A németországi csodákról

Németország gazdasága a vártnál gyorsabban növekszik az idén és jövőre is. Emögött egy korábban egyáltalán nem tapasztalt jelenség is meghúzódik: a németek elkezdtek fogyasztani. Nemzetgazdaságukat évtizedek óta most először már nem szinte kizárólag az export húzza, hanem a belső költekezés élénkülése is.
Az alapblog.hu-nak nyilatkozó vezető német gazdaságtudós, a kieli Világgazdaságkutató Intézet elemzője, Jens Boysen-Hogrefe számításai szerint Németország fő piacai közül Kína és India, valamint Latin-Amerika – minden ellenkező vélemény dacára – tartani tudja a robusztus növekedési ütemet, emiatt Németországban nagyon erőteljesen dinamizálódik a beruházási kedv. Ezáltal ugyancsak ritka helyzet alakul ki: jóval több új munkahely jön létre, mint amennyi elvész.
A reálbérek és az ingatlanárak hosszú évek óta most először emelkedésbe lendültek., amely korlátozott inflációs nyomást eredményez. A kiel-i intézet prognózisa szerint valószínűsíthető az is, hogy a német gazdasági boom-nak és az Európai Központi Bank piacokat pénzzel elárasztó intézkedéseinek köszönhetően az Európai Unió más tagországai, így a közép-kelet európai országok is a vártnál hamarabb jutnak túl a recesszión illetve a stagnálás időszakán.

Zentai Péter: Kétségeimnek adok most hangot.  Az Ön nevével is fémjelezhető nagytekintélyű IfW, a kiel-i Világgazdasági Intézet alig hat hónappal ezelőtt stagnálást jelzett előre 2012-re – Németországra nézvést.  Most meg a kezemben tartott legfrissebb helyzetjelentésük gyorsuló és komoly GDP bővülést prognosztizál – ugyancsak 2012-re, miközben az első negyedév nem is mutatott érdemi növekedést. Miféle csoda fog bekövetkezni?

Jens Boysen-Hogrefe: Két, „csoda” is történt, mindkettő egyre nagyobb dinamikával most kezdi majd a következő hónapokban, aztán 2013-ban még inkább éreztetni fogja a hatását. Az egyik: megélénkült a fogyasztási kultúra Németországban. Ez igazi meglepetés, történelminek nevezhető fordulat a lakosság viselkedésében, hiszen a modern német gazdaságot alapvetően eddig leginkább az export vitte előre. A másik „csoda” az Európai Központi Bank intézkedéseihez köthető: az egész európai  pénzügyi szektor likviditásának páratlan mértékű bővítésével, az európai, meghatározó módon az euróövezetbeli államok piacainak olcsó pénzzel való elárasztása révén az EKB-nak olyannyira sikerült megnövelnie a piaci szereplők, főként a bankok biztonságérzetét és a velük szembeni bizalmat, hogy minden jel arra mutat, mostanra már itt, Németországban reálgazdasági élénkülést tudott előidézni. A következő időszakban mindennek felgyorsultan fogjuk érezni a hatásait.

Z. P. : Meghökkent, mennyire másként „működnek” a németek, mint a többi  gazdag ország, polgárai. A többiek 2001-2002-től kezdődően egészen 2008-09-ig agyonfogyasztották magukat, hatalmas adósságokat halmoztak fel, ezalatt a németek takarékoskodtak. Abból éltek, hogy mások fogyasztottak, így vált Németország „export-világbajnokká”. Erre fel beütött a válságok válsága: míg mindenki más kénytelen összehúzni magát, a németeknek most van terük növelni a fogyasztásukat…

J. B-H. : Ez így van. Hozzáteszem: míg a munkaerőpiac a legfőbb európai partnereinknél bezárul, addig Németországban fokozódó munkaerőhiánnyal számolunk. Náluk nő, nálunk csökken a munkanélküliségi ráta. Eme „aszinkron” mögött – hogy távolabbra ne is nyúljunk vissza az időben – az húzódik meg, hogy ebben az országban a múlt évtized közepére nemzetgazdasági válság alakult ki, amely tehát több évvel megelőzte a nagy világválságot. 2003-2004-re kezdtük teljesen elveszíteni nemzetközi versenyképességünket, eközben félelmetesen emelkedett a munkanélküliségi ráta, a GDP-hez viszonyított költségvetési hiány rendre meghaladta az EU által megengedett mértéket. A 2005-ben hivatalba lépett kereszténydemokrata-szociáldemokrata nagykoalíciónak – széles parlamenti és társadalmi támogatást maga mögött tudva – módjában állt páratlan kiadáscsökkentéseket végbevinni: racionalizálták az egészségügyet, a nyugdíjrendszert. A jóléti, szociális kiadásokat lefaragták, mobilabbá tették a munkaerőpiacot, olcsóbbá tették a közigazgatást. Eközben a munkavállalók és a munkaadók megalkudtak, hogy a munkahelyek számának stabilizálása ellenében éveken át nem lesz reálbér emelkedés. Más szóval Németországban jelentős mértékben lelassult az életszínvonal növekedése, csökkent a fogyasztás, erősödött a takarékosság, ugyanakkor az ország maximálisan a maga javára fordította a globális konjunktúrát, mert versenyképesebbé vált, mint valaha.  Akkor, még a világválság bekövetkezte előtt tettük meg  – kevesebb áldozattal – mindazt, amit a világ más  vezető tőkés országai  a világválság drámai következményei miatt ma már mindenképpen  kénytelenek megtenni.
Fáziselőnybe kerültünk. A 2008-2009-es világkrízist mindenesetre Németország lakói – a nagy megtakarításaik miatt – jobban tűrték, mint bármely más vezető ország népei, a hangulatindexek nálunk voltak a legmagasabbak a világgazdaság egésze számára legrosszabbnak számító két esztendőben.  Az új keletű, robusztusnak ígérkező német fogyasztási kedv növekedése mögött egyfajta korábban nem jellemző magabiztosság rejlik. A bővülő vállalati beruházásoknak köszönhetően látványosan nő az új állásokra vonatkozó hirdetések száma, többek között ezért is érzékelik a németek a mindennapokban, hogy országuk a világ legstabilabbjai közé került. Tavaly több mint félmillió, az idén újabb csaknem félmillió, jövőre pedig körülbelül újabb négyszázharminc-négyszáznegyvenezer állás épül be a nemzetgazdaság vérkeringésébe, miközben az idén kétszázezerrel csökken a munkanélküliek száma.

Z. P. : Ez inflációs nyomást fog eredményezni. Nem?

J. B-H. : Az infláció emelkedésével kétségtelenül számolunk. Annál is inkább, minthogy egy sor ágazatban a munkaerő kereslet máris meghaladja a kínálatot, következésképpen be kell indulnia egy béremelkedési spirálnak. Csaknem tíz év óta most először emelkedhetnek a reálbérek Németországban!  A fogyasztói árak átlagosan 2 és fél százalékos növekedését prognosztizáljuk erre és a következő évre. A legnagyobb áremelkedést az ingatlanpiac produkálja, mert egyrészt az van a legnagyobb lemaradásban a nemzetközi piaci színvonal mögött, (míg a világ többi részén az elmúlt évtizedben mindenütt emelkedtek, Németországban estek az ingatlanárak), másrészt pedig a németek a szerintük fokozódó infláció hatásának kivédése érdekében most kezdenek  ingatlanbefektetéseket eszközölni.

Z. P. : A németek költekezésének emelkedése persze relatív, ahogy hosszú évek alatt megismertem a  németországi polgárok szokásait, távol áll tőlük, hogy adósságba verjék magukat. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az Önök számára az export a lényeg, az „örök” lényeg. Ha viszont az Önök exportpiacai, mindenekelőtt az európai térség országai – ellentétben Németországgal – megszorítanak, a következő években fogyasztásuk legjobb esetben is csak stagnálhat. Amennyiben a legtöbbjük recesszióba is esik, akkor ez mégis csak vissza fogja vetni Németországot is. Nem hiszek hát a hosszabb távú német konjunktúrában…

J. B-H. : Kezdjük a Távol-Kelettel, mint a vezető német gazdasági ágazatok, a legfejlettebb technikát, technológiát gyártó és alkalmazó vállalataink fő exportpiacával. Intézetünk kutatói egységesen úgy látják, hogy Kína lassulása nem fogja éreztetni jelentősen hatását a világgazdaságra. Kína GDP bővülése szerintünk a nyolc százalékos tartományban, Indiáé a hét százalékosban marad – még hosszú éveken át. Latin-Amerika szinte töretlenül növekszik.

Z. P. : De hát Németország exportjának hatvan százaléka itt Európában kel el…és éppen  Európa nemzetgazdaságai esnek recesszióba.

J.B-H. : Vissza kell kanyarodtunk az EKB által elő idézett „csodához”. A likviditásbővítés – prognózisunk szerint – időben le fogja szűkíteni az európai nemzetgazdaságokat reálisan fenyegető recessziós időszak hosszát. A jövő évben – ahogy számoljuk – csaknem minden európai uniós országban egy százaléknál nagyobb, néhol két százalékos emelkedést prognosztizálunk. Németország a növekvő importjával, az EKB az olcsó pénzzel húzza fel gyorsuló ütemben a többieket. Nálunk az idénre 0,7 százalékos, a jövő évre 1,9 százalékos növekedést várunk. Az idei 0,7 százalék magyarázataként:  2011. utolsó negyedéve és az idei első negyedév viszonylagos visszaesést, illetőleg stagnálást mutatott, a következő hónapok pedig viszonylagosan robusztusnak nevezhető izmosodást fognak produkálni.

Z. P. : Ez mind túl szépnek hangzik a számomra. Németország adósságállományát mindenképpen rontani fogja az irdatlan mennyiségű pénz, amit Görögországnak és – ki tudja mikor, talán hamarosan – Portugáliának az „életben tartásához” kell befizetniük. A német polgárok adóiból megy ez a mentés – legalábbis ez olvasható ki szinte minden szakértői kommentárból…

J. B-H.: A németek  valójában és alapvetően   legfeljebb azáltal érintettek az „ görög játékban”, hogy a csődje miatt állami tulajdonba került Hypo Real Estate, pontosabban annak utódintézménye kilenc milliárd eurónyi görög állampapírt tart. Ha mindent összeszámolunk és a legrosszabbul jövünk is ki mi, németek, a Görögországért folytatott nemzetközi mentőakcióból, feltételezve, hogy Görögország képes bennmaradni az euróövezetben,  akkor is legfeljebb nyolcvanöt milliárd euróval növekszik a német államadósság. A GDP-hez képest az adósságállományunk 80,9 –ről felkúszhat 81,6 százalékosra.  Ha azt vesszük, hogy az adósságállományunk durván számolva kétezer milliárdot tesz ki, akkor  nyolcvan-nyolcvanöt milliárd  eurónak igencsak relatívizálódik a jelentősége.  Az viszont probléma, hogy a következő években, szerintünk legalább tíz éven át,  semmi esélyét sem látjuk annak, hogy Németország adósságállományának szintje az európai fiskális paktumban előirányzott hatvan százalékos GDP arányos szintre süllyedjen.