A hosszú ciklus

Egyik barátom megjegyezte, hogy nem gondolta volna, hogy még az ő életében lesz ilyen hosszan tartó, komolyabb korrekció nélküli tőzsdei fellendülés. Nyilvánvalóan a legnagyobb piacra, Amerikára értette ezt, hiszen ott lényegében a 2009 tavaszi mélypontok óta, tehát 6 éve zajlik a felívelés. Ugyanakkor ez nem igaz globálisan, hiszen pl. Európában a számtalan gazdaságpolitikai hiba eredményeképpen komoly összeomlás volt 2011-2012-ben, a feltörekvő piacok csak árnyékai egykori önmaguknak, és Japán útja sem volt olyan egyszerű. A korrekciómentes fellendülés tehát egyrészt csak részleges igazság, másrészt viszont van egy nagyon fontos oka, ami miatt a jelenlegi gazdasági erősödő szakasz a korábbiaknál valóban sokkal hosszan tartóbb lehet.

A 2008-2009-es összeomlás rendkívüli volt abban az értelemben, hogy nem a kapitalizmus második világháború után megszokott „sima” recessziója következett be, hanem egy hitelciklus végét (?) jelző hitel-összehúzódásos, mérlegkiigazításos recesszió, amikor a magánszektor szereplői egymáson átgázolva kezdték megpróbálni lecsökkenteni a hitelállományukat. Ennek következtében igen erős deflációs-depressziós hatások bontakoztak ki a gazdaságban, amelyet még a jegybankok korábban elképzelhetetlen politikája sem tudott teljes mértékben ellensúlyozni. Így ki tudott alakulni egy olyan egyensúly, ahol a nagyon alacsony nominális kamatok ellenére nincs túlfűtöttség, a gazdaság szép lassan stabilizálódik/erősödik, nem alakul ki inflációs nyomás, a vállalati profitok pedig nagyon magas szintre emelkednek. Ez volt az elmúlt évek tőzsdei boom-jának alapja, de vajon meddig tartható ez fenn?

 

Mivel a gazdaság fellendülése, a munkaerőpiac helyreállása a szokásosnál jóval lassabban megy amiatt, hogy itt nem egy ciklikus recesszióról, hanem egy generációnként egyszeri hitelpiaci összeomlásról volt szó, ezért a fellendülés igen sokáig tarthat, lassan jelentkeznek azok a körülmények, amelyek a jegybankokat a fék behúzására ösztönöznék. Ráadásul extrém módon félnek is attól, hogy elkövetik a hírhedt „1937-es” hibát, amikor túl korán szigorított a gazdaságpolitika, és ismét visszalökte recesszióba a Nagy Válság után az Államokat. Mindebből az következik, hogy most minden jegybank nagyon óvatosan fog lépni.

 

Instabil egyensúlyban van az amerikai gazdaság (és több más is). Mindaddig, amíg viszonylag alacsonyak a kamatok, simán el tud működni, gyarapodni is tud, mert az alacsony kamatszint mellett a mégoly magas adósság is fenntartható, hiszen kevés kamatot kell rá fizetni. Eljön azonban az a pont, amikor hirtelen túl magasság válik a kamatszint, és akkor teljesen váratlanul újrajátszódhat 2008-9. Nem tudjuk, hogy ez a kamatszint hol van. Valószínűleg jóval alacsonyabban, mint korábbi cikluscsúcsoknál, talán USA-ban 3-5% között, Európában kicsit lejjebb. Az a véleményem, hogy amíg a jegybankok nem emelik e fölé a szint fölé a kamatokat, addig a fejlett országok gazdasági fellendülése fenntartható. Mivel Európa még nagyon messze van attól, hogy emeljen (bár meggyőződésem hogy jövő ilyenkor a Bundesbank már inflációt kiabálva fogja verni az asztalt), az amerikaiak pedig elsőre 2-2,5% fölé szerintem nem mennek, ezért nagy gazdasági problémákat a fejlettek részéről nem látok a következő 2 évben – ellentétben a fejlődőkkel, ahol egyre sűrűsödnek a fellegek, és a piacokat sokkolhatják is egyes fejlődő országok problémái.

 

Tehát miközben a fejlett világ gazdasága szerintem továbbra is stabil lesz, a tőzsdéiben sem lesz egyelőre olyan esés, mint a 2008-as, de akár hirtelen korrekciók bármikor előfordulhatnak…

***
Bónusz:
Bill Gross tweets: German 10-year bunds ‘the short of a lifetime.”
Én is azt gondolom, hogy hirtelen, nagy mozgás lehet bennük, amely az idei év nagy sztorija lehet, de kicsit zavar, hogy most a Gross bemondásra azonnal meg is indult egy gyors hozamemelkedés. Tartok tőle, hogy ez még nem az igazi mozgás…