dec.
8
2017

A teljes foglalkoztatottság nem álom

Lesz-e végre béremelkedés az Egyesült Államokban?

Idén nyáron az amerikai munkanélküliség tizenöt éves mélypontra csökkent, 4,3 százalékon áll, alacsonyabb szinten van, mint 2007-ben, a pénzügyi válság előtt. Az amerikai jegybank szerint ez már a teljes foglalkoztatottságot jelenti. A helyzet látszólag tiszta: a válság óta eltelt tíz év, azóta az amerikai GDP stabilan növekszik, a növekvő kereslet pedig kimerítette a munkaerőpiac tartalékait.

Mégsem annyira érthető a kép, hogy ha a munkaerőhiányos gazdaság jeleit keressük az amerikai adatokban. Az alacsony munkanélküliség, ami az előző gazdasági ciklusokban logikusan a bérek növekedését eredményezte, most mintha kevésbé lenne hatással azokra. A fizetések alig-alig növekednek, így az inflációs várakozások is nyomottak. De mi változott? Miért nem növekednek a bérek, ha fogy a munkaerő? Lesz-e így valaha újra infláció?

Ezek a kérdések határozottan kell, hogy foglalkoztassák azokat, akik az amerikai jegybanki politikát vagy a dollár gyengeségét szeretnék megérteni, mivel az amerikai munkaerőpiaci eseményeknek széles körű jelentőségük van. Tömören, leegyszerűsítve: ha nincs bérnyomás, nem lesz infláció sem, a jegybankárok nem fognak kamatot emelni, így a közeljövőben a dollár erősödésére sem számíthatunk.

Hogy volt eddig?

Ha valamiből hiány alakul ki a piacon a növekvő kereslet következtében, annak az ára általában növekedni szokott, így volt ez eddig az amerikai munkaerővel is. Ahogyan az ábrán is látszik, az elmúlt néhány évtized gazdasági ciklusainak csúcsain, 1990-ben, 2001-ben és 2007-ben, mikor a munkanélküliség a körülbelül 4-5 százalékos sávba érkezett, a bérek mindig növekedéssel reagáltak. Most mégis valahogy másképp néznek ki a dolgok, az eddig tapasztalt gyenge bérnövekedés mellett pedig még meglepőbb, hogy a piac a jövőben sem számít igazán változásra. Legalábbis ezt mutatják a Fed kamatemelésére és az alacsony inflációra vonatkozó várakozások: pillanatnyilag egy kamatemelést áraz a piac a következő másfél évre, a következő tíz évre pedig mindössze éves 1,75, a következő két évre pedig éves 1,25 százalékos inflációt vár. A munkaerőpiac és a bérek kapcsolatának gyengülését több tényező magyarázhatja Amerikában, de a jelenlegi helyzet teljesebb megértésére csak valószínűleg utólag, évekkel később lesz majd lehetőség. De mivel magyarázhatjuk pillanatnyilag a kialakult helyzetet?

Munkanélküliség és bérek változása az Egyesült Államokban (Forrás: St. Louis Fed)

Forrás: St. Louis Fed

Munkaerőpiaci tartalékok

Az egyik legfontosabb kérdés az amerikai munkaerőpiacon az aktívak arányának csökkenése. A munkaerőpiacon az aktívak csoportjába tartoznak a foglalkoztatottak, és akik aktívan munkát keresnek, tehát a munkanélküliek, míg az inaktívak csoportjába tartoznak azok, akik nem tudnak vagy nem akarnak munkát vállalni, akár saját döntés alapján, akár a megfelelő képességeik hiánya miatt. Az egyik nagy talány, hogy akik ma inaktívként vannak számon tartva, azok mégis visszatérhetnek-e a piacra a bérek növekedése esetén. Ha ugyanis ez a réteg reagálni fog a bérek emelkedésére és munkát fog keresni, akkor az tényleg gátat szabhat a bérek jövőbeli növekedésének, és a piaci befektetők joggal várnak alacsony fizetéseket, ennek következtében gyenge inflációt vagy számítanak a kamatemelések elmaradására rövid távon.

Arányaiban kevesebben dolgoznak

A kérdés most azért különösen releváns, mert az előző válság óta, illetve úgy általában az elmúlt tizenöt évben is, az aktívak aránya csökkenőben van a népességen belül. 2007 óta a 25 és 54 évesek között 83 százalékról 81-82 százalékra, a 16 éves kor felettiek csoportjában pedig 66 százalékról 62 százalékra esett az arányuk.

A válság utóhatásai

Az utóbbi statisztikát nagy részben magyarázhatja a „baby-boomer”-ek öregedése, a háború után születettek ugyanis ezekben az években hagyták el a munkaerőpiacot. A 25-54 éves korúak munkaerőpiaci részvételének csökkenése mögötti okokat már nehezebb feltárni. Az biztos, hogy a válság sokként hatott, tehát sokan azok közül, akik elvesztették a munkájukat, nem tértek vissza munkakeresőként a piacra, miután évekig nem dolgoztak, illetve többen választották a tanulmányaik meghosszabbítását. Emellett kis részben, de indokolhat valamennyi csökkenést az ObamaCare bevezetése is, mert a kisvállalkozásoknak növekedhettek az adóterhei, amennyiben teljes állásban foglalkoztatnak olyan munkavállalókat, akikre biztosítást kell fizetniük.

Aktivitási ráta Amerikában (Forrás: St. Louis Fed)

Bódult állapotban

Nyár elején pedig a Goldman Sachs jött ki egy nagy port kavaró elemzéssel, állításuk szerint a növekvő gyógyszer- és drogfogyasztás miatt egyre nagyobb az ópioid-függőség a társadalomban, ez pedig már makroszinten is rombolja a munkaképes korú népesség munkavállalási lehetőségeit.

Globálissá vált a munkaerőpiac

Hasonló logikán alapuló másik indoklás a bérek emelkedésének hiányára, hogy az USA munkaerőpiacát már nem lehet önálló egységként kezelni. A vállalatok mára olyan könnyen szervezik ki a munkák jelentős részét idegen országokba, hogy végeredményben el tudják kerülni a bérek emelését.
Ha Kínában már nem is olyan könnyen lehet olcsón munkásokat találni, Vietnam, Indonézia vagy akár India még jelentős tartalékokkal rendelkezik.
De ha a fejlett régiókhoz hasonlítjuk, az USA hozzájuk képest is előrébb jár, például Európában több olyan régió vagy ország van, ahol jóval magasabb a munkanélküliség. A világgazdaság ilyen magasfokú integráltsága mellett elképzelhető, hogy a béremelés várat magára addig, amíg más jelentősebb régiók munkaerőpiaci tartalékai is ki fognak merülni.
Van olyan érvelés is, amely a bérnövekedés mérésének torzító hatását emeli ki, ezzel azt feltételezve, hogy a bérnövekedés nem is olyan alacsony, mint amilyennek látszik. Mivel az amerikai gazdasági ciklus fellendülésével főként a kiskereskedelemben, a kórházi segítőknél és a vendéglátásban növekedett az alkalmazottak száma, az alacsony bérrel rendelkező munkaerő tömeges megjelenése csökkenthette az átlagbéreket.
Ezzel párhuzamosan pedig a „baby boomer”-ek munkaerőpiacról való kilépése is ugyanezt a hatást válthatta ki. Mivel ez a réteg relatíve jól keresett a munkában eltöltött hosszú idő miatt, a munkaerőpiaci jelenlétük csökkenése az átlagbérek esését eredményezte.

Ellentmondás a piacon?

Akármit is gondolunk a magyarázatok hihetőségéről és jelentőségéről, amelyek a rejtett munkaerőpiaci tartalékokról szólnak, vagy azokról, amelyek a munkaerőpiaci átrendeződést teszik felelőssé a bérek nem megfelelő számításában, a bérek növekedése a következő években szinte elkerülhetetlen. Ha a jelenlegi globális gazdasági ciklusban nem okoz valami jelentős törést, idővel ennek törvényszerűen be kell következnie.
Ahogy folytatódik a világgazdaság és a kereslet növekedése, az amerikai illetve a potenciálisan amerikai vállalatok által alkalmazható külföldi munkaerő tartalékai ki kell hogy merüljenek. Éppen ezért meglepő és ellentmondásos, hogy a piaci szereplők a kamatemelési és az inflációs várakozások alapján nemhogy rövid távon, de középtávon sem igazán árazzák ezt a lehetőséget.

A piac igazsága

A piacnak ezek alapján szerintem csak akkor lehet igaza, csak akkor nem lesz bérnövekedés és infláció Amerikában legalább középtávon, ha valamilyen külső sokk miatt beüt a válság, és az megszakítja a jelenlegi gazdasági ciklust azelőtt, hogy elérnénk a fordulópontot, ahol a bérek növekedni kezdenek.
Ilyen eset lehetne például egy Kínából induló hitelválság, ami globális recessziót okoz, de ezt jelenleg szintén nem árazza a piac, a Kínához kapcsolható befektetések árfolyamai pillanatnyilag stabilak.
Véleményem szerint két dolog befolyásolhatja a befektetők gondolkozását, amiért nem számítanak nagyobb inflációra és több kamatemelésre. Az egyik az amerikai elnök és politikájának kudarcai: eddig úgy tűnik, a Trump-vezetésnek látványosan nem sikerül véghezvinni a beígért gazdaságélénkítést és a piac év eleji optimizmusa eltűnni látszik.
A másik pedig önmagában az a tény, hogy hosszú évek óta nem volt infláció, hiába tartották a jegybankok ilyen sokáig alacsonyan a kamatot, ezért ha közeleg is a változás, a piaci szereplők elképzelhető, hogy későn fognak rá reagálni.

Ha lesz változás, gyorsan fog történni

Az amerikai munkaerőpiac elmúlt évtizedei alapján úgy tűnik, a munkanélküliség csökkenésének hatása olyankor erősebb, amikor abszolút értékben is alacsony szinten van. Mivel a mostani is egy ilyen időszak, érdemes tehát figyelemmel követni azt. A változás időpontja és mértéke nem valószínű, hogy előre jelezhető lenne a munkaerő keresleti vagy kínálati adataiból, ezt csak utólag fogjuk érzékelni.

A nulla közeli kamatos világ vége

Ha viszont a bérek és az inflációs várakozások hirtelen megugrani látszanak valamikor a közeljövőben, akkor már nem lesz visszaút: egyértelmű jelei lesznek ezek a túlfűtött gazdaságnak, ami a jegybankok politikájának újragondolását és a nulla közeli kamatok világának végét jelentheti.