A népek új pénze a jüan

Jüanban államkötvényt kibocsátani külföldi kormányok részéről igencsak kockázatos és felettébb drága dolog, de lehet politikai-taktikai, esetleg stratégiai előnye – mondja az alapblog.hu-nak adott interjúban Paola Subacchi, a londoni Chatham House kutatási igazgatója, egyébként befektetési bankár, aki most jelentet meg könyvet a kínai fizetőeszközről, a jüanról, mint például hogy vajon valóban világpénzzé válhat-e.

Zentai Péter: Bölcs avagy elhamarkodott lépés, hogy Magyarország a nagyvilágban az elsők között bocsátott ki kínai jüanban (RMB) denominált államkötvényt?
Paola Subacchi: A fejleménynek inkább látom az esetleges politikai, stratégiai hasznát, mintsem annak pénzügyi-gazdasági megalapozottságát. Nyilvánvaló, hogy bármely klasszikus globális fizetőeszköznek nevezhető devizában: jenben, dollárban, angol fontban, euróban lejegyzett kötvénnyel olcsóbban, jobban járt volna a magyar állam. A jüan kötvény vásárlói számára ugyanis számottevően magasabb kamatot kell majd kifizetniük a magyaroknak.

Tehát az a válasza, hogy a dolognak nem volt túl sok értelme?
Ezt azért semmiképpen sem állítom. A magyarokhoz hasonlóan némely kanadai tartományok, újabban amerikai pénzintézetek, sőt Nagy-Britannia kormánya is beindult a „jüani” úton, mely inkább ígérkezik göröngyösnek, mintsem egyenesnek, de létezik és igenis vezet valahová: a kínai deviza minden kétséget kizáróan globális fizetőeszközzé válik. A jüan „jó sorsát” már megelőlegezte nemrég az IMF is, midőn a kínai pénzt beemelte valutakosarába. Az RMB ott sorakozik mostantól a jen, az amerikai dollár, a brit font és az euró mellett.

De velük azért nem egyenrangú – legalábbis a piaci szereplők biztos nem tekintenek úgy a jüanra, mint a dollárra. Egy magyar vagy egy brit cég aligha fogadna el árujáért, szolgáltatásáért cserébe jüant…
Egyelőre tényleg nem. Viszont ez a helyzet nyilvánvalóan változóban van: míg 2009-ben Kína külkereskedelmének csak egyetlen százalékát bonyolította le renminbiben, addig napjainkban – mindössze hat-hét év elteltével – ez az arány felkúszott 20 százalékosra. Nominálisan ez hatalmas pénzérték, a nemzetközi kifizetések összességén belül (sok tízezer milliárd dollárnyi érték) a jüan a negyedik helyet foglalja el.

Akkor a magyar döntéshozók mégis bölcsen cselekedtek? Hiszen hosszú távon kifizetődhet, hogy az európaiak közül a magyarok az elsők közt szavaztak bizalmat a jüannak, és hogy nyíltan is kimondják: Magyarország a jüan nyugati terjeszkedésének egyik központi állomásává, „logisztikai” segítőjévé kíván válni…
A jüan globális terjeszkedésének folyamata roppant képlékeny, rengeteg benne a kérdőjel. Először is, a már említett negyedik hely a leginkább használt devizák körében – nagyon relatív jelentőséggel bíró helyezés. Ugyanis míg a globális pénzforgalomnak az amerikai dollár a 45 százalékát, az euró a 27 százalékát teszi ki, addig a jüané mindössze a 3 százalékát. A nemzetközi kereskedelmen belül a jüant szinte kizárólagosan az ázsiai–csendes-óceáni térségben használják. Kína határain túl egészen marginális (1,5 százalékos) a jüanban tartott pénzbetétek jelentősége, az eltörpül a nagyvilág bankjaiban őrzött dollár-, jen-, euró-, fontbetétek összértékéhez képest.
A világban – Kínán kívül, tehát offshore – kibocsátott jüan kötvények a globális állam- és vállalati kötvényállománynak a fél százalékát teszik ki, ehhez képest a dollár kötvények 40, az euró kötvények 41, a font és a jen kötvények pedig 10 illetve 2 százalékot.

Vannak-e országok, amelyek devizatartalékaik egy részét jüanban tartják?
Kevesebb mint 1 százalékot tesznek ki a jüan készletek a világ jegybankjai által őrzött összes devizatartalékon belül. Ez szinte észrevehetetlen a dollár 62 és az euró 23 százalékos masszív jelenlétéhez képest.

Ezek az arányok aligha fognak változni a jövőben…
Miért is ne? Az arányok változhatnak, ha Kína kiszámítható, átlátható globális pénzügyi szereplővé válik. Mindenesetre – ezt tanúsíthatom – a kínai vezetők tisztában vannak a reformok szükségességével, elszántak abban, hogy a pénzpiacok egyik kulcsszereplőjévé tegyék hazájukat. Ugyanakkor – ez is személyes tapasztalatom és ebből fakadó meggyőződésem – Kínának nem áll szándékában teljesen felkavarni, újrarendezni a nemzetközi pénzügyi rendszert. Közép- és hosszú távra elfogadja a dollár kiemelt szerepét, mert ez egyébként érdekében is áll. Ám Kína gazdasági ereje mégiscsak óriási, s bizonyosra vehető, hogy kulcsszereplője marad a globális gazdaságnak a következő sok-sok évtizedben. Nemcsak Kína, hanem az egész világ jól felfogott érdeke, hogy a realitásokhoz képest túlzottan Amerika/dollárközpontú nemzetközi pénzügyi rendszer több pólusúvá váljon, melyben az egyik pólusnak tényleg Kínához illetve a jüanhoz kell kötődnie. E tekintetben a kínai vezetők reálisan gondolkodnak.

A jelek szerint reálisan gondolkodnak e téren azok a külföldi államok is, melyek e folyamatot azáltal gyorsítják, hogy jüanban bocsátanak ki államkötvényeket?
Ez szerintem egyelőre nem lehet más, mint politikai számítás azok részéről, akik a kényelmes, ráadásul kézenfekvő euró, esetleg a dollár helyett inkább a tekintélyes többletköltséggel járó „jüan utat” választják és még a jüan kötvényekben rejlő komoly árfolyamkockázatot is felvállalják.

Mennyire valószínű, hogy a jüan drámai mozgásokat fog produkálni a következő három évben? A magyarok Londonban kibocsátott úgynevezett dim sum kötvényei (ez a közkeletű neve a tőkepiaci szereplők körében az offshore kibocsátású jüan papíroknak) három év múlva járnak le.
Ezt a kínai gazdaság állapotának alakulása, azon belül elsősorban az fogja meghatározni, mennyire, milyen sikerrel képes Kína átállítani magát egy abszolút meghatározóan exportorientált gazdaságból egy olyan nemzetgazdasággá, amelyben a helyi fogyasztás válik nagyon fontos motorrá.
Egyelőre azonban a világ vezető gazdaságai között Kína van a legveszélyesebb állapotban. A gazdasága a GDP 200 százalékát elérő adósságot görget, ami mintegy 80 százalékkal magasabb, mint hét-nyolc évvel ezelőtt volt. S e ráta folyamatosan növekszik tovább. Ez olyan probléma, amelynek megoldási opciói közt szerepelhet az adósságállomány tudatos elinflálásának lehetősége is. Márpedig a kínai infláció felpörgése, majd annak – egyelőre kiszámíthatatlan központi kezelése – szélsőséges árfolyammozgásokat okozhat a jüannál.