Benoit photo
okt.
18
2012

A magyarok kezet csókolhatnak az EKB-nak és a FED-nek

A Magyarország körüli befektetői légkör javulása kizárólag az Európai Központi Bank és az amerikai szövetségi jegybank, a FED grandiózus kötvényvásárlási és készpénzbővítő lépéseinek köszönhető. A nagy, párizsi székhelyű bankház, a Société Générale feltörekvő piacokkal foglalkozó vezető stratégája, Benoite Anne az alapblog.hu-nak adott interjúban kifejti: szerinte a budapesti kormány egyáltalán nem akar megállapodást kötni a Nemzetközi Valutaalappal. Az interjúalany úgy fogalmaz, hogy a magyar kormány folyamatosan blöfföl, megvezeti a külföldi befektetőket. Egyelőre hisznek nekik, de ez csakis az EKB-nak és a FED-nek köszönhető. A végén azonban a magyar kormány valószínűleg elveszíti a pókerjátszmát – mondja a vezető francia elemző, akivel a porfolio.hu által szervezett nemzetközi, gazdasági fórumon beszélgettünk.

Zentai Péter: Ugye visszavonja azt a hónapokkal ezelőtt az alapblog.hu-nak kifejtett véleményét, miszerint nagyobb az esélye a 320 forintos eurónak, mint annak, hogy létrejön a megállapodásunk az IMF-fel és az EU-val?

Benoit Anne: 180 fokos fordulatot vett azóta a világ. Ettől függetlenül – egyértelműen – mégsem vonnám vissza azt a bizonyos kijelentésemet. Abból indulok ki ugyanis, hogy fél év múlva még mindig ugyanott fogunk tartani, ahol most: sehol. Semmi sem fog ugyanis változni az IMF-EU kontra magyar kormány huzakodásban.

Z. P.: Ugye most direkt túloz? A kormány rengeteg kérdésben engedett, például nem akar már kivetni speciális adót a Nemzeti Bankra…

B. A.: Ugyan. Semmiféle haladás sincs a tárgyalásokban. A magyar kormány ragaszkodik eddigi, szerinte jól bevált taktikájához: húzni az időt mindaddig, amíg tudja kizárólag a piacokról finanszírozni a szükségleteit.

Ez egy pókerjátszma a részéről, blöffökkel vezeti meg a külföldi befektetőket. Szerencsejátékról van szó. További sok szerencsét kívánok ehhez a magyar kormánynak.

Z. P.: Tegyük fel, hogy igaza van, és tényleg blöffről van szó. De a világban számtalan kormány, politikus sikeresen csinálja ugyanezt. Törökország ragyogó példa. Ankara megúszta az IMF-megállapodást egy magyarhoz hasonló, időhúzó taktika révén.

B. A.: Nézze, én elfogult vagyok az IMF irányában, ezt el kell ismernem. Nem titok, hogy korábban a Valutaalap tisztségviselője voltam. Tudom tehát egészen pontosan, hogy az IMF fantasztikus érték, mert rendkívüli biztonságot képes nyújtani nagyon nyitott, következésképpen sebezhető nemzetgazdaságok, például Magyarország számára. Az IMF nem követel semmilyen olyan intézkedést, amely a szociális igazságtalanságokat fokozná. Átláthatóságot, kiszámíthatóságot kér csupán olcsó hitelekért cserébe. Értésre adja ugyanakkor azt, amit most és itt én is teszek, tudniillik: a világban a hangulat megint rosszabbra fordulhat, és visszaesik a kockázati étvágy, ugyanakkor IMF-háttérrel maga mögött a magyaroknak nem kellene aggódniuk.

Nem szólva arról, hogy Magyarország számára a piaci finanszírozásnál sokkal olcsóbb az IMF által kínált lehetőség.

Nem tudok másra gondolni, mint hogy a magyar kormány egyszerűen nem akarja, hogy kívülről belelássanak a kártyáiba. Ez azért abszurd, mert az Európai Unió országai nem tudnak együtt menetelni és együttesen fejlődni, ha a tagállamok nem ismerik egymás helyzetét. Az IMF nem ellenség, hanem egyértelműen barát, Magyarország legfőbb szövetségese.

Z. P.: A magyar kormány sok más kormányhoz hasonlóan egyrészt a nemzeti szuverenitást félti a nagy, robusztus külföldi intézmények beavatkozásaitól. Másrészt egyre olcsóbban lehet hitelhez jutni a piacokról, mert folyamatosan javul a magyar költségvetés helyzete a kormányzati lépéseknek köszönhetően.

Tehát egyre több jel utal rá, hogy – mindent egybevetve – helyesen gondolkodtak a magyar döntéshozók…

B. A.: A fiskális helyzet javult – ez kétségtelen. De ezt rossz, hosszú távon fenntarthatatlan eszközökkel érték el. A magyar költségvetési politika helytelen. Ez a politika magában hordozza saját maga összeomlását. A piacok a felszínre figyelnek egyelőre, de előbb-utóbb – mint mindig – eljutnak a fundamentális problémák felismeréséhez.

Z. P.: Ezek a lehetséges fundamentális problémák azonban elmosódnak, gyengülnek, ha jó a globális környezet helyzete. Márpedig az jó. Így is marad?

B. A.: A FED pénzpiaci lazításokat elősegítő és az EKB korlátlannak ígért kötvényvásárlási politikájának köszönhetően a közeljövőben szerintem kedvező marad a környezet. Nyilván ebbe élik bele magukat a magyar döntéshozók. Csakhogy – meggyőződésem szerint – roppant felelőtlenül, mindent egy lapra feltéve teszik ezt.

Ámde – épp az elmúlt öt év története a legjobb bizonyíték rá – némelykor meglepően rövid időn belül az ellenkezőjébe tudnak átcsapni a kedélyek, Magyarország közvetlen környezete roppant sérülékeny, abban a pillanatban, ha felvetődik bármilyen kisebb fertőzés lehetősége, a befektetők azonnal búcsút mondanak a magyar kötvényeknek és jön a vérfürdő. Nekem az a feladatom, hogy erre figyelmeztessem a befektetőket, mármint a Société Générale ügyfeleit.

Z. P.: De nem tagadhatja le a magyar gazdaságpolitika sikereit, amelyek nyomán folyamatosan növekszik a magyar devizatartalék, erősödik a forint, a hiánycélok teljesülni látszanak…

B. A.: Még egyszer: ezek az eredmények kizárólag a nemzetközi pénzügyi-gazdasági környezet javulásából következnek, nem a kormányzati politikából, amely nem befektetőbarát, nem fenntartható és nem segíti a gazdasági növekedést. Ez hamarosan mindenki számára ki fog derülni. Már csak ezért sem lenne szabad a magyar kormánynak ennyire elbizakodottnak lennie az IMF-fel való huzakodás folytatásakor.

Másrészt pedig világszerte – éppen az EKB-FED páros hozzáállása miatt – félelmetesen megnőtt az étvágy a korábban kockázatosnak tartott államkötvények és egyéb tőkepiaci termékek iránt.

A magyaroknak mindenekelőtt az EKB-nak és a FED-nek kellene kezet csókolniuk.

Mert hát miért is ne áramlanának óriási és egyre nagyobb pénzek olyan államkötvényekbe, amelyek ötször-hétszer magasabb hozamokat ígérnek, mint a németországiak, a svájciak, az amerikaiak? Akik Magyarországra hozzák a tőkéjüket, azokat semmi más nem érdekli, mint a hozam. Ám ezek az intézmények, magánszemélyek pillanatok alatt vissza fognak vonulni, amint másként ítélik meg a helyzetet…

Z. P.: De abban Önnek kell szerintem visszakoznia, hogy néhány hónappal ezelőtt 320 forintos eurót jósolt…

B. A.: Ebben a kérdésben a közeljövőre vonatkoztatva tényleg visszakozom. Az a határozott véleményem most (egyébként erről magának is szóltam a korábbi beszélgetésünk során), hogy a magyar pénz 275 forintig tud a jelenlegi környezetben erősödni az euróval szemben. Annál tovább, azt hiszem, nem fog menni, mert a piaci résztvevők realizálják, hogy nem lesz IMF-megállapodás, holott éppen a megállapodás aláírásának előérzete hajtotta fel a forint árfolyamát.

Ugyanakkor olyan a környezet, hogy erősíti az eurót, ami felső korlátokat szab a forint esetleges gyengülésének is. Azt látni, hogy az eurót a piac felértékeli, az amerikaiak pedig a dollár gyengén tartásában érdekeltek.

Magyarország – a saját szemszögéből nézve – pillanatnyilag példátlanul szerencsés nemzetközi szituációban evickél.