A nyugdíjrendszer és a politikai konszolidáció

Mind a választási eredmények, mind a békemenet és az országgyűlési választások utáni ellenzéki tüntetések pontosan leképezik az ország tökéletes megosztottságát. Az összes leadott szavazatból 5,46 milliót a Fidesz-KDNP, 5,44 milliót a hat legnagyobb ellenzéki párt szerzett meg.  A drónfelvételek alapján a „nagy menetelések” létszáma is nagyjából hasonló. A kísérteties egyezőségek ellenére kialakult nagyarányú országgyűlési mandátumkülönbségeket a politikai elemzők tisztje elemezni.

Az Alapblog gazdasági folyamatokra koncentrál és ebből a szempontból különösen érdekes a politikai utcai demonstrációk résztvevőinek korösszetétele. Ezeket szubjektíven elemezve úgy tűnik, hogy bár mindkettőn a csecsemőktől az aggastyánokig az összes korcsoport jelen volt, az ellenzéki tüntetéseken részt vevők átlagosan egy generációval fiatalabbak, mint a békemenet tagjai. (Ezt a tágabb családomban tapasztaltak is megerősítik: a békemeneten nyugdíjasok, az ellenzéki tüntetésen nagyrészt egyetemisták képviseltették magukat és a családon belüli – többnyire békésen kezelt – politikai nézetkülönbségeket.) A kormány politikája a közvélemény-kutatók szerint is jóval népszerűbb a nyugdíjasok, mint a fiatalok és az egyetemisták körében. Miért fontos ez?

A demográfiai trendek alapján a jövőben nem túl sok jóra számíthatunk, hiszen a nyugdíjba vonuló 60-65 évesek száma jelenleg átlagosan 140 ezer fő, míg a munkaerőpiaci belépés szempontjából leginkább fontos 20-25 évesek átlaglétszáma csupán 115 ezer. Ez már a közeljövőben is tovább romlik, hiszen Magyarország modern történelmében előszőr 2019-ben fog 100 ezer fő alá esni a 20. évét betöltő generáció létszáma!

Két évtizedet előre ugorva még durvább a helyzet, ugyanis 2038-ban a 60-65 éves generációk – így a nyugdíjba menők – várható létszáma 150 ezer főre rúg évente, míg a 20-25 évesek átlagos létszáma 90 ezer fő körül fog alakulni. A munkaképes korú népesség hiánya évente 60 ezer fő!

A helyzet azonban ennél is sokkal súlyosabb, hiszen a fenti számok nem kalkulálnak a teljes Kelet-Európát sújtó kivándorlással. A munkaerőpiac és a nyugdíjrendszer szempontjából kedvezőtlen, hogy elsősorban nem a nyugdíjasok, hanem a fiatalok próbálnak szerencsét külföldön. (A külföldön dolgozók 72 százaléka 40 év alatti, a statisztika szerint megszületett magyar gyerekek közel 13 százaléka már nem Magyarországon látja meg a napvilágot.) Érezhető, hogy a fiatalok többsége csalódással élte meg a választási kampányt és az eredményeket, így az egyébként is magas arányú külföldre kacsingatás mértéke tovább emelkedett. Az ezt ellensúlyozó növekvő reálbérek elsődleges fontosságúak az itthon maradás szempontjából, de a közélet minősége sem elhanyagolható, hiszen „nem csak kenyérrel él az ember…”. A kormány politikájának fiatalok általi elfogadottságának és a politikai közbeszéd színvonalának lényegesen emelkednie kell annak érdekében, hogy az egyébként is gyalázatos demográfiai helyzet ne romoljon még nagyobb mértékben.

Mivel Magyarországon a nyugdíjrendszer kirovó-kiosztó elven működik, az aktív dolgozók nyugdíjjárulékai fedezik a már inaktívak nyugdíját. A korrektnél kicsit nagyobb túlzással azt is állíthatjuk, hogy a következő húsz év nyugdíjmérlegében egy átlagos békemenetes – egyébként minden szempontból megalapozott – nyugdíjkifizetési igényével szemben egy átlagos ellenzéki tüntető nyugdíjbefizetése áll. Még egy érv, hogy ne menjenek külföldre.

Ez a példa is jól mutatja, hogy nincs alternatíva, tetszik-nem tetszik, mind a békemenetes, mind az ellenzéki tüntetők egy zászlóaljban menetelnek. Ebből is következik, hogy a politikai konszolidáció Magyarország hosszú távú fejlődésének elengedhetetlen feltétele. Kellene, hogy legyen!

Élve születések és halálozások száma Magyarországon (Forrás: KSH, MTI)

Forrás: KSH, MTI