A kínai kormány terveinek a befektetők tesznek keresztbe

Az utóbbi időszakban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kínai gazdaság számos problémával küzd és a kétszámjegyű növekedési ütem is a múlté már. Az egyik legnagyobb gondot ugyanakkor az jelenti, hogy a magánszektor beruházási aktivitása folyamatosan esik, a kiesést pedig az állami cégeknek kell kipótolniuk. Különös pikantériája az ügynek, hogy még a kínai kormány PPP projektjei sem kapósak, mert a privát cégek inkább a magasabb profittal kecsegtető lehetőségekre csapnának le.

A kínai kormány több PPP projektet szeretne látni

A kínai kormány már 2013 óta azt próbálja elérni, hogy bizonyos beruházásokat a magánszektorral karöltve valósítson meg, jelenleg több ezer PPP projekt fut ennek keretében. Többek között ilyen kiemelt PPP projektekkel szeretne a kormány a súlyos szárazsággal és nagy áradásokkal egyszerre sújtott kínai térségek helyzetén is javítani. A probléma megoldására a kínaiak 30 „szivacs város” építésébe fognának bele, ami által lehetővé válna az esővíz tárolása és későbbi felhasználása vízhiányos időkben. A legelső szivacs város projekt ebben a hónapban már el is indult az észak-nyugaton fekvő Guyuan tartományban, ami az év nagy részében szárazsággal küszködik.

A szivacs városok ötlete ugyan kifejezetten jónak mondható, de úgy tűnik, valami hiányzik a képletből, ugyanis a befektetők általánosságban nem mutatnak érdeklődést a kormány PPP programjai iránt. Jól mutatja a kormány projektjeinek sikertelenségét, hogy a guyuani PPP mögött álló Beijing Capital is kvázi egy állami vállalat, amely még további állami támogatásban is részesül, hogy részt vegyen a beruházásban.

A probléma gyökere azonban nem is itt van, a PPP-k iránti érdeklődés hiánya inkább egy tünet, ami mögött a kínai magánszektor beruházási aktivitásának lassulása húzódik meg. A magánszektor az elmúlt évtized során még a beruházások mintegy 2/3-áért volt felelős, azonban az utóbbi pár évben a cégek egyre jobban visszavágták a beruházási aktivitásukat. Egy olyan gazdaságban, ahol a GDP-növekedés közel felét a beruházások magyarázzák, ez különösen aggasztó, főleg, hogy az állami beruházások kezdtek a növekedést meghatározó tényezővé válni.

A kínai statisztikák terén azonban örökös kérdés a mögöttük lévő adatok megbízhatósága. Néhány közgazdász szerint például a privát és állami beruházások közötti eltérés elsősorban annak az eredménye, hogy a tavaly nyári tőzsdepánikot követően az állam nagyobb részesedéseket szerzett magáncégekben.

A legegyszerűbb magyarázat a magánszektor beruházásainak visszaesésére az, hogy az állami vállalatok kiszorítják a többi szereplőt. Eddig megoldást jelenthetett a problémára, ha a cégek saját profitjukat forgatták vissza a vállalatba vagy éppen az árnyék-bankrendszerhez fordultak friss finanszírozásért. A kétszámjegyű profitnövekedés viszont már a múlté, ráadásul a hatóságok is jelentősen szigorították a feltételeket, ami az árnyék-bankrendszer visszaszorításához járult hozzá. Márpedig, ha nincs elég pénz, akkor azt a beruházások is megszenvedik.

Nagyobb reformokra lenne szükség

Természetesen nem csak a finanszírozási háttérrel van gond, ugyanis sok cég magas készpénzállománnyal rendelkezik, ennek ellenére nem fog bele a fejlesztésbe. Bizonyos iparágakban (mint például a szénbányászat, napkollektor gyártás) egyértelműen túlzott kapacitások épültek ki, de az eredményesség romlásával a tőkemegtérülés is 2/3-ára zuhant 2011 óta. A legtöbb cég így inkább kivár és jobb profitlehetőségekben reménykedik, valamint hitelfelvételbe sem kezd a piacon átlagosan elérhető 5,25%-os kamat mellett. Az állami cégeknél azonban kicsit más a helyzet, nekik nem szükséges ennyi figyelmet fordítani a profitra, ugyanis a magáncégeknél alacsonyabb megtérülés ellenére is folytatják a beruházási tevékenységüket.

De a kormány politikája is ludas abban, miért nem mennek jól az infrastrukturális projektek. Általában a magánszektor befektetetői számára nem a legígéretesebb projekteket engedik át (mint például a fizetős autópályák és erőművek). Ráadásul a kormányzati tisztviselők sokszor még gyanús szemmel tekintenek a magáncégekre, és inkább az állami érdekeltséggel rendelkező vállalatokat bízzák meg a projektekkel. Emellett a magánkézben lévő vállalatok számára az sem nyilvánvaló, hogy a közös projektek révén hogyan tehetnek szert profitra például a közmű- vagy víztározó építkezéseknél.

Annyi biztos, hogy a kormány is érzékelte már a problémát és elkezdett utánajárni, mi okozhatja bizonyos tartományokban a cégek alacsony beruházási hajlandóságát. Olyan intézkedéseket is bevezettek, amelyek további költekezésre sarkalhatják a cégeket, valamint arra is ígéretet tettek, hogy az állami cégekkel azonos módon kezelik őket, ha az oktatás és egészségügy területén fektetnek be. A bankokat is a hitelezés felpörgetésére szólították fel, valamint a kormány a PPP projekteket nagyobb állami támogatásokkal is vonzóbbá tenné.

Elemzői vélemények alapján azonban nagyobb változásokra lenne szükség, mivel néhány ágazatban, mint például a pénzügy vagy közlekedés, még mindig nem engedett a magáncégek megjelenése befektetőként. Továbbá az állami cégek hegemóniáját véglegesen meg kellene szüntetni ezekben a szektorokban és hagyni a magáncégek előretörését.