3294008 - burnt matches with an intact

A halálos munkaerőpiac

Hiába rugalmasabb az amerikai munkaerőpiac és nagyobb a foglalkoztatottság aránya, mint Nyugat-Európában, az átlagos amerikai dolgozók mégis gyengébben teljesítenek. Ennek tragikus társadalmi okai is vannak, például az, hogy az erejük teljében lévő amerikai középkorúak milliói sokkal frusztráltabbak, mint európai „sorstársaik”. Amerikában járványszerűen szedi áldozatait az alkohol-, a gyógyszerfüggőség és az öngyilkosság. Ezen összetett problémakör néhány aspektusáról kérdeztük Marc Chandler –közgazdászt, a BBH Currencies vezető stratégáját.

Zentai Péter: Öntől olvastam először arról a jelenségről, amit a napokban a Fed elnöke, Janet Yellen az egyik legsúlyosabb amerikai társadalmi és gazdasági tragédiának minősített, hogy vészesen romlik a munkaképes, a munkában álló amerikaiak lelki-egészségi állapota. Miért válik ez kiemelt témává egy befektető, pláne egy jegybank elnök számára?
Marc Chandler: Minden felelősségteljesen gondolkodó amerikai polgárnak eleve aggódnia kellene amiatt, hogy a dolgozó amerikaiak milliói – különösen a negyven-ötven évesek – körében járványszerűen terjed a függőség az opioidoktól (opiátok, ópium származékokat is tartalmazó gyógyszerek). Ezek a gyógyszerek, melyeket a gyártók egyre olcsóbban és egyre nagyobb mennyiségben dobhatnak piacra, a rendszeres szedés nyomán bizonyítottan roncsolják az idegeket. E tekintetben szabályos járványról beszélnek a szakértők, és ezt a szót használta a jegybank elnöke is. A téma kétségkívül nem csupán súlyos társadalmi, hanem gazdasági jelenséget is takar.

Mennyiben társadalmi, politikai és mennyiben gazdasági jellegű ez a kihívás?
A Brookings Institution (az egyik legnagyobb amerikai társadalmi-politikai-gazdasági tudományos intézet) tanulmánya egyértelműsíti, hogy az opiátok felé fordulás elsősorban az önmagukat lecsúszottnak, életüket reménytelennek érző, meghatározóan középkorú embereket érinti. A férfiakat erőteljesebben, mint a nőket. Tanulmányok sora igazolja, hogy a háttérben amerikaiak tömegeinek frusztráltsága húzódik meg, széles rétegek mentális állapotának szétzilálódása.

Ez tükröződhet vissza az amerikai politikai közélet durvulásában, radikalizálódásában?
Erre vonatkozó kutatási eredmények nem állnak rendelkezésre, sokan vitatják ezt a feltételezést. Azt azonban mégis tudjuk, hogy a legutóbbi elnökválasztás eredménye nagyban köszönhető azon amerikai milliók szavazatainak, akik jellemzően nagy számban élnek az „opioid járvány” sújtotta régiókban, értsd a gazdasági értelemben lecsúszott klasszikus ipari államokban: Michigan, Ohio, általában az Egyesült Államoknak az területe, amelyet Közép-Nyugatnak hívunk.
Sokkal tragikusabb dolgokról van azonban szó, ha mélyebbre ásunk a témában. Ugyanis az opiátoktól való függőségen túlmenően a magukat reménytelenül lecsúszott, elsősorban negyvenes-ötvenes éveikben járó amerikaiak körében a nyugati világban páratlan intenzitással terjed az alkoholizmus és az öngyilkosság is,
A SAD-nak nevezett (Suicide-Alcohol-Drug) tömegjelenséget Amerikában halálos járványként tartjuk már számon. A Brookings Institute tanulmánya kimutatja, hogy míg Németországban, Svédországban, Nagy-Britanniában, Ausztráliában, Kanadában kimondottan csökken, legalábbis stagnál az ötven-ötvennégy éves nők és férfiak körében az alkoholizmusból, a gyógyszerfüggőségből és az öngyilkossági kísérletekből származó halálozás, addig ez az Egyesült Államokban meredeken növekszik.

Milyen következtetésekre jutottak ennek a jelenségnek a tanulmányozása során?
Az amerikai munkaerőpiacon tapasztalható, politikai-társadalmi életet is befolyásoló összevisszasághoz köze van annak is, hogy átlagosan évente százezernyi, diplomával nem rendelkező, közepes vagy még alacsonyabb végzettséggel rendelkező, elméletileg ereje teljében lévő amerikai férfi közül kétszázat ragad el a halál – alkoholizmus, gyógyszer-túladagolás vagy öngyilkosság okán. A nőknél fele ennyire tragikus következményekkel jár a „SAD” járvány, ugyanis sokkal csekélyebb az öngyilkosságot elkövető nők száma, mint a férfiaké. A magasabb végzettségűeknél szintén jobbak az arányok.
Nemzetgazdasági összefüggésben azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az amerikai munkaerőpiac derékhadát képező 30-40-50 évesek átlagos lelki-mentális állapota – a kutatásokból következően – labilisabb, mint a nyugati világ más, vezető országaiban élő hasonló korúaké. Hiába magasabb nálunk ezen korosztály foglalkoztatottságának aránya, hiába rugalmasabb az amerikai munkaerőpiac, mint Nyugat-Európában, az amerikai középkorú dolgozók 2 közülük is különösen az alacsonyabban képzett férfiak – lelki terheltsége, frusztráltsága mégis nagyobb. Ez, hatásait tekintve messzemenően kihat az amerikai gazdaság összteljesítményére – mindenekelőtt a munka eredményének minőségére: lényegében az amerikai vállalatok produktivitására. E tekintetben egyre gyengébb képet mutat Amerika a nemzetközi versenytársakhoz képest. Ennek roppant fontos kutatni és megtudni az összetett társadalmi hátterét is.