A harmadik dollár rali, amit még megemlegetünk

A jelenlegi dollárroham vége előtt, talán 2017-ben, legkésőbb 2018-ban az euró árfolyama még „lenéz” a történelmi mélypontra: már 80-90 dollárcentért is kapunk majd egy eurót – prognosztizálja Marc Chandler közgazdász- és történész professzor, a bostoni alapkezelő és befektető cég, a Brown Brothers Harriman jelenlegi, az HSBC volt vezető devizapiaci stratégája, a CNBC és más vezető amerikai pénzpiaci orgánumok kommentátora. Az Alapblog.hu-nak adott interjúban megismétli azon okfejtését, amit először a Barron’s amerikai pénzügyi-befektetési magazinban tett közzé: Magyarország kötvény- és devizapiaca – az aktuálisan jó adatok dacára – erősebben fogja megsínyleni a feltörekvő piacokat fenyegető viharokat, mert a befektetők bennünk kevésbé bíznak, mint szomszédainkban.

Zentai Péter: Meddig erősödik tovább a dollár?
Marc Chandler: Valószínűleg még jó ideig. A dollár körüli jelenlegi globális és hazai (amerikai) gazdasági-pénzügyi-politikai helyzet ugyanis olyan dollárrali kialakulását generálja, mint amilyen 1944 (Bretton Woods) óta eddig kétszer fordult elő. Lényegi tudnivaló, hogy mindkettő nyitányát a Fed (szövetségi jegybank) kamatemelési ciklusának beindítása előzte meg. Az első, a Reagan elnök nevével fémjelzett, rali 1979-től 1985-ig tartott és a dollár ötvenszázalékos erősödését hozta. Ennek a vezető tőkés országok (G7) jegybankjainak és kormányainak együttes beavatkozása vetett véget.
És megint csak nemzetközi pénzügyi, akkor már főként az Európai Központi Bank által irányított intervencióra, majd egy nagy amerikai kamatcsökkentési hullám beindulására volt szükség az ezredforduló környékén ahhoz, hogy befejeződjék az ún. Clinton-rali, amely 1995-ben kezdődött, s amely a dollár erejét harminc százalékkal növelte.
Az Obama-ralinak még csak az elején járunk és számomra azt sugallják az előjelek, hogy a jelenlegi dollárroham befejeződése előtt, talán 2017-ben, legkésőbb 2018-ban az euró árfolyama még „lenéz” a történelmi mélypontra: 80-90 dollárcentért is kapunk majd egy eurót, mielőtt fordulna a kocka.

Ahhoz képest, hogy 2008-ban 1,60 dolláros eurót láttunk, tavaly pedig 1,40-eset…, nagyon komoly diadalmenetben van az USD. Ez tulajdonképpen nem jó az Egyesült Államoknak, történetesen kikészítheti amerikai exportot. Politikai vagy inkább gazdasági és piaci folyamatok vezérlik a dollárt?
Mindkettő együtt. Ezúttal az a meghatározó körülmény, hogy teljesen elváltak egymástól a szükségszerű amerikai és az európai jegybanki beavatkozások irányai: az EKB valószínűleg napokon belül kénytelen további könnyítéseket (QE) beindítani, a Fed viszont ellenkezőleg: hamarosan megkezdi az alapkamatemelési-ciklust, a gazdaságban lévő pénzmennyiség szűkítését.
Ennél fogva csak szélesedni tud a dollár és az euró közötti árfolyamkülönbség. Egyébként pedig erős dollárral mi, amerikaiak inkább együtt tudunk élni, mint a túl erős euróval az európaiak. Amit csak Németország megtermel, annak 40 százalékát exportálja, mégpedig meghatározóan késztermékek, áruk formájában. Amerika esetében ez az arány 15 százalékos, ugyanakkor a mi exportunkon belül marginális a jelentőségük a késztermékeknek. Amerika elsősorban működő tőkét exportál a világba: gyárakat építünk és infrastruktúrát telepítünk a tengeren túl. A kínai utakon futó milliónyi amerikai márkájú autót nem nálunk, hanem teljes egészében ott, Kínában gyártják.

Ön, a világ egyik legbefolyásosabb devizapiaci szakértője és kereskedője külön foglalkozott a Barron’s-ban a magyar forinttal és a magyarországi pénzügyi-gazdasági helyzettel. Miért?
Azért, mert a forint és a magyar állampapírpiac alakulásának tanulmányozása érdemleges adalékokkal szolgálhat azok számára, akik a feltörekvő piacokkal foglalkoznak. A magyar helyzet befektetői szempontból erős kettőséget mutat: egyrészt negyven százalékkal emelkedett a BUX index egyetlen év leforgása alatt, elképesztően sok pénzt lehetett vele keresni – erre szokás mondani: túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Az érem másik oldala azonban a következőt mutatja: adva van egy olyan, a feltörekvő piacokhoz sorolt ország, amely önmagát illiberálisnak aposztrofálja. Ez folyamatos beszédtéma a befektetők világában és önmagát erősítő folyamatként az válik az általános nézetté, hogy egy ilyen országból előbb-utóbb ki kell menekülni: szabadulni kell a magyar kötvényektől és az utóbbi időben oly jól teljesítő vezető magyar részvényektől is.
Nem véletlen, hogy Lengyelország és Csehország jelentősen olcsóbban finanszírozhatja magát a 10 éves államkötvényeivel, mint Magyarország. Ez óvatosságra intő, tekintélyes különbség az euróaspiráns közép-kelet-európai országok között. Ha befeketőként mérlegelem Magyarországot, akkor a mérleg egyik serpenyőjében ott vannak az átlagnál magasabb hozamok. A másikban viszont az egyelőre ismeretlen nagyságú, mélységű, a feltörekvő piacok némelyikének összeomlása nyomán elhatalmasodni tudó ország- és devizakockázat.

Mit tanácsol az ügyfeleinek Magyarországgal kapcsolatban?
A nem tervezhető kockázat meglehetősen nagynak látszik Önöknél, még akkor is, ha az utóbbi három hónap adatait tekintve Magyarország Lengyelországnál jobban teljesített…, bár e mögött a lengyelországi választások előtti bizonytalanság játszott meghatározó szerepet. Az általános piaci légkör mindenesetre kevésbé kedvez Magyarországnak, mint Lengyelországnak.

Azok közé tartozik, akik inkább menekülnek a feltörekvőkből?
A befektetőknek a feltörekvő piacok iránti „szerelme” alól eltünedeznek a fundamentumok: 1) nem csökkenő, hanem emelkedő kamatokra kell számítani Amerikában, 2) nem drágulni, hanem olcsóbbodni fog a nyersolaj és az összes alapvető nyersanyag. Hogy az olajár mennyire nem képes fordulatot venni, arra bizonyíték, hogy az szinte meg se moccant a török–orosz feszültség rendkívüli kiéleződése nyomán, 3) a nyugati országok gazdasági növekedése nem felfelé mutat, hanem még huzamos ideig stagnál, 4) a kínai gazdaság nyersanyag- és energiahordozó szükséglete nem bővül tovább, hanem inkább csökken.
Ilyen körülmények között valóban eluralkodóban van a félelem, hogy fizetésképtelenné válik rengeteg olyan dél-amerikai, közép- és közel-keleti, illetve ázsiai vállalat, amely az olcsó dollárt és a lenullázódott amerikai alapkamat-környezetet kihasználva – főként dollárban denominált – kötvényeket bocsátott ki.

Tehát menekülőre fogja?
Úgy látom, hogy erősen differenciálni lehet a különböző feltörekvő piaci eszközök és országok között, és nem szabad általánosságban menekülőre fogni a dolgot. Példának okáért esik az olaj világpiaci ára és emiatt Szaúd-Arábiától is sokan félnek már. Csakhogy az a királyság óriási pénzügyi tartalékokat halmozott fel, a GDP-hez viszonyított adóssága mindössze 10 százalékos. Számomra – ellentétben a befektetők többségével – igenis kitűnő befektetésnek ígérkeznek mind a szaúdi helyi pénzben, mind a dollárban kibocsátásra tervezett ottani államkötvények. Ugyanezt a fantáziát látom a kínai állam által a következő napokban piacra dobni tervezett, dollárban jegyzett kötvényekben. A feltörekvő piacokon oda kell figyelnünk a világszínvonalat képviselő, azt tartani képes, automatikusan élvonalat produkáló vállalatokra is: akármennyire is sújthatja a tőkekivonás Kelet-Ázsiát, számomra ellenállhatatlanul vonzók például a koreai Samsung cég kötvényei. A jövőbe tekintve nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb a világot átalakító, a globális gazdaságot erősen élénkíteni képes infrastrukturális projektek indulnak be. Azon – akár harmadik világbeli vagy orosz, török, indiai, kínai – vállalatok kötvényeire kell figyelni, amelyek bizonyítottan jól menedzseltek és „fel fognak szállni erre a vonatra”. Például a világ legnagyobb cementgyártója egy mexikói cég. Annak részvényeit és kötvényeit messzemenően érdemes ilyen helyzetben is vásárolni.