A nagy kelet-európai konvergencia

Az EU-csatlakozás után a kelet-európai országokban jellemzően jóval alacsonyabb volt az árszínvonal, és jóval kisebbek voltak a bérek, mint Nyugaton. Azonban az unió hatásai egyértelműek, és most, hogy Európa kilábalt a válságból*, láthatóan a szabad munkaerőáramlás megoldja a konvergenciát.

Közép-hosszú távon a fejlettséget a versenyképesség, az intézmények, a humántőke fogja meghatározni, ebben pedig a KEU régió egyáltalán nem áll rosszabbul, mint az PIGS-ként is ismert mediterrán EU-tagok.

Nézzük meg például a Globális versenyképességi helyezéseket és a PISA (matek)-helyezéseket!


Ország Globális versenyképességi/PISA (matek)-helyezések
Spanyolország 32/32
Olaszország 44/30
Portugália 46/29
Görögország 86/43

ezzel szemben KEU:


Ország Globális versenyképességi/PISA (matek)-helyezések
Csehország 31/28
Lengyelország 32/17
Magyarország 69/37
Románia 62/45
Nagyjából hasonló szinten van átlagban a két régió, de ennek ellenére a mediterrán ár és bérszínvonal jóval magasabb, mint a KEU.

Az árak az európai átlag 55-60%-a körül vannak a mi régiónkban, a mediterránoknál 80-100% között, míg a bérek szintén jelentősen elmaradnak nálunk az ottanitól.

Ennek semmilyen alapja nincsen, és az EU-n belüli konvergencia éppen most kapcsol gőzerőre. Azáltal, hogy a fejlett európai országok elszívják KEU-ból a munkaerőt, itt komoly bérnyomást generálnak (ott pedig leszorítják a béreket), ami nálunk az árak emelkedésében is testet fog ölteni, amott viszont a bőséges munkaerőkínálat miatt nincs inflációs nyomás. Ez azzal is jár, hogy a KEU devizák REÁLfelértékelődnek. Úgy tűnik, mostanában jutottunk el oda, hogy a munkabérek kiegyenlítődése felgyorsult, és várhatóan ez még pár évig zajlani is fog. Ez természetesen azt jelenti, hogy a főleg hazai inputtal (ingatlan, munkabér) rendelkező szolgáltatások áremelkedése nagyon gyors lehet, ami a teljes inflációt is fel fogja húzni. És természetesen nem 3%-ról beszélünk, hanem jóval többről. A hazánkban és Romániában zajló bérinfláció már inkább kétszámjegyű, és nem látszik, mi állítaná ezt meg. Mindaddig zajlani fog, amíg kellően meg nem emelkednek ahhoz a bérek, hogy többen már ne nagyon menjenek el (vagy az EU be nem zárja előttünk a kapuit!). Emiatt elkerülhetetlennek látszik a magas szolgáltatásár-infláció is. Ezt a helyi jegybankok kétféleképpen tudják kezelni (mint tették 2004-8 között is): vagy hagyják nominálisan felértékelődni a devizáikat, és akkor az importált árak deflatórikus hatása részben ellensúlyozni fogja a belső inflációs nyomást, vagy nem hagyják a felértékelődést, és akkor komoly inflációval fognak szembenézni. Magyarország jól láthatóan ez utóbbi utat választotta: nem erősödhet a forint, cserébe magasabb infláció lesz.

Ezek alapján a következő 2-3(-5?) évben idehaza és az egész régióban is komoly béremelkedésre van kilátás: 30-60%-kal könnyedén emelkedhetnek az euróban számított bérek összességében, az árszínvonal emelkedése elérheti a 20-30%-ot összesítve, így a régiós/hazai bérek euróban számolva már kellően vonzóak lesznek ahhoz, hogy sokkal kevesebben akarjanak elmenni. Viszont cserébe a hazai árak is magasabbak lesznek, szinte minden, de különösen a szolgáltatások nagyon meg fognak drágulni. Jó kérdés, hogy miképpen lehet a folyamatból profitálni, a következő bejegyzésben ezt szeretném körbejárni.

*Az egyetlen valódi veszély, hogy az olaszok egyszercsak kiszavazzák magukat, és akkor az egész EU-ban borul a bili.

www.zsiday.hu