SzaboLaszlo1 1 oszlopos biglead
jan.
5
2018

A Pí tavalyi évéről

El tudtam volna képzelni lelkesítőbb évkezdést, mintsem arról írni január elején, mennyire pocsékul sikerült a Platina Pí tavalyi éve. Az Alap ugyanis háromszázalékos veszteséggel zárta a 2017-es évet.

Több mint húszéves alapkezelői pályafutásom során ez a második negatív hozamú esztendő. Az első bukó ugyan jóval nagyobb volt, de az 2008-ban, egy kirívóan kedvezőtlen tőkepiaci környezetben következett be. A tavalyi kudarc azonban pozitív globális tőzsdei fejlemények között jött össze, így különösen fájó.

Pénzüket és bizalmukat az Alapba helyező befektetőim csalódottsága érthető és jogos.

Jó lenne persze arról írni, hogy az Alap halvány teljesítménye az alapkezelő kiváló munkája ellenére olyan külső erőknek köszönhető, mint a nemzetközi helyzet fokozódása vagy Orbán Viktor, Karácsony Gergely, a cionista és a hindu fanatikusok, Kim Dzsongun vagy éppen Soros György néha egymást erősítő, néha egymással ellentétes aknamunkája!

A valóság ezzel szemben az, hogy kizárólag én rontottam el, ráadásul nem is balszerencsével, apró, árnyalatnyi tévedésekkel, hanem a helyzet kőkemény félreértésével.

Mit vártam 2016 decemberében a következő évtől?

A hagyományos politikai szereplők befolyásának hanyatlása, a Brexit és Donald Trump meglepetésszerű politikai győzelme, a közelgő kínai pártkongresszus és a több országban kialakuló munkaerőhiány miatt több olyan, hosszú évek óta tartó folyamat megtörésére számítottam 2017-ben, mint a dinamikusan alakuló amerikai–kínai külkereskedelem, a kínai GDP-t markánsan meghaladó hitelkiáramlás, a munkabérek reálértékének alig látható növekedése, a fejlett országok inflációjának tartós hiánya és az ebből következő szélsőségesen laza monetáris politika, valamint a globális vállalatok átlátszó és arcpirító adóoptimalizálása. Úgy gondoltam, hogy a 2017-es év eseményei a befektetők előtt nyilvánvalóvá teszik a történelmileg kiugró magas eszközárazások fenntarthatatlanságát, pesszimista hangulatot okozva a világ tőkepiacain.

Ezzel szemben mi történt?

Az USA-ban az, ami még soha, az S&P500 (osztalékkal módosítva) az év minden hónapját nyereséggel zárta, összességében több, mint húszszázalékos hozammal. A volatilitás terén nyoma sem volt a bizonytalanságnak, fél évszázada nem volt ilyen alacsony a napi átlagos áringadozás, alig haladta meg a 0,3 százalékot. Csupán hét kereskedési nap volt, mikor az ármozgás elérte az egy százalékot. (Emlékezünk még a 2008-as tízszázalékos napokra?) Az elmúlt száz évben az évközi maximális (ún. drawdown) áresések átlaga tizenhat százalék volt, 2017-ben ennek kevesebb, mint ötöde (2,8 %).

Mindeközben Európában a dübörgő gazdaság ellenére az EKB mínusz kettő százalékon tartja a reálkamatokat és a mennyiségi lazítás keretében zsákolja az állampapírokat és a vállalati kötvényeket. Bár nem tartoztam az év elején a dollárhívők táborába, elhűlve figyelem az egyre bővülő kamatkülönbözet ellenére gyengülő dollárt az euróval szemben.

A kötvénypiacot csupán egyetlen – Churchilltől idézett* és kissé kiforgatott – mondattal jellemezném: „Az emberiség története folyamán még soha nem tartoztak ilyen sokan ilyen keveseknek.” Főleg nem ilyen alacsony kamattal – tehetném hozzá kissé szarkasztikusan.

A világpolitikában az új amerikai elnök eddig nem okozott valódi felfordulást, állandó twitteres beszólásaival leginkább egy olyan kutyára hasonlít, aki inkább ugat, mint harap. Sem az USA-ban, sem a fejlett világ többi részén nem kezdődött el a hagyományos politikai erőket kikezdő társadalmi problémák megoldása.

Bár számomra egy év távlatából sem tűnik teljes őrültségnek a 2016 végén megfogalmazott világkép, mint látszik, az akkori várakozások és a történések között sajnos nincs nagy átfedés.

A jövőről

Kicsit déjà vu érzésem van. Eddig csupán kétszer éreztem hasonlót, mikor a tőkepiacok működési logikája és a saját gondolataim között ilyen széles eltérés mutatkozott. Az internetbuborék 2000. évi kipukkanása és az amerikai ingatlanpiac 2008-as összeomlása előtti időszakban (mindkettő örökkévalóságnak tűnt) voltam ennyire tanácstalan a piaci mozgások tekintetében. A múltban talán annyiban könnyebb volt, hogy a magasabb kamatszint miatt egyszerűbben lehetett kockázatmentes politikába menekülni. Ma egy ilyen stratégia – főleg, ha pár óvatos lépéssel bepróbálkozik az ember – a nulla kamatok miatt determináltam negatív hozamot eredményez. Ahogyan sajnos a Pí tavalyi eredménye ezt jól illusztrálja.

Visszatérve a 2000-es és a 2008-as összeomlásra, utólag igazolódott: a rövid távú alulteljesítés ellenére mindkét esetben indokolt volt kimaradni a végső eufóriából – a szakadék felé tartó vonatból ugyanis csak keveseknek sikerült az utolsó pillanatba kiugrani. Persze nem állítom, hogy a jelen esetben feltétlenül kataklizmára kell felkészülni, de egy biztos: vételi oldalon egy értékalapú befektetőnek a jelenlegi piac nem nyújt megfelelő befektetési lehetőségeket.

Szabó László, a Platina Pí alapkezelője

 

*A második világháború és valószínűleg az egész világtörténelem legnagyobb légi háborúja 1940. július 10. és október 31. közt zajlott Nagy-Britannia felett. A németek meg akarták semmisíteni az angol légierőt, hogy aztán a Seelöwe hadművelet keretében partra tudjanak szállni a szigetországban. Hitler végső célja Nagy-Britannia teljes megszállása volt. Az angoloknak – többek között pilótái önfeláldozó hősiességének köszönhetően – sikerült a német hadműveletet visszaverni. Róluk emlékezett meg az angol miniszterelnök 1940. augusztus 20-án a brit alsóházban, ahol elhangzott a híres mondat:

„Soha az emberi konfliktusok történetében még nem tartoztak köszönettel ilyen sokan, ilyen keveseknek.”

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a mondat eredeti változata először négy nappal korábban a légierőnél tartott szemle után hangzott el Hastings Ismay tábornokkal történő beszélgetés után. Akkor még így hangzott:

„Soha az emberiség történetében még nem tartoztak köszönettel ilyen sokan, ilyen keveseknek.”

„És Jézus?” – kérdezett vissza Hastings. Churchill jogosnak érezte a kritikát és megváltoztatta a szöveget.