A nap vendége Szabó László

Mai vendégünk Szabó László a Concorde Alapkezelő igazgatóságának elnöke.

Mit súgnak az érzékei, pontosabban az elemzései bekövetkezhet-e egy hasonló korrekció, 2008-ban? Vagy csak egy erős korrekcióra kell felkészülni az értékpapírpiacon?  

Sz. L.: Nézze, nyilván senki nem tudja, én azt gondolom, hogy a 2008-as összeomlást elérő nagyságrendű esések nagyon ritkán szoktak előfordulni a tőzsdéken, bár tudjuk, hogy a tőzsdén minden lehetséges és soha nem szabad azt mondani, hogy soha, de a következő egy évben nem számítok ilyen katasztrofális eseményekre a tőzsdén.

Azért is kérdezem ezt, mert úgy látom, hogy mostanában a Concorde Alapkezelő befektetési menedzserei nyilatkozataikban óvatosságra intenek. Ön a Platina Pí Származtatott Alapot kezeli, miközben az alapkezelő igazgatóságának elnöke is, és természetesen ilyen erős jelzőket, elemzéseket nem mondanak, de ha egy befektetési menedzser óvatosságra int, az valamiféle kommunikációs jelzés.

Sz. L.: Szerintem nincs ennek nagy jelentősége. Például minden nap motorral járok, ezért alapvetően óvatos vagyok, mivel motorozni veszélyes és azt gondolom, hogy a tőzsdézés is mindennapos veszélyek rejt magában és a kockázatkezelés nagyon-nagyon fontos. Aki ezt már 10-20 éve csinálja, az már alapértelmezésben is elég óvatosan fogalmaz.

Az EU-s választások után és az orosz–ukrán válság fényében lehet-e ok nagyobb óvatosságra vagy válasszuk külön a két dolgot?

Sz. L.: Igen, azt hiszem, hogy Magyarországról az ukrán probléma is értelemszerűen jóval nagyobbnak tűnik, mint a világgazdaság egésze szempontjából. Azt gondolom, hogy ez nagyon-nagyon fontos kérdés, mégis a világ tőzsdéit ez csupán kis mértékben befolyásolja.

Az EU-s választás piaci hatása még nem nagyon érződik, de megmozgathatja valamilyen módon a politikai átrendeződés a piaci viszonyokat?

Sz. L.: Nem vagyok politikai elemző, de azt látom, hogy általában mindig ilyen köztes belpolitikai tényezők határozzák meg ezeket a választási eredményeket. Ami történik a világban, az valamilyen hatással van az árakra. Az első kommentek hétfő reggel negatívak voltak, ugyanakkor egy csomó piac felrobbant, például az olasz tőzsde felment 3 százalékra.

De hétfőn zárva volt Amerika

Sz. L.: Igen, ilyenkor Európában nem szokott semmi történni, tehát ha Európa magától szignifikáns erősödéssel reagál egy hírre, az nagyon nagy erőt mutat. Sok esetben, ha nincs Amerika, akkor nem történik semmi Európában. Ezek a választási eredmények önállóan megmozgatják az európai piacokat. Nem értek ezekhez a dolgokhoz, tehát nem tudom, hogy ez indokolt volt-e vagy sem, de az érdekes, hogy sokan pesszimistán várták a hétfői napot, aztán egész jó kis nap lett a tőzsdén.

Úgy látom, hogy a Concorde Alapkezelő befektetési alapjaiban az utóbbi három hónapban hozamemelkedés nem nagyon volt vagy nagyon szerény volt az emelkedés. Sok befektetési alap az elmúlt három hónapot negatív hozammal zárta, év elejéhez képest is nagyon szerény az emelkedés. Át kell értékelnünk a hozamról alkotott véleményünket?

Sz. L.: Kicsit bonyolultabb a kép, nagyon érdekes, hogy éppen mielőtt jöttem, megnéztem, hogy a Platina Pí 1,5-1,7-es hozamot csinált január elseje óta, ami egyébként látszólag nullának tűnik. Szerintem egy vagy két alap van, aminek ilyen pici, 0,5 százalékos hozama van, a többi egyébként pluszban van, de nagyon sok befektető azt mondja, hogy 1-2 százalékos hozam 5 hónap alatt az nulla. Rockefellernek volt egy mondása, megkérdezték tőle, mi jut eszébe a hozamról, gondolkodott és azt mondta, az jut eszébe, hogy kevés. Tehát ő mindig elégedetlen volt. Drasztikus változások történtek a pénzpiacon az elmúlt években.

Pénzpiacon vagy a tőkepiacon?

Sz. L.: Pénz- és tőkepiacon, ezt a kettőt nagyvonalúan összemostam. Ennek az alapnak is az a célja, hogy az állampapírhozamot pici ingadozások révén, 4-5 százalékkal verje meg. De még 2 évvel ezelőtt ez a 4-5 százalékos többletteljesítmény 15 százalékot jelentett – sikerült is egyébként elérni. Ez egy 3 vagy 2,5 százalékos kamatkörnyezetben, most már csak 7 és 8 százalék. Lehet, hogy látszatra éppen ezért úgy tűnik, hogy az alap nem annyira jó, de valójában ugyanolyan jól fog teljesíteni, a többletteljesítmény megmarad, de a viszonyítási alap, amit megpróbálunk megverni, az ugye az MNB kamatcsökkentései nyomán egyre jön le.

 Én azt láttam, nézegetve a hozamgörbéket, hogy valahol február második felében történt valamiféle törés a hozamoknál, magyarul a hozamok ma körülbelül ott vannak, ahol február közepén voltak. Akkor jött a felismerés az alapkezelő menedzsereiben, hogy hoppá most óvatosan, vagy valami más történt? Vagy esetleg rosszul láttam a hozamgörbét?

Sz. L.: Mármint a befektetési alapoknak a teljesítménygörbéjére gondol?

Igen és főleg az Alapkezelőjére. Nem csak Önöknél igaz ez, más nagy bankok befektetési alapjaira is igaz. Főleg az abszolút hozamú alapokra.

Sz. L.: Végül is nálunk minden alap önálló befektetési tevékenységet folytat, tehát mi nem hangoljuk össze a tevékenységünket.

Február közepe környékén elértek egy fajta minicsúcsot és utána ingadozva vagy fölfelé vagy lefelé mennek. Tehát magyarul ott állnak ahol február 20-án álltak.

Sz. L.: A saját alapomról tudok beszámolni: gyakorlatilag a tegnapi napon volt a legmagasabb értéke ebben az évben, tehát szerintem ennek nincs nagy jelentősége. Főleg akkor, hogyha a hozamok egy 0-2 százalékos sávban szóródnak. Egyébként is mindig óva intem a befektetőket attól, hogy túlságosan rövid távon nézzék a teljesítményeket. A mi származtatott alapjainknál általában azt szoktuk kommunikálni az ügyfeleknek, hogy hároméves időtávban kell gondolkodni.

Az adó szabályok miatt is ez a jó?

Sz. L.: Nem, minden alapnak megvan a karakterisztikája, vannak olyan alapok, amelyek rövidebb időszakokra jók és vannak, amelyek hosszabb időszakra jók. Ezeket a származtatott alapokat mi három évre próbáljuk belőni és azt gondolom, hogyha az emberek havonta, kéthavonta nézik a hozamot, akkor az olyan, mint mikor a nagymama berakja a sütőbe a süteményt és elkezdjük nyitogatni a sütőajtót félpercenként. Nyilván nem sült meg, mert még nincs itt az ideje, és nem csak hogy nem sült meg, hanem az állandó sütőnyitogatásnak bizony káros hatása is van az egész projektre.

És az ügyfél olyan befektetési utasítást ad esetleg az alapkezelőjének, amivel veszít?

Sz. L.: Ez amerikai vizsgálatokban is megfogalmazódott, tavaly itt volt egy barátunknak a fia nyári gyakorlaton. Angliában matematikus és kellett neki valami munkát adni és akkor megmondtuk, hogy modellezze le a Concorde 2000 alapunkat, ami 1997 óta létezik, így nagyon hosszú adatsor állt rendelkezésre és megkértük, hogy nézze meg, hogy milyen hozamokat értek el azok az ügyfelek, akik ki-beugráltak és mit értek el azok, akik tartósan benne maradtak. Azt vettük észre, hogy körülbelül 500 bázisponttal jobb hozamot értek el évente azok a befektetők, akik nem ugráltak. Tehát ezért mondtam azt, hogy aki sokszor nyitogatja a sütőt, az elrontja a süteményt. (…)

Nem csak a kamatszint hanem az infláció is számít, nem mindegy, hogy 6-7 százalékos infláció mellett van 10 százalékos hozam, vagy 0-1 százalékos infláció mellet 5 százalékos hozam.

Sz. L.: Igen, abszolút igaza van, ez egy szubjektív dolog, fantasztikus, hogy egy ilyen durván visszamenő kamatszint mellett is megmaradt a magyar állampapíroknak a reálhozama, más kérdés hogyha 10 ügyféllel beszélek abból 9 azt mondja: „ Lacikám, hát az infláció ennél sokkal magasabb”.
Szerintem egyébként az infláció jól van mérve. Az inflációhoz való szubjektív visszanyúlás egy nagyon-nagyon furcsa dolog, általában mindenki magasabbnak érzi az inflációt, mivel azokat a dolgokat jegyzi meg, amiknek felment az ára, nem hiszem egyébként, hogy manipuláltak a statisztikák.

A Concorde Alapkezelő alapjai, származtatott alapjai, alapvetően longra vagy shortra játszanak? Mindig az adott helyzethez tudnak igazodni vagy pedig van egy olyan stratégia, amely alapvetően meghatározza a befektetési tevékenységet?

Sz. L.: A befektetőnek arra kell figyelni, hogy a részvényalapok részvényekbe fektetnek, azok általában longok, a kötvényalap is kötvényben long. Az abszolút hozamú alapok többsége nem ennyire dedikált. Nincsen neki megmondva, hogy ő most csak a vételi oldalon jelentkezhet, hanem hogyha úgy látja, hogy nagyon drága a piac, akkor egyébként shortolhat is, ami azt jelenti, hogy az árfolyamok csökkenésére is játszhat, tehát olyan pozíciókat alakíthat ki, amelyek akkor hoznak nyereséget az alapnak, ha az árfolyamok éppen esnek.

Tudnia kell az ügyfélnek, hogy az ő alapja alapvetően milyen befektetési tevékenységet folytat vagy pedig nem kell tudnia?

Sz. L.: A dedikált alapoknál, például egy részvényalapnál vagy kötvényalapnál a befektető általában tudja, hogy mire számíthat. Azt gondolom, ha valaki részvényalapban üldögél és azt látja, hogy a részvénypiac visszament 30 százalékot, akkor hevesebb szívdobogással nézheti meg, hogy mi van az alapjával, mert nyilván egy részvényalap ebben az esetben nem tud emelkedni. Az abszolút hozamú alapoknál egy kicsit más a helyzet, mert ott a menedzserek dönthetnek a vásárlás és az eladás mellett is, ami nem azt jelenti, hogy mindig eltalálják, hogy mi fog történni.

Ezekben az abszolút hozamú alapokban a részvényarány változó?

Sz. L.: Persze, van, amikor nulla, van, amikor mínusz 40 százalék. mert nyitva adtunk el, azaz beshortoltuk a részvényt és akár lehet olyan is, hogy plusz 50 százalék. A Platina Pí ennél sokkal kisebb kitettséget szokott felvállalni, de elméletileg minden előfordulhat.

Ha a piacon bizonytalanságot éreznek, akkor a Concorde Alapkezelő elemzői konzultálnak nyilván valamennyi alap befektetési menedzserével. Elképzelhető, hogy azt mondják, hogy tartsunk készpénzt, zárjunk pozíciókat, hogy a változásokra felkészülve legyen olyan összeg a kezünkben, hogy akkor tudjunk bevásárolni, amikor esik a piac?

Sz. L.: Nálunk minden alapnak megvan a maga alapkezelője, tehát nem közösségi a döntéshozatal, de nagyon erős interaktivitás folyik, sokat beszélgetünk vagy vitatkozunk egymással és nagyon mások a vélemények. Összehangolt véleményünk nincsen a piacról, éppen ezért a hallgatók vagy az olvasók is simán átélhetik azt, hogy az alap egyik menedzsere nagyon pozitív például a részvénypiaccal kapcsolatban a másik meg éppen óvatos. Az egyes alapkezelők nyilván határozott véleménnyel kell, hogy rendelkezzenek a piacról. Ugyanakkor ideális esetben egy alapkezelőnek nem az a dolga, hogy véleménye legyen a piacról, hanem hogy pénzt keressen, és általában akkor lehet szerintem pénzt keresni, ha valami félreárazás van a piacon. Ha valami nagyon olcsó vagy valami nagyon drága. De vannak olyan időszakok is, amikor az árak rendben vannak és akkor nagyon nehéz azt megállni, hogy az ember ne akarjon pénzt keresni és ne akarjon mindenképp tradelni a befektetők pénzével.

Most rendben vannak az árak?

Sz. L.: Nagyjából rendben vannak, nem látok őrült nagy vételi lehetőségeket, nem látok őrült olcsó eszközöket, ugyanakkor nagyon kevés eszközt látok, ami nagyon-nagyon drága lenne. Fiatalabb koromban próbáltam volna kiműteni még pénzt a piacból, de nem sikerült volna, és egy csomó pénzt kifizettem volna kereskedési költségekre. Azért 20 év után az ember megtanulja, hogy ilyenkor nem kell ugrabugrálni, mindig jön új vonat, arra kell a puskaport tartalékolni, amikor mindig jó kockázat-hozam eshetőségek akadnak, mert előbb-utóbb mindig lesznek ilyenek.

Úgy veszem észre, mint hogyha a portfóliómenedzserek körében is némileg ellentétes vélemények fogalmazódnának meg.

Sz. L.: Gyakran előfordul ez, az esetek nagy többségében nincs tökéletes egyetértés az alapkezelők között, nem szabad elfelejteni, hogy több tízezer fajta termékkel lehet kereskedni a világ tőkepiacain. Személyes véleményem az, hogy amíg a kamatszint ennyire alacsony, amíg a világon az emberek nem kapnak pénzt a kockázatmentes befektetéseik után, addig azt gondolom, hogy a kockázatkerülés időszakonként előfordul, utána kénytelenek visszamenni a kockázatba, mert pszichésen nagyon nehéz azt elviselni, hogy a számlavezetési díjakra be kell utalnom pénzt a bankba. A magyar lakosság most szembesül azzal, hogy nem kap kamatot a betétje után, pedig még másfél évvel ezelőtt is marha jó kamatok voltak. Ez is ugye sokaknak kevés volt, de a nyugat-európai lakosság már évek óta nem kap egy fillért sem a betétért.

Most, hogy a Nemzeti Bank 2,4 százalékra csökkentette a kamatokat, a helyzet nem sokat változott vagy ilyenkor valamilyen módon reagálni kell a befektetési menedzsereknek?

Sz. L.: Általában önmagában nem a hír a hír, hanem az a hír a hír, amire nem számítottunk, tehát a meglepetés.

Tehát ezt várta mindenki?

Sz. L.: Igen. A jegybank elnöknek az elmúlt napokban tett nyilatkozatai alapján lehetett ezt látni, meg a nyugat-európai perifériaországok államkötvényei hozamainak a csökkenése is elég jól előkészítette ezt a lépést, tehát ez nem volt meglepetés. Igazából ez a hír nincs jelentős hatással a piacokra, nem is nagyon mozdult el a forint.

Egyébként számítanak további kamatcsökkentésre?

Sz. L.: Azt gondolom és a jegybank elnök úr is erre utalt, hogy vélhetően kettessel fog kezdődni a kamat és egy számjegyű lesz és az nincs már annyira messze, most már csak tíz pontokat vág a bank. Ennek a pszichés hatása már jóval nagyobb, mint a tényleges számszerűsített következménye.

Minél alacsonyabb a kamat annál nagyobb az esélye annak, hogy a forint gyengüljön vagy ez csak egy elméleti feltételezés?

Sz. L.: Nyilván a forint-euró árfolyam egy nagyon érdekes termék, lehet ennek az emelkedésére játszani, lehet ennek a csökkenésére játszani vagy egyébként ignorálni is lehet. De nem kell vele okvetlenül foglalkozni. Konkrétan a Platina Pí-ben most nincsen túl sok euró-forint pozíció, tehát nem várok drasztikus elmozdulást és nem vártam ezelőtt egy hónappal sem. Egy hónappal ezelőtt mindenki nagyon várta a forintgyengülést és sokan eurót meg dollárt vettek, én akkor is elképzelhetőnek tartottam azt is, hogy tovább gyengül a forint, meg azt is, hogy megerősödik. Ha nekem nincs erős véleményem egy adott befektetési eszközről, akkor nem spekulálok benne.

A lakosság úgy gondolja, hogy nem betétben vagy állampapírban kell tartani a pénzt, hanem befektetési alapban?

Sz. L.: Igen, ez a két éve tartó kamatcsökkenés drasztikusan átrendezte a lakossági megtakarítások piacát. Néhány nagyon egyértelmű trend figyelhető meg. Az első trend, hogy a banki betétekből folyamatosan áramlik ki a pénz, több mint 1000 milliárd forint csökkenés volt a kamatok ellenére a banki betétekben és nagyon érdekes, hogy a lekötött betétek még jobban csökkenek és egyre többen látra szóló számlán rohasztják a pénzüket, mivel annyira alacsony a kamat, hogy nem éri meg lekötni. Ez egy nagyon érdekes és megfigyelhető jelenség. Ezzel párhuzamosan a betétekből kiáramló pénzek pedig mennek a befektetési alapokba, illetve állampapírokba. A biztosítások érdekes módon stagnáltak, tehát a biztosítói termékek ebben az őrült nagy felívelésből nem tudták kivenni a részüket.

Úgy gondolja, hogy ez a folyamat addig folytatódik, amíg a kamat lefelé megy?

Sz. L.: Két dologra számítok. Egyrészt a lakosságnak egy jelentős része most ismerkedik az alapokkal, ezért szükségképpen lesznek olyan befektetők, akik csalódnak, akik egyszerűen másra számítottak, nem volt tapasztalatuk, lehet, hogy valami őrült nagy kockázatmentes hozamra gondoltak, és amikor szembesülnek azzal, hogy ez nem jön be, akkor elhagyják az alapok piacát. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan ember van, aki most vett alapot, azok közül néhányan visszaváltják befektetési jegyeiket. Ugyanakkor a banki betétből való kiáramlás a kamatcsökkentés kapcsán folyamatosan folytatódni fog, a befektetési alapoknak lesz utánpótlása, mert a tendencia egész Európában megfigyelhető és valamennyire logikus és indokolható.

Ha ez megtörténik, akkor miből finanszírozzák a beruházásokat? Ha a lakosság megtakarít, a vállalatok pedig hitelt vesznek fel, ezt mind a bankszektor közvetíti. Vagy felborul minden?

Sz. L.: Nem nagyon logikus. Az által, hogy a Magyar Nemzeti Bank meghirdette a növekedési hitelprogramját, a bankoknak nincs szükségük lakossági forrásokra.

Magyarul az MNB finanszírozza a beruházásokat?

Sz. L.: Ha megnézzük a kereskedelmi bankok mérlegét, akkor azt látjuk, hogy az MNB, aki 0 százalékos kamattal a növekedési hitelprogram egyik lábát biztosítja a bankok számára, egyre nagyobb jelentőségű, 700-800 milliárd forint volt kihelyezve az első körben és most akár 2000 milliárd forintot is kihelyezhet a bankrendszer NHP-ban.

Ennyi a keret?

Sz. L.: Igen. Az összes vállalati hitel kb. 7000 milliárd forint körül van, vagyis gyakorlatilag a 40 százalékát úgy le tudja  cserélni a bankrendszer, hogy igazából nem kell küzdeni lakossági forrásokért, mert a jegybank adja a forrást. Ez azt jelenti a lakosság számára és ez mindenképpen rossz hír, hogy nem fognak a bankok versenyezni a pénzükért, tehát nem lesz betétgyűjtési verseny. Ha hitelezni fognak a bankok, akkor sem lesz szükségük lakossági betétekre, mert a jegybank szinte korlátlanul ad nekik 0 százalékon forrást. Ez a lakosság számára negatív hír, mivel nem lesz kamatverseny a banki betétek kapcsán, ezért semmi jót nem várhatnak a betétesek, vélhetően az alternatív befektetési termékek iránti vonzalom nem egy lelkes vonzalom, hanem egy fanyar vonzalom, de nincs más.

A bankbetétnél többet hozó rövid kötvény alap azért nem annyira idegen a lakosságtól vagy ez extrém példa?

Sz. L.: Több olyan időszak volt, amikor ezek a kötvényalapok népszerűek voltak, de amikor a bankoknak hirtelenjében nagyon sok forrásra volt szükségük, főleg a válság idején, akkor egy nagyon komoly betétgyűjtési verseny volt és betéttel bizony meg lehetett verni az állampapírokat. Ma nincs szükségek a bankoknak a lakossági betétekre és ez jól látszik az árazásokban.

Mit gondol az egyes piaci elemekről? Mit gondol a magyar részvénypiacról és mit a külföldi piacokról?

Sz. L.: Nem vagyok pesszimista a magyar részvénypiac tekintetében, azt gondolom, hogy nagyon sokáig mindenki nagyon alulsúlyozott volt ezen a piacon, mert megszokták, hogy nagy a növekedés, de azt gondolom, hogy ez a következő években változni fog. Más kérdés, hogy az én alapomhoz képest a magyar piac nagyon kicsi, tehát nem tudok itt lényeges pozíciókat elfoglalni, ráadásul a befektetői jogok tekintetében a magyar szabályozás nagyon gyenge, sok baj van ilyen szempontból a hazai piaccal. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a magyar vállalati részvények tudnak növekedni a következő években.

Mi a helyzet a régiós részvénypiacokkal?

Sz. L.: Két dolgot kell mondanom, a Concorde Alapkezelőnek egyrészt nincsen közös álláspontja. Ahány befektetési alapkezelő van, annyi féle szemlélet van a különböző piacokról.

Versenyeznek is egymással?

Sz. L.: Nem feltétlenül egymással, kommunikálunk sokat és jó az együttműködés, de nincsen egységes vélemény. Másrészt a Concorde Alapkezelő soha nem ad befektetési tanácsokat, mi nem szoktunk ügyfeleknek tanácsokat adni, hogy itt fektessenek be vagy ott fektessenek be, általában brókercégek szoktak ilyen tanácsokat adni. Mi ezeket a befektetési döntéseket meghozzuk az ügyfelek helyett. Nem a világnézetünket szoktuk propagálni, hanem inkább megpróbáljuk ezeket a befektetési döntéseinkbe becsomagolni. Nyilván ha jól látjuk a világ egy adott szegmensét, akkor jó a hozam, ha nem, akkor kevésbé.

Azért is jó, hogyha az ember profikra bízza a befektetési döntéseket, mert egyrészt időt takarít meg, de ennél sokkal fontosabb, hogy ez is egy szakmai feladat, és ha az ember ül a számítógép előtt, hiába nézegeti, nem tud mindenre tekintettel lenni, nem ismeri a hátteret és sok mindent nem tud. Tehát ezért kell szakemberekre bízni ezt a dolgot. A magyar lakosság ebből a szempontból érzi ezt a szükséget vagy még nem?

Sz. L.: Ebből a szempontból van egy elég nagy törés. A banki, privát banki ügyfelek elég jól ismerik a piacot, kézen fogják az ügyfelet és sokat segítenek. Látjuk azt, hogy a privát bankárok elég tudatosak, meg tudják különböztetni a jó terméket a rossztól, tehát ez a szegmens jó. Az általános magánbefektető, aki nem fér bele ebbe a kivételezett  körbe, eléggé vakon – nyilván vannak hihetetlen szofisztikált befektetők – botorkál. Amit a kisasszony a bankfiókban mond neki, azt megveszi, pedig nem feltétlenül arra hivatottak az ügyintézők, hogy a befektetési döntéseinket determinálják.

Igen, de ők vannak többségben, hiszen sok embernek van 1 milliótól 25 millióig megtakarítása és még nem fér be a privát banki körbe, mégis tömegében ez nagyobb, mint a privát banki kör.

Sz. L.: Abszolút így van és ezek az ügyfelek, befektetetők igazából most jönnek ki a bankokból, tehát most szerzik meg az első tapasztalataikat az alternatív befektetési eszközökről. Ennek az útnak még nagyon az elején járnak.

Hogyan lehetne őket tanítani? Ez egy nagyon fontos dolog, mert nem lehet tanfolyamokat tartani.

Sz. L.: Szerencsére azért ennyire nem rossz a helyzet, nekünk van egy alapblog.hu nevű internetes felületünk, ahol a befektetési menedzsereink szoktak időnként érdekes sztorikat közzé tenni, hogy mindenki értse az alapvető tőkepiaci sztorikat, összefüggéseket. Ha valaki veszi a fáradtságot, akkor a legalapvetőbb összefüggéseket össze tudja szedni. Nagyon fontos, hogy az emberek szánjanak időt a megtakarításaik kezelésére, mert látjuk azt, hogy mihez vezet az, amikor egy ország felveszi a devizahitelt úgy, hogy nem olvassa el a szerződéseket.

A gyerekeimnél látom, hogy például a gimnáziumban hihetetlen részletességgel tanulnak tantárgyakat, földrajzból olyan dolgokat tanulnak, amikről én soha nem hallottam. Ugyanakkor a legalapvetőbb befektetési alapismereteket nem ismerik. Lehetséges az, hogy az üledékes kőzetek egy bizonyos mélységén túl már nem kéne tovább menni föciből, lehetséges, hogy legalább azt el kellene magyarázni, mi az a hitel és hogyan számoljuk ki. Általában az emberek ritkán teszik az életüket tönkre, ha az üledékes kőzeteket nem tudják megkülönböztetni egymástól. De ha rossz befektetési döntéseket hoznak a családjuk számára, az már nagyon sok család karrierjét törte derékba.

Mennyire vannak túlárazva ma a részvények akár a régióban, akár a fejlett piacokon, akár a feltörekvő piacokon?

Sz. L.: Ez egy komoly vita. A tőkepiacon minden egyes üzletkötés mögött véleménykülönbség van, tehát egy elég demokratikus intézmény a tőzsde, hiszen én akkor tudok üzletet kötni a tőzsdén, ha találok egy olyan valakit, akinek más a véleménye, mint az enyém. Ha én el akarok adni egy részvényt, akkor keresek valakit, aki ugyanarról a részvényről, amiről én azt gondolom, hogy szar, ő azt gondolja, hogy szuper befektetés és így egymásra találunk, mindenki egy kicsit hülyének nézi a másikat és akkor megkötődik az üzlet. Minden egyes részvény- vagy kötvénytranzakció mögött eltérő véleményű emberek állnak, tehát természetesen mindenki mást gondol. Szokták mondani a befektetők, hogy a tőzsdén mindenki össze-vissza beszél, ez a lényege. Ha mindenki azt gondolná, hogy például 5 ezer a Mol, akkor nem forogna 12 ezren és nem lenne semmiféle üzletkötés sem. Mert ha mindenki azt gondolja, hogy 5 ezer, akkor miért adjam el 5001-ért. Egyébként azt gondolom, hogy jól árazottak a részvények. Első ránézésre talán drágák, de ez a nulla kamatkörnyezet nagyon más megvilágításba helyezi a részvényárfolyamokat. Nem neveznék egy részvényt drágának, hogyha a nyereségének mondjuk csak az 50 százalékát fizeti osztalékba és ez az osztalék még mindig magasabb, mint amit egy bankbetétért vagy állampapírért kapok. A nyereség másik felét megtartja a vállalat és esetleg befekteti. Tehát amíg az osztalékhozam összemérhető, az semmiféleképpen nem azt mutatja, hogy nagyon drága a részvénypiac. Természetesen ha a kamatok elkezdenek emelkedni, akkor egy csomó árazási dolog megkérdőjeleződik, de egyelőre ez a fordulat még várat magára.

Nem érzi azt, hogy valamiféle részvény-lufi alakulna ki?

Sz. L.: Részvények tekintetében nem érzek lufit. 2-3 éve folyamatosan hallom, hogy miért fog összeomlani a piac stb., stb. Ez általában nagyon jó a részvénypiacnak, tehát ha nem túl nagy az optimizmus, azaz alapvetően pesszimizmus van, akkor tud emelkedni, mert sok embernek nincs részvénye. Aki pesszimista, annak nincs részvénye és a nulla kamatot nehéz pszichésen elviselni évekig. A nulla kamat mindig bekergeti az embereket valami olyan befektetésbe, ahol azt gondolják, hogy valami hozamot el tudnak érni.

Az nem érvényes, hogy ha a gazdasági növekedés folyamatos, akkor a részvénypiac biztosan vele együtt kezd emelkedni, mert a részvénypiac mindig egy kicsit a gazdaság alakulása előtt van vagy lehet fordítva is?

Sz. L.: A tőzsde úgy gondolta, hogy az euróválság is megoldódik, nem fog összeomlani a világ és így utólag látjuk, hogy a tőzsdének volt igaza. A gazdaságok, ha nem is szárnyalnak, de összeszedték magukat. Ma más problémákkal küzdünk, mint mondjuk 2 évvel ezelőtt.

Úgy gondolja, hogy az a fajta adósságválság, ami korábban sokszor került említésre, az nem okozhat valamiféle tartós korrekciót.

Sz. L.: Minden napnak megvan a maga baja, a mai napon nem ezek a problémák foglalkoztatják a befektetőket.

Forrás: Gazdasági Rádió – 2014. május 27.