A varsói gyors(jelentés)

Az új, piacbarátnak nem nevezett lengyel kormány sem fog hozzányúlni a jegybankhoz, nem meri céljainak alárendelni a monetáris politikát. Nem áll érdekében továbbá a külföldi tőke elidegenítése. Azért sem, mert e hamarosan megalakuló kormány egyik fő célja, hogy éppen azokban az országokban tekintsenek tisztelettel és barátsággal rá, amelyek Lengyelország legfőbb külföldi beruházóit adják.
Az Alapblog.hu-nak adott interjúban az egyik legtekintélyesebb lengyel közgazdász, a választásokon vereséget szenvedett kormány tanácsadójaként is ismert Witold Orlowski professzor szerint a piacok már beárazták a lengyelországi hatalomváltás ügyét, ennél fogva – legalábbis rövid távon – nem várható drámai változás sem a gazdasági, sem a monetáris, sem a kormányzati pénzügyekben.
A költségvetési deficit azért meg fog nőni pár százalékkal – prognosztizálja az interjúalany.

Zentai Péter: A vártnál is jobban szerepelt a választásokon a konzervatívnak és kissé piacellenesnek számító Jog és Igazságosság Pártja. Ebből a vártnál erőteljesebb złoty leértékelődés, illetve tőkemenekítés következhet?
Witold Orlowski:
Ön téved. A PiS párt ugyanis pontosan úgy szerepelt, ahogy ezt minden közvélemény-kutató intézet előzetesen megjósolta. A piaci szereplőket nem lephette meg, hogy megfelelő többséget szereztek ahhoz, hogy önállóan alakítsanak kormányt és ne legyenek kis, abszolút kiszámíthatatlan pártocskákra utalva… A piacok alapvetően minden fejleményt előre beáraztak. Ennél fogva a lengyel fizetőeszköz árfolyamának további jelentősebb gyengülésére egyáltalán nem fogadnék. Ami az esetleges tőkekivonásokat illeti, egyelőre – rövid távon – ezen a téren sem számítanék számottevő módosulásokra. A külföldi tőke jellegzetes magatartása, hogy kivár…

Gazdasági, monetáris, fiskális szempontból semmin se változtat ez az egyébként nagy politikai váltás?
Mindent egybevetve annyira erős fundamentumokra tett szert az utóbbi mintegy tíz évben a lengyel gazdaság, hogy nem állhat érdekében az új hatalomnak hozzányúlnia ezen tartóoszlopokhoz. A GDP-nek mindössze ötven százalékát teszi ki az államadósság, a költségvetési deficit éppenhogy meghaladja a három százalékos határértéket. Kiszámítottuk, ha a hamarosan megalakulni képes PiS kormány minden egyes ígéretét, például az adócsökkentéseket megvalósítja, akkor sem kúszhat fel ez a hiányszám öt százaléknál magasabbra. Ez rossz, intő jel ugyan, de nem dráma. Van miből elvennie az új kormánynak, van miből „pénzt szórnia” is.

Szinte biztos, hogy alaposan megadóztatják majd – ahogy nálunk történt – a bankokat, mindenekelőtt a szektort uraló külföldi bankokra fókuszáltan…
Ez valószínű, de ennek ellenére én nem mernék határozott jóslatokba bocsátkozni. Ugyanis a bankszektor a lengyel gazdaság egyik legszilárdabb, nemzetközileg legelismertebb szegmense. Túlzott kockázatot vállalnának a hatalom új birtokosai, ha frontot nyitnának a külföldi pénzintézetekkel szemben, melyeknek székhelye jellemzően olyan nyugati országokban van, amelyekkel az új kormány is szoros kapcsolatot kíván ápolni.

Németországgal? Ezt aligha hinném…
Németországgal valóban homályosak a PiS tervei, kétségtelenül történelmi és ideológiai okokból az eddigi kormányhoz képest nagyobb távolságot tartanának a németektől, de a franciáktól, britektől, amerikaiaktól, skandinávoktól semmiképpen sem. Erősen elképzelhető, hogy ha ezen országok kormányai egyenrangú, nagy tiszteletben álló félként kezelik az új lengyel vezetést, akkor cserében nem fogják „bántani”, nem akarják „kinyomni az országból” azok bankjait. Ha bevezetnek is – márpedig ez tényleg valószínű – speciális bankadót, az várhatóan semmiképpen sem lesz olyan kemény, mint amilyet a magyarok róttak a pénzintézetekre. A költségvetésnek nálunk egyébként sincs ilyen radikális bevételnövekedésre szüksége…

Várható-e másfajta jegybanki politika?
Kezdetben semmiképpen sem, sőt – szerintem – később sem. A lengyel jegybank az elmúlt 25 évben rengetegszer bizonyította ország és világ előtt, hogy abszolút független a mindenkori kormánytól. Az alkotmány – egy sor más demokratikus országhoz képest is – ezt a függetlenséget nagyon erősen védelmezi, a közvéleményben fel sem merülhetett, hogy komoly hibát vétett volna a jegybanki vezetés.
Más kérdés, hogy a következő hónapokban valóban az új kormányra vár a Monetáris Tanács új tagjainak a kinevezése. Ez önmagában véve indokolhat bizonyos aggodalmakat, ámde, ha a – nacionalistának tartott most hatalomra került – kormány e kinevezések révén akarná befolyásolni és saját érdekeinek alá rendelni a jegybanki politikát, akkor abból vélhetőleg rendkívüli problémák adódnak. Szinte biztos vagyok benne, hogy ebben az országban annyira erős és népszerű az intézményi függetlenség, hogy semmilyen politikai erő sem merne újat húzni a legkomolyabb, legtekintélyesebb intézményekkel, jelesül a jegybankunkkal.
Ugyanakkor tény, hogy van még elegendő mozgástere a jegybanknak a kamatcsökkentésekhez…