happypoor
nov.
6
2015

A szegényeknek is lehet jó a jövedelmi egyenlőtlenség?

Világszerte számos példát találni arra, hogy nagyvállalatok a tehetősebb rétegek igényeinek teljesítése helyett inkább a szegényebbek kiszolgálása felé fordulnak. Főként a fejlődő országokra jellemző a jelenség, aminek hátterét egy svéd kutatópáros is vizsgálta. Eredményeik alapján bizonyítottá vált, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség egyre magasabb foka a szegényebb réteg jólétének növekedéséhez vezethet azzal, hogy az érdekérvényesítő képességük nő. Bizonyításukhoz többek között a világhírű Big Mac-indexet is felhasználták.

Két svéd kutató egy érdekes kutatás keretében mutatta be a kereseti egyenlőtlenségeknek egy olyan következményét, amire elsőre talán kevesen gondolnának. Nevezetesen, hogy minél nagyobb az egyenlőtlenség valahol, annál többet profitálnak abból a szegények.

A kutatók, Andreas Bergh és Therese Nilsson ennek a kézzelfogható következményét látják például az afrikai Pick ’N Play nevű áruházlánc stratégiájában. A vállalat inkább az olcsóbb termékeket kínáló üzleteivel terjeszkedik a kontinens szegényebb területein ahelyett, hogy a felső- vagy középosztálynak szóló szupermarketjeinek számát bővítené.

Kína egyik legnagyobb háztartásikészülék-gyártójának, a Haiernek a vidéki földművesekkel kapcsolatos stratégiájában ugyancsak felismerhető a jelenség. A kínai farmerek ugyanis nem csak ruhák, hanem gyakran zöldségek mosására is használják mosógépeiket. A Haier minderre olyan mosógépek gyártásával reagált, amelyek – a zöldségmosásnak kedvező – vastagabb csövekkel rendelkeznek. Emellett pedig vásárlóikat instrukciókkal kezdték ellátni, hogyan moshatják meg ezekben termésüket.

De ehhez hasonló az is, ami a Fülöp-szigeteken történt. Ott a Smart Communications nevű telekom cég vezetett be igen alacsony díjazású számlacsomagokat, amelyek célzottan a szegények pénztárcájához voltak méretezve. Gyakran tehát inkább a szegények számára fejlesztenek eszközöket/szolgáltatásokat ahelyett, hogy a középosztály vagy a még gazdagabb rétegek igényeit próbálnák kielégíteni.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni a jövedelmi viszonyokat

A svéd tanulmány szerint a fenti példák is alátámasztják, hogy amennyiben a piac elég nagy, a vállalatok stratégiájának fontos része lesz az olcsó termékek/szolgáltatások kínálata a szegények számára. A cégek által meghatározott árstruktúrára tehát hatással van a vásárlóik jövedelmeinek megoszlása. Ebből pedig az következik, hogy bizonyos körülmények között a jövedelmi egyenlőtlenség növekedése a szegények magasabb vásárlóerejéhez, és így nagyobb jólétéhez vezet.

A svédek a feltevésük bizonyítása céljából megalkottak egy egyszerű modellt, amivel bemutatták, hogy a magasabb jövedelmi egyenlőtlenség a szegények számára előnyös hatást gyakorol a vásárlóerőre. Ezt követően két inferior termék, a rizs és a Big Mac hamburgerek példáján, tapasztalati úton is bizonyították feltevésüket. (Az inferior javak olyan termékek, amelyek fogyasztása a jövedelmek emelkedésével csökken.) Azért választották éppen ezeket a termékeket, mert mindkettő erősen standardizált és általában inkább a szegények fogyasztják őket.

Nagyobb egyenlőtlenség – alacsonyabb árak

A svéd kutatók a UBS 1997-ben és 2009-ben kiadott „Prices and Earnings” jelentéseinek adatait használták feltételezéseik bizonyítására. Ebben a jelentésben publikálják például, hogy – a híres Big Mac-index alapján – mennyi ideig kell egy átlagos keresőnek dolgoznia egy ilyen hamburger megvásárlásához. Mindezt a világ 73 városára meghatározzák, így kellőképpen széles a rendelkezésre álló adatok köre.

Az empirikus tapasztalatok alátámasztották az előzetes feltevéseket: az egyenlőség kifejezésére szolgáló mérőszám (ún. Gini-koefficiens) 10 pontos emelkedésével – ami megegyezik a litván egyenlőtlenségi szintről a Kenyában mértre való áttéréssel – áltagosan 7 perccel csökken az egy kiló rizs megvásárlásához szükséges munka hossza (2007-ben a globális átlag 22 perc volt). Ez azt jelenti, hogy az egyenlőtlenség növekedésével jelentősen csökkent az 1 kg rizsért ledolgozandó munka mennyisége. Nincs ez másképp a másik terméknél sem. A rizshez hasonlóan ugyanez a változás átlagosan 16 perccel csökkentené az egy Big Macért ledolgozandó idő hosszát (a 2007-es globális átlag 37 perc volt).

További érdekes következmények

A kutatás eredményeképpen több fontos következmény is napvilágra került. Az már hosszú ideje közismert, hogy a jövedelem és a kereset önmagában nem elég jó mérőszáma a jólétnek. Ezek mellett a fogyasztás megoszlását is ismerni kellene. Leegyszerűsítve, nem csak az a fontos, hogy az emberek mennyit keresnek, hanem az is, hogy mennyit és mire költenek.

Amerikában például a jövedelmi egyenlőtlenségek utóbbi időben bemutatott jelentős fokozódása ellenére a fogyasztási kiadásokban mért egyenlőtlenség alig emelkedett. A svéd tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a szegények jóléte magasabb lehet a korábban véltnél, hiszen az adott kiadási szinthez tartozó vásárlóerő megnőtt az árak megváltozásának hatására.

A szerzők emellett megemlítik, hogy az elvégzett elemzés úgy vizsgálta a jövedelmi egyenlőtlenség és a vásárlóerő közötti kapcsolatot, hogy csak az inferior és a normál javakra koncentrált. Ha viszont státusz javakról lenne szó, már egészen más lenne a helyzet. Vegyünk például korlátozott számban rendelkezésre álló olyan termékeket, amelyekre mind a szegények, mind a gazdagok pályáznak. Ebben az esetben a magasabb jövedelemmel rendelkező gazdagok fel fogják hajtani ezeknek az árait, így csökkentve a szegények vásárlóerejét.