A strucc évada

Óriási kockázatot jelent az a globálisan terjedő jelenség, hogy az emberek egyre nagyobb hányada csak azokról az információkról vesz tudomást, amelyek alátámasztják saját előítéletét, világszemléletét. A számára negatívnak feltételezett híreket pedig figyelmen kívül hagyja. Az amerikai Pittsburgh-ben működő Carnegie Mellon Egyetem gazdasági, pénzügyi szakemberekből és pszichológusokból, szociológusokból álló kutatócsoportja kimutatta, hogy az információkerülés, a híreknek egyéni ízlések alapján történő öncélú szelektálása olyan tömeges viselkedéssé vált, amely hozzájárul az álhírek, a politikai-gazdasági-pénzügyi vagy tudományosnak mondott hazugságok „nagyüzemi” gyártásához, az úgynevezett alternatív tények világának kialakulásához. A kutatócsoport egyik tagját, Russel Golmant kérdeztük.

Zentai Péter: Túl sokat kockáztat a világ azáltal, hogy az ember egyre gyakrabban válik tévhitei, előítéletei rabjává – helyesen értelmezem így tanulmányuk fő üzenetét? Russel Golman: Mi azt véljük bizonyítottnak, hogy az emberek egyre nagyobb hányada, egyre több esetben teszi azt, amit a strucc: a homokba dugja a fejét. Ha a mai ember valamit nem akar meghallani, meglátni, akkor egyre szélesebb lehetőségekkel élheti ki vágyát arra, hogy azt a valamit ne is hallja, ne is lássa meg. Az általunk végzett felmérések, interjúk, kutatások eredményei annak tudományos alapon történő kimondásához szolgálnak igazolásul, hogy az ember viselkedését – például azt, hogy milyen alapon és miként fogad be vagy taszít el magától alapvető információkat – az előítéletei, a hitei motiválják.

Magamon is észelem, hogy – noha újságíró vagyok és nem lenne szabad szubjektív alapon szűrnöm a híreket – ma már nem vagyok hajlandó olyan elemzéseket vagy olyanok szövegeit meghallgatni, elolvasni, akik szerintem hülyeségeket, hazugságokat vagy nem nekem tetsző dolgokat írnak, beszélnek.
Nincs egyedül. Sőt – éppen ezt mondjuk ki kutatásaink alapján – manapság az emberek többsége csinálja azt, amit maga. Elszaladunk az olyan impulzusok, információk, hírek elől, amelyek várhatóan nem felelnek meg az ízlésünknek, gondolkodásunknak, hitünknek, előítéleteinknek. S közben az is kiderül, hogy a ránk zúduló információk tömegét nem azok hatalmas mennyisége okán, hanem az információk várható tartalma, üzenete alapján szűrjük. Inkább elolvasunk milliónyi teljesen egyforma tartalmú olyan hírt, kommentárt, amely vélt vagy valós igazunkat tükrözi, mintsem egyetlen olyat, ami hitünket, véleményünket – esetleg jó érvekkel – összezúzhatja. Jellemzően csak azokra a portálokra kattintunk és azokat a cikkeket olvassuk el, amelyek a saját álláspontunkat, véleményünket támasztják alá. A világszemléletünknek előre sejthetően ellentmondó nyilatkozatokat, híreket, portálokat bojkottáljuk, szabályosan menekülünk előlük. Félünk ugyanis szembesülni a tőlünk eltérően, alapvetően másként gondolkodók esetleges igazságaival. Ugyanakkor hiteles bizonyítéknak fogadunk el megkérdőjelezhető, homályos forrásokból származó információkat, informátorokat, ha azok üzenete megfelel vágyainknak, elképzelésünknek, érdekeinknek.
Itt, Amerikában ez a jelenség rendkívüli és példa nélkül álló módon kiéleződött Donald Trump elnökké választása nyomán: az ország egyik fele csak azt hallja meg, csak azt olvassa el, azt a tévéműsort nézi, ami azt üzeni, hogy Trumpnak mindenben igaza van. Az ország másik fele pedig azt, ami szerint Trump mindenben hazudik. Az információs világban csak azokat az információkat hisszük el, amelyekben hinni akarunk.

Vajon tetten érhető-e az önámításos alapon történő információ-elkerülés a befektetők világában is?
A „struccpolitika” űzése elképesztő károkat képes okozni a pénzüket, tőkéjüket, befektetéseiket egyedül, szakemberek közreműködése nélkül intézők számára. Milliónyi tapasztalatot gyűjtöttek erre vonatkozóan a viselkedéskutatók a 2007-2008-as válság idején és azóta is, minden egyes tartós piaci lejtmenetkor. Amikor jól megy a piac, amikor részvényeink ára felfelé kúszik, az ember jellegzetesen hajlamos arra, hogy naponta akár többször is – még hétvégeken is, amikor semmi sem történik a tőzsdéken – újra és újra „gyönyörködjön” a számsorokban, kimutatásokban, amelyek a vagyon gyarapodásáról tanúskodnak. Árfolyamesések idején viszont az emberek többsége bele se néz a fájdalmas tényeket sejtető kimutatásokba. Retteg tőlük. Ami még nagyobb bajt hozhat a kisember fejére, hogy nem csupán bojkottálja ilyen helyzetekben a feltételezetten kellemetlen információkat, hanem azokat is „mesterien” kerüli, amelyek pedig visszaterelhetnék őt a realitások világába. Ilyenkor az a jellemző, hogy az ember nem hajlandó szembesülni olyan szakértői javaslatokkal, kommentárokkal, cikkekkel, amelyek nem az illúzióit, az álomvilágát erősítik, hanem a valós helyzet további rosszabbodását sejtetik. Holott ezek az írások, műsorok, elemzések akár jó tanácsokkal szolgálhatnának a kiutat illetően. Van ennek az éremnek azonban egy másik oldala is, tudniillik nem ritkán előfordul, hogy azáltal járunk jól, ha figyelmen kívül hagytuk a negatív híreket, nem nézegettük állandóan portfóliónk állását a válság vagy a piaci lejtmenet idején, így az információval együtt a végén fölöslegesnek bizonyult eladási pánikot is elkerültük.

Azt tapasztalom, hogy minél több forrásból juthatunk információkhoz, háttérismerethez, minél szélesebb alternatívákat kínál például az internet ahhoz, hogy jó döntéseket hozhassunk és véleményünket mind szilárdabb érvekkel támaszthassuk alá, annál kevésbé kívánunk élni a fantasztikus lehetőségekkel, az információk szabadságával. Jól érzékelem ezt, s ha igen, akkor mi lesz ebből?
Kimutathatóan egyre nagyobb kockázatokat teremt az a globálisan terjedő jelenség, hogy egymáséhoz hasonló hitben, azonos előítéletek foglyaiként élő emberek kritikus nagyságot öltő tömegei – a saját magukra szabott közösségi portálok, hálózatok létrehozása, kizárólagosan az ő vágyaikat, elvárásaikat kiszolgáló médiumok, sajtótermékek, tévé- és rádióadók, internetes site-ok beengedése, minden más kiszűrése révén – egy belterjes, úgynevezett alternatív tényeken és híreken alapuló világot kreálnak maguk körül. A bajt tetőzi, hogy önérdekből az úgynevezett alternatív tények – értsd a hamisítások, a hazugságok – világát akarja egyre több helyütt kiszolgálni a valós politikai hatalom. Ez óhatatlanul együtt jár az egzakt tudományos eredmények kétségbevonásával, illetve az áltudományok, sarlatánok felértékelésével.

Például?
Már most egyre többen kezelik amolyan alternatív tényként, hogy nincs semmiféle globális klímaváltozás. Egyre hatalmasabb információmennyiség, sőt, komolynak tetsző, országos tévécsatornák, újságok, honlapok hada árasztja el, szolgálja ki azokat, akik eleve kitalációnak, rémhírterjesztők manipulációjának tartják a globális felmelegedést. A tudományosan bizonyított tényeket kétségbe vonni szándékozó tömeg azáltal is szélesedik, hogy maga az amerikai elnök is öncélú lobbiként, Amerika és a világ gazdasági növekedését direkt gátolni szándékozók hálózataként prezentálja a felmelegedésre, a CO2 kibocsátás veszélyeire figyelmeztetőket. Ha ezen a téren az „alternatív tények világa” győzedelmeskedik, akkor annak például nyilvánvaló, de egyelőre beláthatatlan következményei lesznek a valós világgazdaságra, a valós világpolitikára.