A munkanélküliség-alapú társadalom felé

A munkaalapú társadalom víziójától vezérelve a kormány hozzálátott az ország újraiparosításához. Meggyőződésem, hogy a koncepció teljesen hibás. A rövid távú hatások elemzését másra hagyom, inkább arra keresem a választ, hogy évtizedes léptékkel mérve milyen kihívásokkal kell megküzdeniük a gazdaságpolitikusoknak. Nem csak Magyarországon, hanem szerte a világon. Az erőltetett iparosítás biztosan nem segít rajtunk.

Az utóbbi 1-2 évben a vezető tech cégek, mint az Apple vagy az Amazon, dollármilliárdokat költöttek robotok kutatására. A Google lassan már egy tucat robotikával foglalkozó céget vásárolt fel. A kiemelt érdeklődés annak köszönhető, hogy a robotok fejlesztése terén ott tartunk, mint a számítógépeknél úgy 35 évvel ezelőtt. Az áruk meredeken zuhan, miközben a potenciális felhasználási területük egyre szélesebbé válik. Ma már készen van az általános célú robot prototípusa, amelyet nem egy konkrét feladat végrehajtására gyártottak és programoztak be előre. Éppen ellenkezőleg, az „általános cél” azt jelenti, hogy a robot képes figyelni, utánozni, és így megtanulni különféle, előre be nem programozott egyszerű munkafolyamatokat. Baxternek hívják és 22 ezer dollárba kerül. Nem is olyan drága egy munkás éves bérköltségéhez képest.

Baxter még nem elég ügyes ahhoz, hogy helyettesíteni tudja az alacsony képzettséget igénylő gyári dolgozókat, de ez nem marad így sokáig. Néhány éven belül megépítik azt az általános célú robotot, amely képes lesz sokrétű, összetett rutinfeladatokat is megtanulni, és az embernél gyorsabban, megbízhatóbban és olcsóbban elvégezni. Ebben a technológiai környezetben iparosítás címszóval összeszerelésre állítani rá egy országot olyan, mint 1980-ban táblás társasjátékok gyártását kikiáltani vezető iparágnak. Akkor inkább az oktatásba, programozók, mérnökök képzésébe, tudásintenzív területekre kellett volna nagy pénzt fektetni, és ez a helyzet azóta sem változott.

 

Átalakuló közlekedés

De ha már a Google-ról volt szó, a cég önvezető autói tesztfázisban évek óta róják Kalifornia és Nevada útjait. Már ma sokkal biztonságosabban közlekednek, mintha ember vezetné őket. Tömegesen gyártva jóval olcsóbbak is lesznek. Elsőként minden bizonnyal a kamionokat éri majd meg felszerelni az önvezetés eszközeivel, így a szállítmányozó cégek egy rakás pénzt megspórolhatnak. A ki nem fizetett munkabér, a kevesebb baleset, a kisebb biztosítási költség, a folyamatos üzemben megnyert idő mind-mind megtakarítást jelent számukra.

A következő körben jöhetnek a buszok és a személyautók. Vajon ki fog ember vezette taxit rendelni, ha a gép által irányított olcsóbb és biztonságosabb? Egy ideig sokan bizalmatlanok lesznek a vezető nélküli autókkal szemben, de ez hamar el fog múlni. A taxi- vagy kamionsofőrködés mint szakma, meg fog szűnni. A világon sok tízmillió, talán százmillió ember is dolgozik a szállítmányozásban, az ő munkájukra nem lesz szükség. Ez nem kérdés, az a kérdés, hogy pontosan mikor.

 

Felesleges tevékenységek, felesleges emberek

Ebben a világban majd egy csomó ember számára feleslegessé válik autót tartani. Hiszen általában a kocsinkat csak az idő nagyon kis százalékában használjuk ki, nagyrészt csak áll valahol leparkolva. Sokkal olcsóbb lesz erre a kis időre kibérelni egy önvezető autót. Házhoz jön, ha a neten lefoglalom, és miután kiszálltam belőle, megy a dolgára a következő bérlőhöz. Összességében pedig a töredékébe kerül. Vagyis autóból is jóval kevesebbre lesz szükség, ami érzékenyen fogja érinteni az autógyártókat és az autógyári munkásokat.

Hosszasan lehetne sorolni azokat a területeket, amelyeken az alacsony képzettséget igénylő rutinmunkák elvégzését a robotok átveszik majd az emberektől. Raktárosra, gyorséttermi dolgozóra vagy bolti eladóra jóval kevesebbre lesz szükség, egyebek között az ő állásuk van első körben veszélyben. Az pedig erősen kérdéses, hogy találnak-e más munkát.

 

Munkaerőpiaci folyamatok

Aki a fenti okfejtésre csak legyint, hogy majd csak lesz más munkájuk, nem jönnek még azok a robotok, annak ajánlom figyelmébe az USA munkaerőpiaci folyamatait. Látszólag minden rendben, kilábaltunk a válságból, hiszen a munkanélküliségi ráta alacsony szintre esett.

 

 

USA munkanelkulisegi rata_1

 

Azonban érdemes a foglalkoztatottság szerkezetét mélyebben is megvizsgálni. A 2. ábrán egy fokkal részletesebb képet kaphatunk az elmúlt 50 év munkapiaci folyamatairól. A felső, kevésbé ingadozó vonal az aktivitási rátát mutatja, vagyis hogy a népesség hány százaléka jelent meg a munkaerőpiacon. Az 1990-es évekig gyakorlatilag folyamatosan emelkedett, ez a trend túlnyomó részt a nők munkába állásával magyarázható. Az alsó görbe a foglalkoztatottakat ábrázolja a népesség arányában. Az előbbivel ellentétben, ebben a csoportban nincsenek benne a munkanélküliek, akik megjelennek a munkaerőpiacon, szeretnének dolgozni, de nem kapnak munkát. A görbe alakja némileg követi az előbbit, de annál sokkal volatilisebb, például recessziós időszakokban nagyobb lejtmenetek vannak rajta. Ami nem is csoda, hiszen a két görbe különbsége jelenti a munkanélkülieket. Ha a kettő közötti rés tágul, akkor a munkanélküliek száma emelkedik, ha szűkül, akkor csökken.

 

foglalkoztatas-aktivitas_2

 

Csökkenő aktivitás

Látható, hogy a 2008-09-es válság milyen drámaian hatott az amerikai munkaerőpiacra, a foglalkoztatottak aránya gyorsan zuhant. A recesszióból való kilábalás azonban a korábbi esetekhez képest egészen másként történik. A foglalkoztatottság alig emelkedik, a két görbe közötti rés szűkülése (vagyis a munkanélküliség csökkenése) jórészt az aktivitási ráta meredek süllyedésének köszönhető. Vagyis egyre kevesebben akarnak dolgozni, miközben nagyjából ugyanannyi embernek van munkája. A tendencia részben független a válságtól, egy hosszabb távú folyamatba illeszkedik.

Az aktivitási ráta trendjében az ezredforduló környékén történt változás. Az addig jellemző, lassuló ütemű emelkedés egyre gyorsuló csökkenésbe fordult. Ennek pedig nem demográfiai oka van, a 25-54 év közötti lakosság körében is hasonló folyamat játszódik le. A jelenség magyarázata összetett, de az egyik szignifikáns hatás a fiatalok egyre későbbi munkába állása.  A munkaerőpiacra való belépés kitolódása pedig a csökkenő számú alacsony képzettséget igénylő állással indokolható. Mielőtt az ember dolgozni kezd, több időt muszáj tanulással töltenie, tehát a tanulmányait végzők egyre szélesebb rétege hiányzik a munkaerőpiacról.

Megszűnő munkahelyek

Az USA munkaerőpiacán tehát már ma kimutatható a kis szakértelmet igénylő munkahelyek csökkenő száma. Ebben persze benne van a Kínába és más olcsó munkaerőt kínáló országba áttelepített gyárak hatása is, de a lényegen nem változtat, a trend csak erőteljesebbé fog válni. Mit kezdjünk ezzel a folyamattal? Az oktatás segít, de sokan nem lesznek képesek magasabb fokú tanulmányok elvégzésére. Másrészt számos szaktudást igénylő szakmában is rengeteg a rutinfeladat. A könyvelők munkája ugyan komplex, de gyakorlatilag kizárólag rutinmunka, amit hamarosan egy szoftver képes lesz ellesni, megtanulni egy rakás igazi könyvelő munkáját figyelve. Utána pedig mindenkinél jobban fogja csinálni.

Hasonló mondható el a nagy lexikális tudást igénylő szakmákról. Az orvostudomány elképesztő mennyiségű információból áll, és egyetlen orvos sem tudja az egész anyagot fejben tartani, nem is várható el tőlük. Ebből következően viszont rengeteg a félrediagnosztizált esetek száma. Egy megfelelő szoftver a beteg által adott leírás, a leletek, a kórtörténet, a szedett gyógyszerek és a többi hasonló esettel összevetve statisztikai alapon képes jobb diagnózist adni, mint az orvosok. Ráadásul egyre csak tanul, nem csak a saját, hanem az összes többi kórházban működő szoftver összes többi esetéből. És egyáltalán nem felejt.

A jogászoknak sok tízezer oldal, folyamatosan változó törvényt kell ismerniük. Munkájuk során hatalmas mennyiségű dokumentumot kell elolvasniuk, megérteniük, feldolgozniuk, idejük jelentős hányada erre megy el. A szakmájuknak ezt a részét hamarosan robotok fogják végezni.

Ezek a szoftverek jelenleg fejlesztés alatt állnak, és nem kezdeti fázisban vannak. Ahogy tökéletesednek és elérnek egy adott minőséget, nyomban munkába is állhatnak majd. Az általuk nyújtott szolgáltatások terén az átlagos, széles kör számára elérhető színvonal csak emelkedni fog, ami örvendetes. Az innovációkkal ugyanakkor jóval kevesebb szakemberre lesz szükség, mint nélkülük lenne.

 

Alapjövedelem feltétel nélkül?

Úgy néz ki tehát, hogy évtizedes távlatban sok ember önhibáján kívül marad munka nélkül. Reményük sem lesz arra, hogy valaha dolgozni kezdhetnek. A munkanélküliségi ráta akár több tíz százalékra is emelkedhet. Mit kezdjünk velük, miből éljenek ők? Adhatunk nekik munkanélküli segélyt, de a probléma össztársadalmi jellege miatt sem lenne igazságos, ha ennek összege csak a tengődésre elég. Másrészt abszurd is lenne egy olyan világ, amelyben a gépek végtelenül hatékony és olcsó munkavégzésre képesek, de az emberiség jelentős része ezt nem tudja megfizetni és nyomorog. A munkanélküli segélynek tehát a tisztes megélhetést kell biztosítani.

Ebben az esetben viszont sokan azért nem dolgoznának, hogy jogosultak legyenek a segélyre. Ezt elkerülendő a megoldás az lehet, hogy a normális megélhetést biztosító pénzt kapja meg mindenki attól függetlenül, hogy dolgozik-e vagy sem. Akkor viszont már nem segélynek hívják, hanem feltétel nélküli alapjövedelemnek.

Persze lehet, hogy minden egészen máshogy fog alakulni. Talán a megszűnő munkahelyek helyett lesznek újak. Vagy nem lesznek, de a munkanélküliség-alapú társadalom nem alapjövedelemmel próbálja majd megoldani a problémáit. Bárhogyan is lesz, gondolatkísérletünket az A lap ma megjelenő számában folytatjuk.

 

www.superposition.hu

 

A lapot keresse a benzinkutakon és a kiemelt újságárusoknál.