A következő recesszió

A cím az unalmas címek versenyében jó esélyekkel indulna – a téma nem tűnik relevánsnak most éppen. Ez is egy jele annak, hogy valószínűleg az.

A Nagy Recesszió mély nyomokat hagyott, és talán emiatt úgy tűnik, hogy nem is olyan régen volt. De az akkor született korosztály már bőven iskoláskorú, sőt lassan felső tagozatos. Európában volt még egy recesszió 2012 körül, amely a déli országokban volt igazán súlyos, és ott a hatásai máig is érezhetők. De a többi fejlett országban a munkanélküliség mostanra elérte a válság előtti mélypontot, vagy akár az alá is süllyedt (Németország, Japán, USA).

Adatok forrása: Eurostat

A fejlett országok tehát összességében közel lehetnek a válság előtti legjobb állapotukhoz, munkanélküliség területén legalábbis (az EU egésze még kb. 1 százalékpontnyira van ettől, az USA gyakorlatilag ugyanott, Japán 0,8 százalékponttal lejjebb).

A foglalkoztatási ráta esetében az USA elmarad a válság előtti szinttől, és ez is lehet a magyarázata annak, hogy a bérek (még?) nem emelkednek különösebben gyorsan. Vagy az is lehet, hogy nem mérik teljesen jól a béreket az USA-ban… Érdekes módon a foglalkoztatási ráta a kritikus 25-54 éves korosztályban az EU egészében magasabb, mint az USA-ban, és közelebb van a válság előtti (2005-2008 maximum) szinthez, 2016. negyedik negyedévben a lemaradás csak 0,6 százalékpont volt, szemben az USA 2 százalékpontjával. Persze az EU-n belül itt is megvan a szokásos nagy szórás. Japán +3,1 százalékponton áll, és az ottani munkaerőpiac már a legdurvább buborék időszaki állapotokra emlékeztet

A fellendülések néha sokáig tartanak – de nem örökké

A gazdasági fellendülések szerencsés esetben sokáig tarthatnak: Ausztráliában most 26 éves a folyamatos növekedés, megdöntve Hollandia 1982-2008 közötti rekordját. Mindkét esetben szerepet játszott azonban az ásványkincs boom, amit nem tipikus módon jól használtak ezek az országok, általában azonban rövidebbek a ciklusok. Az USA-ban a leghosszabb fellendülés 10 évet tartott, ez a rekord 2019-ben dől meg, ha ott nem lesz addig recesszió. A Goldman Sachs modellje alapján erre van is 2/3 esély. De ez azt is jelenti, hogy azért van 1/3 esélye egy USA recessziónak a következő két évben.

A feltörekvő országok ciklusát nehezebb belőni, mert nincsenek annyira megbízható adatok, és sokszor egy intenzívebb növekedési szakaszban vannak, de ott igazából a világ egészét tekintve csak Kína számít, mert csak ott elég nagy a GDP és elég mélyek már a kapcsolatok a világ többi részével. Kína viszont nagyon számít, és nagyon nem néz ki jól, lásd lentebb…

Utólag a legtöbbször már jól látszanak az okok…

Recessziót előre jelezni általában nem szokott sikerülni, mert az okok csak utólag válnak világossá (és az adatok is késéssel jönnek). Hosszasan lehetne idézni az optimista előrejelzéseket azokból az időszakokból, amikor a recesszió már elkezdődött egy adott országban, csak még nem tudták az előrejelzők.

A fejlett országokat érintő recesszió kockázati tényezői azonban erősödnek. A teljesség igénye nélkül:

Önbeteljesítő recesszió: utólag persze mindig találunk valami okot, azonban a túl hosszú fellendülés már önmagában is óvatosabbá teheti a fogyasztókat és a beruházókat/befektetőket a visszaesés első vélt vagy valós jeleire. És az óvatosság ki is válthatja a recessziót. Ha más az elsődleges kiváltó ok, akkor ez a mechanizmus csak ráerősít a visszaesésre. Ebből a szempontból az a tényező, hogy kevesen számítanak komolyan recesszióra (és hogy az amerikai tőzsde volatilitást mérő VIX indexe negatív rekordokat döntöget) inkább óvatosságra kell hogy intsen, mint hogy megnyugtasson…

Emelkedő kamatok: A Fed szép fokozatosan azért emeli a kamatokat, válaszul az egyre magasabb béremelkedési ütemre (lásd az alábbi ábrát) és a nagyjából teljes foglalkoztatottságra (lásd fent). Az infláció az utóbbi két hónapban alacsonyabb volt a várakozásokhoz képest, de még valószínűbb, hogy ez csak átmeneti gyengeség. Az EKB és a japán jegybank nem fogja feltétlenül követni ezt az emelkedő pályát, de a globális monetáris kondíciók a szigorítás irányába mozdulnak. Mivel sok gazdasági szereplő megszokta az alacsony kamatokat az utóbbi 8 évben, ez csődöket és alacsonyabb beruházást eredményezhet, még akkor is, ha a reálkamatláb történelmileg még mindig alacsony szinten van…

Forrás: Financial Times

Forrás: Financial Times

Kínai recesszió és válság: Ez a „farkas kiáltás” minősített esete, de attól még egyszer el fog jönni. A kínai növekedés egyre inkább arra alapszik, hogy a hitelezés gyorsabban nő, mint a (nominális) GDP. Ennek a típusú növekedésnek nincs egy kemény felső korlátja, de az nagyon valószínű, hogy a végtelenségig nem fog folytatódni. És ma már a kínai összes nem pénzügyi szektor adósság GDP-hez viszonyított aránya elérte az USA szintjét. Ha és amikor eljön a kínai válság, akkor az nagy eséllyel a jüan árfolyamát is gyengíteni fogja, és sok csatornán keresztül hatással lesz a világ többi részére (bizalom, külkereskedelem, kamatszintek stb.).

Forrás: BIS via Quartz

Forrás: BIS via Quartz

Protekcionizmus/háború: a jelenlegi hangulatban lehetnek olyan hangok, amelyek ezeket a veszélyeket növekedés szempontjából pozitívnak állítják majd be, és ciklikus szempontból/lokálisan még akár rövid időre igazuk is lehet. De a hosszabb távú globális növekedésnek nagyon nem használna egyik sem, és a veszélyük valószínűleg nagyobb, mint korábban.

Party like it’s 2007…

Összességében a hangulat valamelyest emlékeztet 2007 nyarára, persze a történelem nem pontosan ismétli önmagát, csak rímel (lásd a 10 évvel ezelőtti Financial Times híreket alább). Általában napos a gazdasági időjárás, apró felhők vannak még csak, és nem tudni, hogy melyikből lehet vihar. Jól lehet érvelni amellett, hogy a fellendülés még erősebb is lehet, hogy a java csak ezután jön, és aki kimarad, az lemarad. De ilyenkor érdemes arra gondolni, hogy egy-két év múlva sokkal vonzóbb vételi lehetőségek lehetnek, mint most, és érdemes lehet lassan elkezdeni emelni a készpénzállományt a portfóliókban, erre felkészülendő…

utolso1