A gyorsulást lassulás követi – Németországban

Jóval az előzetes várakozásokon felül teljesített 2016-ban Németország. Eleve a világ egyik legfejlettebb országa, mégis képes volt olyan éves növekedési ütem (1,8-1,9 százalékos) produkálására, amilyet csak a jóval alacsonyabb szintről indulók tudtak tavaly. A legbefolyásosabb német és európai gazdasági kutatóintézet, a müncheni Ifo igazgatója, Gabriel Felbermayr azonban az alábbi interjúban lehűti a kedélyeket. Számításaik szerint az idei év a lassulást és a Németországra leselkedő kockázatok növekedését hozhatja. Nem zárja ki például azt sem, hogy Németországot is büntetni fogja az új amerikai kormány protekcionizmusa, sem azt, hogy új, nagy válságot eredményez, ha az EKB nem hagyja abba a lazítási politikát és nem kezd hozzá a kamatemelésekhez, sem pedig azt, hogy Olaszország kilép az eurózónából.

Kitart-e a lendület az idén is – mivel számolnak?
Gabriel Felbermayr: Lassulást prognosztizálunk az idei évre: másfél százalékos növekedést, ami visszatérést jelent az uniós tagállamok átlagához. Eközben nem enyhülnek a bennünket „fenyegető” rizikófaktorok. A Brexit-folyamat bonyolódása, az új amerikai gazdaságpolitika homályosságai, az olaszországi helyzet képlékenysége, egy ottani rendkívüli választások bekövetkezte – mind-mind fékező hatással lehet a német gazdasági növekedés dinamikájára. A bizonytalanságok számát növeli, hogy beindulni látszik az eurózónán belül – Németországban is – az inflációs spirál. E mögött az euró leértékelődését (dollárral szemben) és az olajárak magasabb szinten való stabilizálódását kell keresni.

A Trump-kormányzat várható protekcionizmusa bajt hozhat Németországra?
Ha a tervezett amerikai kereskedelmi korlátozások csak Mexikót és Kínát érintenék, akkor azt mondhatjuk, hogy ebből még egyenesen profitálhatunk is. Ugyanis ez így a német cégek versenyhelyzetét csak erősítheti, mert kínai elektronikai termékek és a Mexikóból származó autóimport visszaszorítása a németek konkurenseinek gyengítését jelenti, ráadásul a német exportnak eleve kedvez az erősödő dollár és a gyengülő euró. De még ha tényleg az új amerikai protekcionizmusnak csak és kizárólag Kína és Mexikó lenne a céltáblája, számításunk szerint ebből Németország mégsem nyerne túl sokat, viszont biztosan nem járna rosszul ebben az esetben. Ha azonban Trump minden Amerikába irányuló importot büntetni készül, akkor azt Németország gazdasági főszereplői már nagyon komolyan meg fogják szenvedni. Például irtózatos pénzekbe és munkahelyekbe kerülne Németországból és más országokból az Egyesült Államokba telepíteni autógyári kapacitásokat, adójövedelmektől esnének el azok az országok, köztük Németország is, amelyekből kivonnák a gyártást.

Reálisnak gondolja-e Olaszország eurózónából való kilépésének esélyét? S ha igen, akkor ez dominóhatást váltana ki?
Azt nem gondoljuk, hogy Olaszországot bárki is ki akarná „dobni” az euróövezetből. Ugyanakkor igenis észlelhető, mennyire csökken az euró támogatottsága Olaszországon belül. A nem kizárható előrehozott választások pedig egyenesen olyan pártot segítenének politikai hatalomra (5 Csillag Mozgalom), amelynek fő követelése az, hogy az eurót számolják fel. Ez a szcenárió dominóhatást válthat ki, különösen, ha bebizonyosodik, hogy a kilépés növeli Olaszország nemzetközi versenyképességét és ezáltal gazdasági teljesítményét.

Az Ifo intézet – a német pénzügyminiszter álláspontjához hasonlatosan – folyamatosan bírálja az Európai Központi Bankot. Követeli az EKB-tól, hogy az adja fel a QE politikát és szigorítson a monetáris politikán. Miért lenne ennek már itt az ideje?
Azért, mert az eurózóna sokkal jobb „bőrben” van, mint azt az EKB hozzáállása sejteti. Az infláció mindenütt beindult, s már Németországban is 1,5 százaléknál tartunk, karnyújtásnyi közelségben van az EKB célja, a 2 százalékos infláció. Mindenesetre vége a deflációs veszélynek. Ha ilyen körülmények között az EKB nem hagy fel a lazítással, akkor az európai pénzügyi rendszer destabilizálódása, egy újabb nagy krízis fenyeget – az eszközár-buborék végzetes felfújódása miatt.

Igaz-e az önök számításai szerint, amit a berlini kormány állít, hogy Németország egyre inkább profitál a menekültekből, azok gazdasági beépüléséből?
A menekültek beáramlása és az emiatt történt hatalmas közkiadás-növelés kétségtelenül stimulálta a nemzetgazdaságot. Tavaly ez 0,3 százalékkal járult hozzá a németországi GDP erősödéséhez (a teljes GDP növekedés 1,8-1, 9 százalék 2016-ban). Ugyanakkor a közkiadások e miatt történt hirtelen növelése emelte az államadósságot is. Az is tény, hogy a menekültek még egyáltalán nem lényegi szereplői a munkaerőpiacnak, többségüket még képzik, tréningezik, még nem találtak maguknak munkát. Ebben az átmeneti helyzetben ők a munkanélküliségi rátát emelik Németországban, ahelyett, hogy csökkentenék.