aug.
19
2015

A görög hullámvasút takarékra kapcsol

Megállapodtak a legújabb görög mentőcsomagról. Habár adósságleírási-megállapodás végül nem született a jelenlegi keretek között, azért így sem járt rosszul Görögország. 32 évre 1 százalék körüli hitelt felvenni egy csődben lévő országnak ritka jelenség.

A  83 milliárd euró körüli legújabb csomag éves kamatai csupán a GDP 0,35 százalékára rúgnak. A legújabb csomag régebbi hitelek törlesztésére és a bankok feltőkésítésére megy. Így ez a 0,35 százalék plusz sem egy az egyben növeli terheket, amelyek amúgy sem voltak elviselhetetlen szintűek a gazdaságnak. Jelen esetben az adósság-leépítés kétféle módon történhet: (1) az államadósság nominális szintjének csökkentésével vagy (2) a gazdasági kibocsátás növekedésével.

A jelenlegi európai politika inkább az elsőre esküszik, négy éven belül 3 százalékos többletre kell beállnia a görög államháztartásnak. A megtakarítás (szerintem ez kifejezőbb fordítása az angol „austerity” szónak, még ha jellemzően megszorításnak is szokták fordítani) kifejezést gyakran lehetett hallani a görög probléma rendezése során, leginkább Wolfgang Schäuble, német pénzügyminiszter elképzeléseivel kapcsolatban. A gazdaság egészére nézve valóban találó a kifejezés. „Mindent, amit az államtól kapsz, azt elvették valaki mástól” – ezen logika mentén az államadósság az, amit még nem vettek el senkitől. Csak megígérték a hitelezőknek, hogy el fogják.

A teljes gazdaság megtakarítása így levezethető a lakosság, a vállalatok és az államháztartás együttes megtakarításaira. Mivel a görög magánemberek eddig sem jeleskedtek a spórolásban, így az EU az államháztartást próbálja felelős költekezésre bírni.

Bizonytalan gazdasági következmények

A németek által javasolt, megtakarításra ösztönző gazdaságpolitikát sokszor illetik azzal a kritikával, hogy ugyan az államadósság nominális szintjét csökkenti, azonban a gazdasági növekedést is visszaveti, sőt zsugorítja a gazdaságot. Ebben az esetben a GDP-hez mért adósság-leépítés jó esetben is csak egy helyben toporogna, a döntéshozók nem tudnának célt érni.

A görögök jelenleg magasabb adóterhekkel próbálják elérni az államháztartási többletet, azonban a magasabb adókulcs gyakran nagyobb adóelkerüléssel jár. Ez esetben a magasabb adóterhek nem járnak akkora valós GDP-visszaeséssel, hiszen a pénz az adófizetőknél marad, csak éppen a szürkegazdaságban. Gazdaságkutatási szempontból érdekes lenne tudni, hogy a 25 százalékos GDP-csökkenésből mennyi veszett el végleg, és mennyi került át a feketegazdaságba az elmúlt években.

Azonban ha feltételezzük, hogy sikerül az adók beszedése, és az állam takarékoskodik az emberek helyett, onnantól a nép kezében van a döntés. Vagy megtartják fogyasztási szintjüket és kevesebbet tesznek félre, vagy megtakarítási céljaikat tartják szem előtt és fogyasztásukat vágják vissza.

A megtakarítás szinten tartására több esélyt látok egy olyan gazdaságban, ahol folyamatos nyugdíjcsökkenést lát a fogyasztó, igaz, reálértéken van is hova csökkenteni. Ráadásul a bizonytalan helyzet miatt kétlem, hogy ezen megtakarítások maradéktalanul az ország határain belül maradnak, ahol legalább a beruházásokat tudnák erősíteni. Ugyanakkor a növekedési hullámvasút még hozhat meglepetéseket, és a 2009-2011 közötti időszak megtakarítási visszaesése is utalhat arra, hogy a görög lakosság inkább az életszínvonalát félti.

Ha a takarékoskodás érvényesül, akkor határozottan fékező szerepe van egy ilyen államháztartási többletet célzó intézkedésnek; az empirikus adatok viszont inkább a megtakarításra hajlamosságot kevésbé mutató, fogyasztásra koncentráló görög lakosságra utalnak. Miután a világ nem kettes számrendszerben működik, a lakosságon belül előkerülhet mindkét fogyasztási szokás. Attól függően, hogy épp melyik kerül fölénybe, lehetnek még hullámok a görög gazdaság vasútján. Addig is a növekedés úgy tűnik, köszöni, kezd jobban lenni.