Technology-Jobs-Tavorro_vagott

A részvényelemzők sem tévedhetetlenek

Az elemzők munkája kétségtelenül jelentős a tőkepiacokon, hiszen fontos információkkal láthatják el a befektetőket az egyes cégekkel kapcsolatban. Viszont a jövőre vonatkozó előrejelzések nagyon sokszor optimisták, vagyis túlbecsülik a vállalat teljesítményét. Mégis érdemes az elemzők szavára figyelni, hiszen az elemzői előrejelzésekből akár többletinformációt is kinyerhetünk a vállalatra vonatkozóan.

Pontosak a részvényelemzők?

Minden befektető szeretné tudni, hogyan alakul a jövő, hiszen ezáltal a lehetséges eseményeket is számba tudná venni, pontosan tudná, mikor melyik eszközosztály felé érdemes elmozdulni. Sajnos a valóságban senki nem rendelkezik kristálygömbbel, ami megmondaná a jövőt, viszont egy komplett iparág épül arra, hogy próbálja megmondani melyik vállalat, vagy melyik régió lesz a befutó a jövőben.

A befektetési bankok, brókercégek elemzési osztályán emberek hada dolgozik azon, hogy számszerűsítse a jövőt és próbálja előre jelezni, hogyan is fognak teljesíteni a cégek a jövőben. Az elemzők ezen csoportját eladó oldali elemzőnek hívják (sell-side analysis), és ahogy azt az elnevezés is mutatja, amellett hogy információval látják el a befektetőket, érdekükben áll az is, hogy a részvény forgalmát is növelni tudják. Legtöbbször azokra a cégekre koncentrálnak, melyek megfelelően likvidek, és piaci kapitalizációjuk is viszonylag nagy, hiszen ebből képes a befektetési bank is profitálni.

Ezek az előrejelzések pedig közel sem tévedhetetlenek, számos kutatás bizonyította már, hogy rendszerint túlságosan optimisták az elemzők a vállalatok kilátásait illetően. A tanulmányok zöme két fő tényezőt hangsúlyoz az optimizmus okaként: az ún. stratégiai-motivációs tényezőket (forgalom generálás és az ahhoz mért javadalmazás) és a kognitív gondolkodásbeli mechanizmusokat (hogyan adnak az elemzők becsléseket bizonytalan körülmények közt).

Az elemzők legtöbbször a bajt sem látják előre, sokszor még közvetlenül a csődbejutást megelőzően is vételre ajánlják az adott céget. A legfrissebb adatok alapján is nagyon szépen látszik ez a fajta „rózsaszín világkép”, ugyanis az S&P 500 legjelentősebb cégeire vonatkozó ajánlások 49 százaléka vételre buzdít, 45 százalék tartásra, és mindösszesen 6 százalék, ami a papírok eladását javasolja. Pedig nyilvánvalóan a negatív hozamot produkáló vállalatok aránya jóval magasabb, mint 6 százalék, tavaly például az S&P 500 cégeinek 30 százalékával veszteséget lehetett elérni.

Az előrejelzések hosszú távon a legoptimistábbak

Az egy részvényre jutó nyereségre (EPS) vonatkozó előrejelzések már néhány hónapos időtávon is igen nagy pontatlanságot mutatnak. A Morgan Stanley kutatásai szerint az év első felében készült EPS előrejelzéseket az elmúlt 40 évből 34 során jelentősen lefelé korrigálták az elemzők, ami arra utal, hogy túl magas volt a kiindulási bázis. Ráadásul a prognózisokat vizsgálva az is megállapítható, hogy ezt egy visszatérő mintázat alapján tették az elemzők.

A pénzügyi elmélet szerint egy részvényelemzőnek fel kellene építenie a saját modelljét, és a cég jellegzetességeinek figyelembevételével előrejelezni a jövőbeli bevételeket, költségeket, ami alapján kiszámolható a várható eredmény. Ugyanakkor ezek a modellek nagyon érzékenyek a feltételezésekre, amit a céggel és a működési környezettel kapcsolatban alkalmaztak. Mivel a jövőt senki nem képes előrelátni, és számításba venni azt a rengeteg változót, ami a cégek eredményeit befolyásolja, így az elemzők egyszerűsítő mechanizmusokkal élnek.

3 statisztikai egyszerűsítés nagyon gyakorinak mondható az elemzők előrejelzése során. Az elemzők sokszor összehasonlítható cégeket keresnek, hogy ésszerű profitbecsléseket adjanak, amit aztán saját következtetéseiknek megfelelően módosítanak. Gyakori az is, hogy az elemzők nagyon hamar átveszik egymás véleményét és azt hangoztatják, amit a többi elemző is mond. De az még fontosabb, hogy az elemzők sokszor magával a cég menedzsmentjével tartják a kapcsolatot és onnan szerzik az információt a várható eredménnyel kapcsolatban.

Lawrence Brown a Temple University professzora 365 elemzővel készített felmérést, amely során az eladó oldali elemzők 2/3-a válaszolta, hogy a cég menedzsmentjével történő privát beszélgetések nagyon fontos inputját képezik az előrejelzéseiknek. Ráadásul a vállalati menedzsment számára is fontos a jó kapcsolat, hiszen a részvény árfolyamában pozitív módon csapódhat le, ha az elemzők pozitív kilátásokat vázolnak fel.

Ezzel ellentétben rövid távon az elemzőknek még az is érdekében állhat, hogy enyhén pesszimista prognózist adjanak, hiszen ha a részvény várakozáson felül teljesít, annak általában pozitív árfolyamhatása van. A hosszú távú előrejelzések ezzel szemben ritkán pontosak, általában nagyon optimistának mondhatók és sokszor a napvilágra kerülő új információk hatását sem tartalmazzák.

Mégsem haszontalanok az előrejelzések

Az elemzői előrejelzési hibák kiszámíthatósága azt sugallja, hogy informatívak lehetnének a jövőre nézve, feltéve, hogy megfelelően értelmezzük azokat. Az S&P 500 vállalatának eredményadatait 1985-2015 vizsgálva az Economist egy egyszerű statisztikai modellt épített, amellyel a Wall Street elemzőinek konszenzusának torzítását próbálta eltávolítani. Az előrejelzés készítésének dátuma és az alapján, hogy recesszió során készült vagy sem, a modell képes volt javítani a Wall Street konszenzusos előrejelzésén, vagyis közelebb hozni azt a valósághoz, vagyis a tényleges EPS értékhez.

A rövid távú előrejelzések torzítását ugyanakkor sokkal nehezebb már kiigazítani, mivel csábító elfogadni ezt a hibát. Az S&P 500 index 320 cége, amely képes volt a várakozásokat megverni 2015-ben, mindösszesen 1,4 százalékkal volt képes jobb eredményt hozni.

Van olyan vélemény is, amely szerint az elemzői előrejelzések pontosságát mérni eleve hibásnak tűnő elképzelés. Harrison Hong a Columbiai Egyetem közgazdásza szerint a részvényelemzők tevékenységére úgy kellene tekinteni, mint ami sok fontos információval szolgál, ugyanakkor érdemes kétkedőnek lenni vele kapcsolatban (akár egy médium esetében).