31608641 - berlin, germany- july 31, 2014: berlin wall was a barrier constructed starting on 13 august 1961. east side gallery is an international memorial for freedom. july 31, 2014 in berlin

A német kérdés – az NDK visszavág – 2. rész

Másodrendű embernek érzi magát hazájában sok millió keletnémet ember. Hiába él egyre jobban a volt NDK polgárainak többsége, mégis mélyen megbántottnak érzik magukat, mert a munkáért és az ugyanannyi ledolgozott évért továbbra is kevesebb bért és nyugdíjat kapnak, mint egy nyugatnémet. A keletnémet területek idősödő lakosságának széles körében Angela Merkel nem csupán népszerűtlen, hanem gyűlölt hazaárulónak minősül. Fő bűne – nagyon sok keletnémet szerint –, hogy sokkal inkább törődik és emberségesebb az idegen kultúrákból származó több százezer migránssal, mint a sok milliónyi talajt vesztett keletnémet kisemberrel. Ez a sértődöttségből táplálkozó „keleti közérzet” egyenesen burjánzásnak indult azóta, hogy a nyugatnémetnek tartott sajtó nácizni kezdte az AfD-t – véli Dr. Raj Kollmorgen, a kelet-németországi Görlitz/Zittau egyetemének a volt NDK politikai-gazdasági változásait kutató professzora.

Zentai Péter: A napokban a volt NDK-ban utazgattam: sokkolt, hogy nem találkoztam olyan emberrel, aki Merkel asszonyra vagy fő ellenfelére, a szociáldemokrata Schulzra szavaz. Akiket megszólítottam, azok mind vagy a szélsőjobboldalinak minősülő AfD-t választják, vagy azt felelik: „még nem döntöttem”. Persze találkoztam olyannal is, aki a marxista baloldalt, a Linkét, a szintén rendszerkritikus másik erőt választja. Túlzok, ha azt mondom, hogy Kelet-Németország fellázadni készül Nyugat-Németország ellen?
Raj Kollmorgen: A felszín alatt a volt NDK-ban az egyesítés óta folyamatosan forr valami a nyugatnémet elit ellen. Most mintha tényleg „betelni látszana a pohár” – különösen Szászországban, a legnagyobb keletnémet tartományban, ahol folyamatosan szélesedik és gyorsul az Alternative für Deutschland támogatottsága. Ez a párt – a friss mérések szerint – képes maga mögé utasítani a szociáldemokratákat és a második legerősebb politikai erővé léphet elő, sok kisvárosban biztosan győzni is fog. Nem csak Szászországban, de más keletnémet tartományokban is.

De miért ez a keletnémet lázadozás egy olyan elit ellen, amelynek élén egy keletnémet asszony áll? Miféle bűn terheli Merkelt, ami miatt gyűlölködések közepette volt kénytelen minden egyes választási gyűlését errefelé megtartani? A keleti német kis- és nagyvárosok és az őket összekötő infrastruktúra: az utak, a mindennapok szociális- és egyéb szolgáltatásai soha korábban nem voltak olyan jó állapotban, mint amilyenben most…
A fizetésekről, a nyugdíjakról nem is szólva! Gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség, holott az egyesítést követő években ez volt a leggyötrőbb társadalmi, politikai probléma Kelet-Németországban. Anyagi értelemben soha korábban nem éltek olyan jól a Németországhoz 1990-ben csatlakozó új tartományok lakói, mint manapság.

Tehát nem anyagi természetű elégedetlenségi hullámról van szó?
Ez nem hullám. A keletnémetek többségében a kilencvenes években kialakult másodrendűségi érzés állandósulásáról van szó. Merkel, valamint néhány más, az NDK-ban született politikus, menedzser vagy tudós sikertörténetétől eltekintve, a keletnémetek, mindenekelőtt az itteni biztos szavazók többségét jelentő ötven-hatvan-hetven évesek két évtizede úgy tapasztalják, hogy szűk pátriájukban csak és kizárólag nyugatnémetek lehetnek a főnökök – minden szinten és minden területen: iparban, mezőgazdaságban, politikában csak ők „parancsolnak.” Az „importált” nyugatnémet menedzsereket és politikusokat milliónyi keletnémet – szó szerint – gyarmatosítóknak tekinti. Azt gondolják, hogy ez mindaddig így marad, amíg a jelenlegi média- és politikai elit uralja az országot.

Reménytelenség állandósulása, amely az anyagi jóléttől független?
Így is megfogalmazható. De hozzá kell tenni, hogy az itteni emberek többségét düh tölti el, hogy szerintük – az egyesítéskor tett nagy nyugati ígérgetések ellenére – egyáltalán nem csökken és sosem fog csökkenni a keleti és a nyugati bérekben és nyugdíjakban mutatkozó különbség. Ez persze így nem igaz, mert valójában folyamatosan közelít egymáshoz a nyugati és a keleti átlagjövedelem. Mindenesetre a különbség fennáll és ez egy további ok annak megértéséhez, hogy miért érzik magukat megalázottnak a keletnémet emberek. S minél idősebbek, annál érzékenyebbek. A volt NDK-ból négymillió fiatal távozott Nyugatra. Mindenekelőtt a magas képzettségűek, a világra nyitottabbak. Falvak százai teljesen kiürültek…

Az EU-s pénzekből és a nyugatnémetekre kirótt szolidaritási adókból felvirágoztatott keleti német kisvárosokban járva mindig hiányérzetem támad: az ember hiányzik! Az, aki élettel, színnel töltené meg e településeket. Akikkel találkozom, főként idős emberek. Nyugat-Németország városait ezzel szemben egyre sokszínűbbnek, fiatalosabbnak, energikusabbnak látom, melyet európaiakkal, és persze a távolabbról érkezett külföldiekkel, a migránsokkal is összefüggésbe merem hozni.
Az AfD kelet-németországi tündöklésének megértéséhez a bevándorlástematika és annak a német elit által történt kezelése szolgál magyarázatul. Nyilvánvaló, hogy az NDK zárt társadalmában nevelkedettektől nem várható el olyasfajta nyitottság, mint azoktól, akikbe a média, a politika, az iskola évtizedeken át a befogadás, a szabad gondolkodás kultúráját sulykolta. Akiket nem elsősorban németnek, hanem világpolgárnak neveltek. A lényeg itt: Merkel asszony népszerűtlensége, a vele szemben megnyilvánuló düh, néhol a szabályos gyűlölet meghatározóan azzal a közérzettel magyarázható, hogy a kancellár két év alatt többet tett, nagyobb emberséget tanúsított az általa beengedett, az egész országot elárasztó menekültek és ellenőrizetlen migránsok irányában, mint azon honfitársainak millióiért, akiknek mindmáig küszködés a beilleszkedés a tőkés rendszerbe, lényegében a nyugatnémet társadalomba. Általános Keleten az a közérzet, hogy a migráció felgyorsulása óta Merkel még inkább háttérbe szorította a keletnémet kisember gondjait, mint korábban. Azon emberekét, akik az NDK-ban születtek, ott jártak iskolába, egyetemre, életre szóló munkahelyekhez szoktak, ám a hőn áhított országegyesítés nyomán nagyon gyorsan minden bizonytalanná vált körülöttük. Óriási hányaduk munkáját, munkahelyét elvesztette. Majd hosszú éveken keresztül értelmetlen tengődésként volt kénytelen felfogni az életét egy számára idegen társadalomban, amit nem tudott igazából hazának tekinteni.
Merkel asszonyt hazaárulónak tartják nagyon sokan, az AfD viszont lelki és történelmi jóvátétellel kecsegteti ezeket az embereket.
Friss megfigyeléseink szerint a nyugatnémetnek tartott média és politika olajat önt a tűzre azzal, hogy nácinak nyilvánítja azt a pártot, amely a keletnémetek többségének gondjait tematizálja. Ez az elithozzáállás még inkább bőszíti az ittenieket, mozgósítja őket, hogy „csak azért is az AfD-re szavazzunk vasárnap.”