A legnyereségesebb befektetés: menekültek

A menekültek integrálásába fektetett minden egyes euró öt év alatt két eurót fial. Ezt állítja az alapblog.hu-nak adott interjúban Philippe Legrain, az Európai Bizottság volt tanácsadója, a London School of Economics tanára, az általa irányított kutatás friss eredményei alapján. A lényeg, hogy munkájuk révén hasznot hajtanak a befogadó országok gazdasága számára, így ezen öregedő társadalmak túléléséhez messzemenően járulnak hozzá a menekültek.
Az interjúalany a befektetés/megtérülés aránypár várhatóan kedvező alakulása alapján teszi le a voksot az integrálás folytatása mellett és szinte teljesen megalapozatlannak tartja a muszlim bevándorlókkal szembeni előítéleteket.

Zentai Péter: Mivel igazolja az Ön által alapított új európai agytröszt, az Open Political Economy Network, hogy öt év alatt dupla annyi pénzt hoznak vissza a menekültek, mint amennyibe kerültek?
Philippe Legrain: Az IMF néhány hónappal ezelőtt publikált adataira alapozzuk prognózisunkat. A Valutaalap publikációja már önmagában véve erősen jelezte, hogy csak pozitív hozama lehet annak, ha – különösen az európai államok – a menekülteket nemzetgazdasági szempontból nagyon lényeges humánerőforrásnak tekintik. A magunk részéről az IMF friss adatbázisa alapján tovább vittük a számításokat, azt mélyítettük, szélesítettük és pontosítottuk a prognózist.

Az tehát a prognózisuk, hogy nem terhet, hanem áldást jelentenek a bevándorlók?
Nem csak azok vannak tévedésben, akik eleve rendkívül súlyos, felvállalhatatlan társadalmi, politikai anyagként tekintenek a menekültekre. Mi azt állítjuk, hogy tévednek azok is, akik csak és kizárólag erkölcsi szükségszerűséget, az EU értékrendjéhez kapcsolódó kötelességet, netán keresztényi jótettet kérnek számon önmaguktól és kormányaiktól. Kutatások, számítások alapján azt állítjuk, hogy a menekültek jelentette emberanyag alapvető jelentőséggel bíró tőke Európa, szinte minden európai ország jövője, fennmaradása szempontjából. Tanulmányunk egyik számszerű összegzése: 2015 és 2020 között a menekültek felszívása 70 milliárd eurójába fog kerülni Európának, ennyivel ugyan növelik az európai adósságállományt, viszont ugyanezen öt év alatt ezek az emberek 126,6 milliárd euróval gyarapítják az összeurópai GDP-t.

Hogyan?
Dolgoznak. A munkájukkal, a fogyasztásukkal, az adójukkal kétszer annyi pénzt fizetnek vissza, mint amennyit beléjük fektetnek.
Tényszerűen: csupán fél-egy évvel megérkezésüket követően nagyobb hányaduk dolgozik máris, mint azt bárki is előre merte volna jelezni. Németországban, Skandináviában, Nagy-Britanniában ez vitathatatlan. Minél rugalmasabb egy-egy befogadó ország, főként annak munkaerőpiaca, annál gyorsabb, probléma mentesebb a menekültek beépülési folyamata a gazdasági vérkeringésbe.
A lényeg, hogy munkájukkal hasznot hajtanak, s főként a hiányszakmák szívják fel őket:
– az alacsonyan képzettek, a kevésbé tanultak például az idősgondozásban, a takarításban, általában olyan alapvető fontosságú és egyre fontosabb területeken tudnak könnyen elhelyezkedni, amelyeket a helyiek nemigen hajlandók csinálni.
– a képzettebbek az egészségügyben, az iparban találnak munkahelyeket, olyan szakmákban, ahol egyszerűen nincs utánpótlás.
Például Svédországba beengedett szír menekülteknek 37 százaléka diplomás ember! A menekültek által nyújtott – idővel folyamatosan növekvő – hozzáadott érték javít a befogadó országok költségvetési helyzetén, csökkenti az adósságállományt, a menekültek megtakarításaiból származó hazautalások ugyanakkor javítják szülőhazájuk gazdasági helyzetét.

Az európai befogadó társadalmakban inkább feszültség, mintsem megnyugvás alakult ki a menekültek integrálására tett eddigi kísérletek miatt…
Az idősebbek még emlékezhetnek az 1970-es évek végére, midőn több mint egymilliónyi vietnami menekült kényszerült – sokan közülük csónakokon – bolyongani a világban: lényegében mindenhonnan „kilökték” őket. Túlnyomó többségüknek – ellentétben a friss menekültekkel – semmiféle szakmája nem volt és egyetlen szót sem értettek angolul vagy bármely más idegen nyelven. Az egész világ elviselhetetlen, integrálhatatlan tehernek tartotta őket, feszültségforrásnak.
Amerika, részben Ausztrália és néhány más nyugati ország, valamint Izrael – erkölcsi okokból – a társadalmi, politikai feszültségek, tiltakozások dacára végül megkönyörült ezeken az embereken.
Egy friss adat az Egyesült Államokból: az oda telepített, befogadott – többségükben iskolázatlan, a nyelvet nem beszélő – 800 ezer vietnami menekültnek és hozzá később csatlakozott vagy frissen alapított családjának az amerikai átlaghoz képest magasabb a jövedelme, jobban kvalifikált, jobban tud munkát találni.

Franciaországban egyáltalán nem sikerült a főként arab tömegek integrálása – pedig évtizedeken át próbálkoztak vele. A vietnamiak esetében egyébként sem kellett tartani olyasmitől, mint amilyentől az arab menekültek esetében kell: a terrorizmus exportjától, egy, az európaitól eltérő kultúra és vallás masszív, esetleg agresszív térhódításától.
Nagy-Britanniában, Dániában, az Egyesült Államokban és Németországban is azért megy előre az integráció, mert ezen országokban szabadabb, rugalmasabb a munkaerőpiac, nincs komoly bürokrácia, nem lassítják, hanem gyorsítják a munkaengedélyek kiadását, a kormány hathatósan segíti a nyelvtanulást. Franciaországban mindennek az ellenkezőjét csinálták, csinálják… Ezért tart ott Franciaország, ahol tart.
Egyébként pedig nemzetközi jogi szempontból abszolút illegális a kormányok részéről a menekülteket vallásuk szerint megkülönböztetni. Az Európába frissen érkezett bejegyzett menekülteknek a túlnyomó többsége – 23 év az átlagéletkoruk – azt bizonyította eddig, hogy dolgozni akar, főként alkalmazottként, miáltal hozzájárul a vészesen öregedő európai, főként a németországi munkaerő pótlásához, elősegíti a nyugdíjkasszák fennmaradását. Alkalmazottként, akár idősgondozóként, kórházi ápolóként vagy kisvállalkozóként, netán új start-upok gazdájaként az európai gazdaságok fejlődését, a nyugati társadalmak fennmaradását szolgálja.
Minden esetben kínálatot és keresletet teremt, hozzájárul a GDP gyarapodásához, a gazdaság növekedéséhez.
Elenyésző kisebbség köztük az, amely elutasítja a nyugati jogállami rendszert, és inkább az iszlám fanatikusok híve. Ez utóbbiakhoz képest Európában jóval nagyobb számot és erőt képviselnek a fajvédők, az iszlámellenes, az iszlámot irtani szándékozó szélsőségesek.
Az olyan helyeken, ahol inkább normálisan mennek a dolgok, kevésbé előítéletesen: például Londonban vagy Berlinben, nos ott leginkább érdemi alapon dőlnek el e kérdések. London főpolgármesterének egy muszlim bevándorlót választottak meg ugyan, de akkor is: nem Khan vallási hovatartozása, származása döntött, hanem feladatra való rátermettsége. Ha azonban nem engedték volna be annak idején a pakisztáni menekült apját Angliába, akkor ma Anglia egy tehetséggel szegényebb lenne, mint ahogy az Apple sem létezhetne, ha Steve Jobs szír menekült apját kivetette volna magából az Egyesült Államok. A sor nagyon hosszasan folytatható!