A Nokia feltámadt hamvaiból – Mi lesz az új dobásuk?

A bő 150 éves Nokia története bővelkedik izgalmakban, sok olyan időszak volt, amikor éppen a merész kockázatvállalás segítette őket vezető pozícióba. Az okostelefonokba viszont beletört a bicskájuk, túl későn ébredtek, amikor már nem volt visszaút. A 2010-es években viszont sikerült megújítani a társaságot és ma első sorból figyelhetik, hogy beválik-e a jóslatuk és valóban olyan nagyot fog szólni a mobilhálózatok ötödik generációja. Ha igen, akkor még fogunk róluk hallani, de már nem mobilgyártóként, hanem a vállalatok digitális átállásában segédkező telekommunikációs cégként.

Hogy jutottak idáig?

Kezdjük egy elég erős mondással, mégpedig azzal, hogy a sokunk által is ismerős Nokia idősebb, mint maga Finnország. A céget ugyanis 1865-ben Tampere városa közelében alapították egy papírmalomban, ami annak idején az orosz fennhatóság alá tartozó nagyhercegség területén feküdt. Finnország a függetlenségét 1917-ben vívta ki, viszont az orosz közelség meghatározta a következő évtizedeket. Már csak azért is, mert a második világháborúban a finnek a vesztesek oldalán voltak és az oroszoknak komoly árat fizettek ezért.

Akkoriban az ország alapvetően a mezőgazdaságból tartotta fenn magát, a világháborút követően viszont teljesen új alapokra állt a gazdaság, erőteljes iparosítás kezdődött meg, aminek haszonélvezője volt a Nokia is. A társaság a 20. század elején több mindenben is megpróbálkozott, így az áramhálózattól, a telefonkábeleken át a gumiabroncsok és gumicsizmák gyártásáig. Az évszázad második felében olyan mértékű konglomerátum alakult ki, ami gyakorlatilag mindent gyártott a tévéktől kezdődve a gázmaszkokig bezárólag.

Az 1960-as évek elején kezdték el gyártani a rendőrség és a katonaság számára a rádiókat, majd az 1980-as évek elején kijöttek az első autótelefonjukkal. Az 1980-as évek azért is voltak sorsfordítók, mert ekkortól kezdtek egyre nagyobb erőfeszítéseket tenni, hogy megvessék a lábukat a mobiltelefonok piacán.

Mindezt elősegítette, hogy a skandináv országok összefogtak és egy regionális telefonhálózat kiépítésébe kezdtek (Nordic Mobile Telephone, NMT). A hatóság azt akarta elérni, hogy egy olyan kommunikációs rendszer jöjjön létre, ami lehetővé teszi, hogy a szomszéd országokba utazók se maradjanak hálózat nélkül. Persze ekkor még csak analóg jel volt, nem digitális, mégis képes volt országhatároktól függetlenül a hálózat azonosítani az előfizetőket, sőt az adótornyok a jelet egymásnak „átadni”. A mostani 4G-s vagy éppen az 5G-s hálózatok is ennek az utódjainak tekinthetők.

A mobilpiacot először a Motorola tarolta le, viszont a Nokia a vezető szerepet 1999-ben vette át tőle. A finn cég társalapítója, Tero Kuittinen szerint a Nokiára mindig is jellemző volt az extrém kockázatvállalás évtizedeken át. Például amikor az 1990-es évek elején a mobiltelefonok piacára fókuszáltak, sokan totális őrültnek nézték őket, hiszen egy kábelszolgáltató voltak. Sőt, amikor néhány évre rá a digitális világ mellett tették le a voksot az analóg helyett, sokan azzal támadták őket, hogy túl nagy kockázatot vállalnak.

Csak, hogy érzékeltessük, hogy a csúcson mekkora jelentősége volt a cégnek Finnországban, jól mutatja az, hogy 2000-ben a finn GDP harmadát adta a Nokia. És nem lehet azt mondani, hogy ne fordítottak volna elegendő forrást a kutatás-fejlesztésre, az ország K+F kiadásainak harmadát ők pénzelték és akkoriban Finnország minden más országnál többet költött kutatásra a GDP arányában.

Ámbár, amilyen gyorsan reagáltak a digitális átállásra, olyan lassúnak bizonyultak az ígéretesnek tűnő okostelefonok piacára történő belépésre. A mostani fejjel kapitális hibának bizonyult döntés az volt, hogy a magas áron kínált iPhone típusú érintőképernyős mobilok helyett inkább az olcsóbb készülékek mellett maradtak. Ráadásul Finnországban is egyre több panasz érkezett a készülékekre, amelyek bonyolult menürendszere a riválisokhoz képest korántsem volt felhasználóbarátnak nevezhető. Nem is véletlen, hogy néhány éven belül lemaradt a Nokia, és olyan cégek vették át a mobilpiacon a vezető szerepet, mint az Apple és a Samsung.

A lehető legrosszabbkor jött a Nokia szempontjából egy tömeges mobil akkumulátor hiba, ami miatt 2007-ben 46 milliót kényszerült visszahívni a cég. Az még nem is lett volna olyan nagy gond, ha csak egy adott szériát, vagy szűk kört érint a probléma, viszont nem erről volt szó. A Nokia mobilkínálatának széles körét érintette a hiba, méghozzá a 2005 vége és 2006 vége között gyártott mobilokat.

Megújulás és kitörési lehetőség!

A Nokia mélyrepülését nehéz volt megállítani és óriási károkat szenvedett el, de valamelyest talpra tudott állni. Pedig 2012-ben olyan rosszul mentek már a dolgok, hogy a lapok arról cikkeztek, hogy mikor fog csődbe menni a társaság. Ekkor került be a Nokia igazgatótanácsába Risto Siilasmaa, aki egy számítógépes biztonsági cég alapítója volt és ismert technológiai befektető az országban. Az ő vezetésével teljesen újjáalakult a Nokia.

Meghatározó lépés volt, de hosszú huzavona után sikerült eladni 2013-ban a Nokia készülékek és szolgáltatások üzletágát a Microsoftnak. A technológiai óriás 7,6 milliárd dollárt fizetett (a csúcson 300 milliárdot ért a cég), és mint később kiderült, óriási szerencséjük volt, mert gyakorlatilag a teljes beruházást nullára írta le a Microsoft. Nem olyan régen pedig a Nokia volt alkalmazottai a HMD cégbe tömörülve 350 millió dollárért megvásárolták a Nokia mobilmárka nevét, és ki is jöttek a nagy sikernek számító 3310-essel.

Két további tranzakció is a nevéhez fűződött, így a Siemens-szel közös cégük (NSN) teljes beintegrálása és felfuttatása (ez a cég adja a bevételek legnagyobb részét), valamint a francia Alcatel-Lucent megvásárlása 15,6 milliárd dollárért. Mindezzel együtt ki is alakult a Nokia új arca, ami már nem a mobiltelefonjáról lesz híres, de ettől még meghatározó szereplő tud lenni a telekommunikációs iparágban.

A társaság fő profilját most a Nokia Networks határozza meg, ami az egyik legnagyobb, telekommunikációs megoldásokat szolgáltató cége. A világ minden táján a mobilszolgáltatóknak biztosít vezetéknélküli szolgáltatást, valójában a rádió átjátszó állomosoktól kezdve, az antennákon és szervereken át egészen a rendszert működtető szoftverekig. Az Alcatell-Lucent megvásárlásával pedig a legújabb mobilnethálózatok piacán is meghatározó szereplővé vált.

Kevesen tudják, de az 5G hálózat fejlesztésében a Nokia is a világ élvonalában van. A mobilnet az új hálózatban gyorsabb és megbízhatóbb lesz, ráadásul több eszköz is csatlakozhat a hálózathoz. Az ígéret az, hogy az 5G esetében a késleltetés (vagyis a késlekedés az adat kérése és annak beérkezése között) akár 1 milliszekundumra is csökkenhet a jelenlegi 4G-s 50-ről. Erre azért is óriási szükség van, mert az önvezető autóknál ez sokkal jobb koordinációt tenne lehetővé. De például az okos otthonok vagy éppen az egészségügy robotizációjának is ez az egyik alapfeltétele.

Való igaz, hogy mindegyik telekommunikációs cég az 5G-re úgy tekint, mint valami Messiásra, de vannak szkeptikusok, akik szerint óriási beruházás szükséges ahhoz, hogy ez a technológia széles körben elterjedjen. Ennek ellenére úgy látszik, hogy mindent erre tett fel a Nokia, és a jövőjük is attól függ, hogy valóban beváltja-e a hozzá fűzött reményeket.

A cég jelenlegi vezérigazgatója, Rajeev Suri szerint egy olyan céget akar létrehozni, ami segít a nagy cégeknek a digitális átállásban. Egy csomó olyan új eszköz várja a bevezetést, ami megváltoztathatja az életünket, így az önvezető autók, a távoli sebészet, a munkahely teljes robotizálása, stb. Márpedig a Nokia ott van az elsők között, akik nemcsak a technológiát vezethetik be, hanem az egész mobilhálózatot és a rá kapcsolódó eszközök új infrastruktúráját kialakíthatják.