kell, hogy torolják. Nagyon veszélyesnek tűnik a helyzet e két, rendkívüli világgazdasági, hatalmi jelentőséggel bíró ország kapcsolatainak alakulásában. Az amerikai–kínai konfliktus simán romolhat radikálisan, annak ellenére, hogy itt és most még nem tűnik durvulóban lévőnek e kapcsolatrendszer.

Meg tudná magyarázni Trump elnök német-ellenességét, azt, hogy milyen alapon támadja a német gazdaságot?
Ezzel nem tudok mit kezdeni, ez megmagyarázhatatlan a számomra.

Említene a globalizáció folytatódását jelző, optimizmusra okot adó létező vagy potenciális fejleményeket?
Csak ha felülkerekednek a „felnőttként” gondolkodó, komoly tudással bíró szakemberek Donald Trump környezetében, és megóvják az elnököt a további konfliktusokat generáló döntések meghozatalától. Vagy akkor, ha Donald Trump nem marad az Egyesült Államok elnöke…

Minek kellene megváltoznia ahhoz a nyugati világban, hogy az emberek ne akarjanak inkább befelé fordulni, mintsem, hogy felvállalják a nyitottságot, ahogy erre korábban nagyon is hajlamosnak mutatkoztak?
Az hozna „megváltást”, ha a kormányok fel mernék szabadítani népeiket azok megalapozatlan, de egyre inkább terjedő félelmeitől, rögeszméitől. Ha egyértelműen el mernék oszlatni a tévhiteket és helyettük a közvélemény kollektív tudásának szélesítésére összpontosítanák „propagandájukat”. Ha mernének a félelemkeltés helyett a globalizációs félelmek eloszlatására összpontosítani: értelmesen, közérthetően elmagyarázni az embereknek az igazat, hogy miközben a világkereskedelem, az automatizáció, a robotizáció az egyik oldalon munkahelyeket tesz fölöslegessé, a másik oldalon viszont új perspektívákat, még több újfajta állást teremt. Hogy nem szabad félni az öregedéstől, a társadalmak idősebbé válásától, nem szabad félni a betegségektől, mert a tudomány, a technika globalizálódó fejlődése tud gyógyírral szolgálni az újabb és újabb kihívásokra.