chinese veterans

A kínai veteránok Trumpra szavaznának

Majd egy évvel ezelőtt az Egyesült Államok hadserege után a világ második legnagyobb szervezete, a kínai hadsereg komoly, 13 százalékos létszámleépítés mellett kötelezte el magát. A 2,3 millió foglalkoztatottból több mint 300 ezren lettek munkanélküliek a kormány döntését követően. Első hallásra azt hihetnénk, hogy a leépítés egy újabb jele Kína gazdasági lassulásának. Azonban a jelenség sokkal inkább magyarázható Kína közeledéseként a fejlett piacok berendezkedéséhez. A Pekingben tüntető veteránok életét elsősorban nem a gazdasági nehézségek, sokkal inkább a világgazdaság évszázadok óta tartó, egyre gyorsuló strukturális változása keserítette meg.

Ez a folyamat, nem más, mint a munkaerő fokozatos helyettesítése termelő tőkével, és a munkás folyamatos versenyfutása a technológiával. Habár elsőre igen kegyetlen és sarkítottan racionális, kapitalista gondolatként értelmezhetnénk mindezt, de akkor tévednénk. A folyamat jóval a kapitalista szabályok felállítása, intézményi berendezkedése előtt megkezdődött, a cél pedig egyszerű és viszonylag nemes: javakat előállítani a lehető legkevesebb forrásból. Mi az egykarú emelő vagy kerék, ha nem olyan tőke, amely képes helyettesíteni egy tucat ember munkáját? Az eke vagy a szövőgép megjelenése rengeteg foglalkoztatott munkáját tette feleslegessé, valamint egy sor korábbi módszert és technológiát taszított feledésbe. Az elektronika megjelenésével az egyre bonyolultabb intellektuális funkciók is reprodukálhatóvá válnak.

Azonban épp ez a technológia szépsége. Az egyén produktivitása növekszik, munkaerőt szabadítva fel a rendszerben, amely hasznosítható más területeken. Például a mezőgazdaság fejlődése az ezredfordulótól az ipari forradalomig egyre több munkaerőt szabadított fel a földeken, urbanizációhoz és végül az iparosodás kibontakozásához szükséges feltételekhez vezetve. Sajnálatos módon a munkaerő átáramlása más szektorokba, iparágakba, a munkaerő átképzése olykor csak generációkon át történik meg, lassan formálva át a társadalom szerkezetét.

A legutóbbi ehhez hasonló váltás a huszadik század második felében, a nyugati világban történt meg, komoly szociális feszültségeket okozva. Az elektronika térhódításának köszönhetően a kereslet megnövekedett a képzett munkaerő iránt, míg a kevesebb képzést igénylő munkák javarészt automatizálva lettek. A váltás nem tudott megvalósulni egy generáción belül. Összeszerelő munkások tízezreit önmagában igen bonyolult lenne átképezni programozásra, és mivel a szükséges képzés ára is reagál a munkaerőpiaci folyamatokra (magasabb bér prémium = magasabb egyetemi tandíjak), még gazdasági akadályok is keletkeztek. Ez a réteg, amely úgy érzi, hogy az út szélén lett hagyva, érthető felindulásból szavaz arra a jelöltre, aki a régi világrend visszaállítását ígéri, még ha ez nem is teljesíthető és szembemegy a világgazdaság évszázadokon át tartó fejlődésével.

A kínai hadsereg leépített alkalmazottjai hasonló technológiai fejlődésnek estek áldozatul. A modern, „hatékony” hadviselésben, amelyet drónokkal, nyomkövető rakétákkal, fejlett elektronikával vezérelnek egy szobából, nincs szükség tömegek jelenlétére a terepen. Ettől függetlenül, ha lennének demokratikus kínai választások, a veteránok minden bizonnyal vevők lennének a Trumpéhoz hasonló ígéretekre.

Kiemelt kép forrása: Chinadaily.com