asvanyviz

A piac rendező ereje

Ugyan a címből nem derül ki, de megint a menekültekről lesz szó, bár ezúttal teljesen más aspektusból. Az utóbbi napokban többször találkoztam azzal, mennyien kritizálják azt a jelenséget, hogy a menekültek körül vannak olyanok, akik a szokásosnál magasabb áron értékesítenek szükségleti cikkeket. Többek közt az „élősködök” kifejezés is elhangzott ezen árusokkal kapcsolatban. Ez aztán felpiszkálta a bennem szunnyadó közgazdászt, és megpróbálom megvédeni az „élősködőket”. Még úgy is, hogy ők biztos nem a társadalom hálája miatt, hanem a profitért csinálják, amit csinálnak.

Mondhatjuk, csak teszik a dolgukat. Ugyanis ami a kritikusoknak nem tetszik, az bizony maga a piac, amint éppen biztosítja a kínálatot, ha van fizetőképes kereslet. Mint látjuk, most is jobban* működik a piac az államnál, ha azt közérdeknek feltételezzük, hogy Budapest közepén* néhány ezer ember alapvető szükségletei el legyenek látva. A piac segítségével legalább létezik választási lehetőség az olcsó víz, ami nincs és a drága víz között, ami van. A láthatatlan kéz nélkül csak az első alternatívát lehetne választani, ha most a minden tiszteletet megérdemlő önkéntes jótékonykodókkal nem számolunk, amely modell már csak kicsit hosszabb távon is fenntarthatatlan.

Eltávolodva a Keleti pályaudvartól, rengeteg olyan hatás van, amelyeket magától értetődőnek veszünk, de a piacnak köszönhetjük. Mi történik, ha ingyen (olcsón) osztunk valamit? A kereslet minden bizonnyal alaposan meghaladja a kínálatot, az eredmény jobb esetben végtelen sorbaállás, rosszabb esetben tolongás, ahol aki sorra kerül, annyit vesz magához, amennyit csak bír. Mi történik, ha ugyanezt „sok” pénzért (valójában piaci áron) adjuk? Hirtelen csak az áll sorba, akinek muszáj és nagyon odafigyel, hogy csak annyit vegyen, amennyire szüksége van.

Visszatérve a Keletihez, a kritikusoknak azzal biztos nincs bajuk, ha a sarki bolt pénzért árulja az ásványvizet. Azzal már van, ha valaki ugyanezt drágábban csinálja. Érdekes, hogy a menekülteknek nincs, hiszen igénybe veszik a szolgáltatást. Kinek lenne jobb, ha az „élősködők” – kellő profit híján – nem élősködnének? Vagy, ahogy a már említett felpiszkált közgazdász fogalmazná: Lehet valamit – megtévesztés és kényszer nélkül – drágábban adni, mint amennyi az értéke?!

* Az okokat most ne firtassuk!