A német kérdés – 1. rész

Jelentősen gyengül az euró és nagyot esnek a tőkepiacok, ha a most vasárnap esedékes német választásokon 15 százalékos támogatottságra tud szert tenni az euróövezetből való kivonulást szorgalmazó AfD. Ezt prognosztizálja Paul Nolte német történész, a berlini Freie Universität professzora. Nagyobb valószínűséget annak jósol azonban, hogy az AfD mégsem lépi át a tízszázalékos határt, s a versenyben a negyedik helyre szorul a liberális FDP mögött. A professzor szerint vélhetőleg az Angela Merkel fémjelezte kereszténydemokraták irányításával a balliberális zöldekből és a jobboldali liberális FDP-sekből összetevődő hármas koalíció fogja irányítani a következő négy évben Németországot.

Zentai Péter: Nem tartja abnormálisnak, hogy a választási kampány véghajrájában érdemben mintha már csak az érdekelné a fővonalbeli politikusokat és a médiát, hogy az Alternatíva Németországért (AfD) nevű politikai erő ne arasson komoly sikert? Már ott tartanak, hogy nem egyszerűen radikálisan jobboldalinak, hanem nácinak bélyegzik ezt a pártot. Ez azért igazságtalan, mert ezáltal áttételesen fasisztának titulálnak rengeteg olyan tisztességes német állampolgárt, aki egyszerűen csak fél  a  tömeges  bevándorlás beláthatatlan társadalmi, kulturális következményeitől. Emiatt akarna voksolni az AfD-re…
Paul Nolte: Németország – előbb annak nyugati fele, majd az egyesítést követően az ország egésze – a teljes lepusztultságból csak és kizárólag annak köszönhetően tudott feltápászkodni, aztán szabályosan „feltámadni”, hogy totálisan megtagadta a zárt, öncélú nacionalista gondolatvilágot, és az arra épített népi-nemzeti társadalommodellt: azt, ami faji, vallási és egyéb kisebbségek részbeni megsemmisítéséhez, egy világháborúhoz és nemzetünk egy részének elvesztéséhez, életben maradt részének évtizedeken át tartó megszégyenüléséhez vezetett. A nácik milliókat kényszerítettek menekülésre. A háború befejeztével viszont 14 millió németnek (csak mert németnek született) kellett elmenekülnie szülőföldjéről. A nácizmus antitéziseként megteremtett és ezáltal virágzó Németország minden kormányának, minden kancellárjának, minden politikai pártjának erkölcsi, történelmi kötelessége úgy bánni a menekültekkel, ahogy azt 2015-ben Merkel tette. Ha más lett volna a kancellár, az is ugyanígy cselekedett volna.

Itt azonban elkezdenek nácizni egy olyan pártot, amelyre rengetegen azért szavaznak napokon belül, mert az elért eredményeket féltik. Attól rettegnek Európa-szerte milliók, köztük németek, hogy az európaitól nemcsak hogy idegen, de vele szemben ellenséges kultúrát hagy felülkerekedni a nyitottságot hirdető nyugat-európai elit.
Tényszerűen nem állja meg a helyét az a kiindulási pont, hogy Merkel vagy kihívója, Schulz, általában a német és a nyugat-európai politikai és gazdasági elit hozzájárul akár a német kultúra, akár az egész európai, keresztény gyökerekből táplálkozó civilizáció feladásához. Ez az úgynevezett elit – baloldalától jobboldaláig – két dologgal van alapvetően tisztában. Az egyik: nemzetállami szinten, egymástól elkülönülten képtelenség kezelni a folyamatosan szaporodó globális politikai, természeti, gazdasági kihívásokat. Például a migrációt és annak nagyon is létező – a populisták által direkt tagadott – leágazását, a menekültkérdést. A másik: az utóbbi száz év története bizonyítja, hogy Európa egyes nemzetgazdaságai végzetesen legyengülnének, ha nem lépnek egységre és ezt az egységet nem mélyítik folyamatosan a közösen osztott értékek alapján. A kommunista államok rendszerei azért buktak meg, mert ideológiailag, gazdaságilag, politikailag zártak voltak. Vesztüket nem csekély részben éppen az okozta, hogy nem engedték az embereket szabadon közlekedni, költözködni az országok között.

Miért gond az, ha a Bundestagba nagyobb számban kerülnek be olyan képviselők, akik a németországi demokrácia eredményeit az ellenőrizetlen bevándorlástól féltik?
Egyrészt a bevándorlás üteme trendszerűen lassul, a migráció és a menekültek befogadása alapvetően – leszámítva 2015 utolsó hónapjait – ellenőrzötten zajlott, zajlik. Bizonyítható, hogy minél nyitottabbá, befogadóbbá vált az elmúlt évtizedekben Németország, annál inkább előretört a nemzetközi gazdasági és politikai versenyben. Ez az egész Európai Unióról elmondható. Hangsúlyozom, ez nem egyik napról a másikra válik nyilvánvalóvá, hanem történelmi távlatban.
Másrészt az AfD vezetői és propagandistái a migráció körüli természetes emberi félelmeket tudatosan manipulálják, az egész témát arra használják, hogy bejussanak a politika középpontjába. A közösségi hálókon kialakítottak egy olyan „alternatív tényvilágot”, amelyben ötvenszer annyi bűncselekményt – az AfD különösen nők elleni erőszak terén csal a legtöbbet – követtek el menekültek két év alatt, mint a valós világban. Az AfD-s „tények” szerint Kelet-Németországban a migránsok aránya a lakosságon belül 10 százalékos. A „valós” valóságban nem éri el az egy százalékot.
Az utóbbi időben nem valamiféle központi utasításra, egymással összebeszélve kezdte el a német média és a politikai fővonal nácizni az AfD-t. Hanem azért, mert e párt irányítóinak friss és korábbról előkerült megszólalásaik, kommentárjaik nyilvánvalóvá teszik, hogy egyetértenek a náci rendszer alapvető ideáival.

De elfogadják a nyitott demokrácia játékszabályait, indulnak és megméretik magukat a választáson. Minden legitim körülöttük.
Azért, hogy utána megváltoztassák e szabályokat. Bejelentett céljuk, hogy kiléptessék az országot az euróövezetből, s hogy semmissé tegyék az Európai Unió alapszerződéseit. Életveszélyesek Németországra és Európára nézve…

Legfeljebb 15 százalékot érhetnek el…
Ha ez sikerül, akkor az már igazi dráma lenne. Önmagában véve történelmi kihívás, hogy a világháború befejezése óta most először vonulnak be a német szövetségi parlamentbe olyanok, akik – legalábbis – megértőek a nácik iránt. A tizenöt százalékos eredmény vélhetően az euró gyengülését, az európai tőkepiacok jelentős esését okoznák.

Milyen kormány fog alakulni? Mi lesz a választások valószínűsíthető végeredménye?
Angela Merkel CDU/CSU-ja 38-40 százalékkal nyerheti a választásokat. A szociáldemokraták talán 22 százalékot fognak szerezni. A véghajrában most úgy tűnik, hogy fej-fej mellett haladnak a piaci liberalizmust hirdető, de konzervatív szabad demokraták és az AfD-sek. 10-10 százalékot jósolok nekik. A Zöldeket hét-nyolc, a baloldali marxistákat 9 százalékosra taksálom. Minden előjel azt mutatja, hogy a nagy múltú szociáldemokrata párt, a marxista Baloldali Párt (Linke) és a „kripto-náci” AfD fogja alkotni az ellenzéki hármast. Az országot egy másik, ugyancsak furcsa trió: a kereszténydemokraták, a balliberális Zöldek és a jobboldali liberális szabaddemokraták hármasa fogja irányítani – legalábbis most ez a legvalószínűbb forgatókönyv. Kisebb valószínűséggel fennmarad a jelenlegi nagykoalíció.