okt.
19
2011

A világra mégiscsak nagy fellendülés vár?

A londoni székhelyű – főként Ázsiában aktív – befektetési bank és agytröszt, a  Standard Chartered Bank ellentmond a legtöbb pénzügyi elemzőnek. Megerősíti ugyanis azt  a korábbi, világszerte port kavart elemzését, hogy  a világ a következő húsz évben  – a pénzügyi válságok okozta sorozatos  bizonytalanságok dacára is –   példátlan fellendülésnek  néz elébe, ez a rendkívüli ciklus már javában tart. A bank tekintélyes elemző részlege szerint mindennek motorja az ázsiai hatalmak ( Kína, India, részben Indonézia és Brazília) befolyásának  töretlen növekedése.

A globális hatalmi átrendeződések egyik vesztese Európa, a másik az Egyesült Államok. A mi térségünk azonban az európai átlaghoz képest komolyabb növekedést fog produkálni a következő évtizedekben, Magyarország – legalábbis közeljövőjét tekintve –saját lehetőségeit rontja. A bank által észlelt politikai bizonytalanság a fő probléma nálunk. Ezért a Standard Chartered eltanácsolja hazánktól a főként ázsiai befektetői partnereit.

 A riportalany az elemzés egyik készítője, a bank helyettes fő közgazdásza, Natalia Lechmanova.

Zentai Péter: Miután a napokban elolvastam világszerte publikált jelentésüket arról, hogy – leegyszerűsítetten fogalmazok – „ne higgyünk a pesszimistáknak, valójában minden rendben van a világban, sőt minden jobb lesz, mint eddig”, az jutott az eszembe, hogy vajon ilyen szövegekkel nem rontják-e saját üzleti pozíciójukat? A Standard Chartered ezzel a nagy optimizmusával – egy rettenetes válság mélyülése közben elvesztheti a hitelét, amelynek következményeként elpártolhatnak maguktól az ügyfeleik.

Natalia Lechmanova: Ez utóbbit eleve nem érzékeljük, továbbra is benne vagyunk a világ legjövedelmezőbb, legjobban gazdálkodó pénzintézeteinek csoportjában.
Pszichológiai szempontból pedig – noha e téren nem ismerek tudományos felméréseket – talán éppen, hogy fordítva jelentkeznek a dolgok, mint ahogy ezt maga sugallja: szerintem az optimista befektetői szemlélet – még ilyen válságosnak tetsző időkben is – inkább vonzani tud tőkét, ügyfelet, mint taszítani.
Mindezt csak mellékesen jegyzem meg, mert a történelmi jelentőséggel bíró gazdasági szuper ciklus (supercycle)  újbóli eljövetelére vonatkozó első jelentésünket már jóval a 2008-2009-es krízis előtt, még a szeptember 11-e nyomán kialakult recesszió közepette adtuk ki. Azóta folyamatosan és jó okkal tartunk ki azon meggyőződésünk mellett, hogy a világtörténelem talán legjelentősebb fellendülésének idejét éljük. Ez, előrejelzéseink szerint, még legalább húsz esztendőn át kitart.

Z. P.: Az utóbbi tíz évben két hatalmas visszaesésnek, és egy páratlan hitelezési, pénzügyi válságnak voltunk a szenvedő alanyai. Kérem, mutasson rá egyetlen olyan fejleményre is ebből az időszakból, amely az ön nevével is fémjelezhető közgazdászoknak, elemzőknek jó okot szolgáltatott arra, hogy korunkat szuperciklusnak nevezzék. Nem lenne találóbb a szuper- anticiklus kifejezés?

N. L.: A gazdaságtörténetben korábbról két szuper hosszúságú és mélységű, az emberiség életét radikálisan felemelő ciklust ismerünk. Az első nagyjából 1870-től az I. Világháború kirobbanásáig, 1914-ig tartott. A páratlan felemelkedést akkor egyrészt az ipari forradalom vívmányainak a mindennapi életbe való beépülése, az azzal járó globalizáció, másrészt az Egyesült Államok felfutása okozta: Amerika három évtized alatt a negyedik helyről a világ első számú gazdasági, ipari hatalmává lett.
A történelem második szuperciklusa a II. Világháború befejeződését követő évben, 1946-ban kezdődött és a hatvanas évek elejéig, közepéig tartott. Ezt a ciklust a háborús pusztítás utáni újjáépítés hajtotta és Japán, valamint néhány más ázsiai ország fontos gazdasági tényezővé válásához vezetett.
A harmadik szuperciklus, amelyben – ezt nem tudjuk elégszer hangsúlyozni – szerintünk, igenis javában benne vagyunk, az ezredfordulón vette kezdetét – az információtechnológiai forradalomnak és a hallatlan erejű energetikai megújulásnak köszönhetően. És persze mindenekelőtt annak, hogy Kína, India, Brazília és néhány más óriási területű, nyersanyagokban gazdag, de korábban csekély jelentőséggel bíró ország félelmetes befolyással bíró pénzügyi, gazdasági hatalommá tudott válni. Ők még nagyobbakká, még robusztusabbakká válnak a következő két évtizedben és valószínűsítjük, hogy ez a folyamat még 2030 után is bőségesen utánpótlást kap. 
Ez a meghatározó trend a világban.
Ugyanis, hiába tűnik borzalmas drámának utólagosan a két, ön által említett krízis az utóbbi tíz évből, azok mit sem változtattak az alapvető trenden. A fejlődés messzemenően bennünket igazol vissza: épp eme egyetlen évtized leforgása alatt nőtt kétszeresére a világon termelt javak, szolgáltatások értéke. 30-32 ezer trillió dollárról 64 ezer trillióra! Ilyen soha korábban nem létezett.

Z. P.: Mire számítanak Önök e tekintetben a következő két évtizedben?

N. L. : Visszafogottan számoltunk és mégis állítjuk, hogy 2030 körül a globálisan megtermelt  – a kereskedelemből, a szolgáltatásokból, fogyasztásból, ipari, mezőgazdasági termelésből származó – érték nominálisan  mintegy 300 ezer trillió dollárt tesz majd ki. Ez reál értelemben  – a ma aktuális körülményekhez, inflációhoz, kamatokhoz stb.  igazított értéken –  mintegy 130-140 ezer trillió dollárt jelent. 

Z. P.: De mitől? Mi hajtja a következő években, évtizedekben a globális gazdasági növekedést ilyen ütemben? A szakmai és befektetői körökben is nagy tiszteletben álló Marc Faber szó szerint azt mondta: „semmi olyan alapvető tényezőt vagy várható fejleményt nem látok a világban, amely alapján az ember okkal feltételezhet komolyabb fellendülést.” Szerinte a legjobb esetben is csak stagnálás, olyasfajta helyzet várható a fejlett világban a következő tíz évben, mint amit Japán él át – immár két évtizede. Elveszett évtizedek…

N. L.: Abban egyet értünk mi is Marc Faberrel, hogy vészesen csökkenőben van a világ fejlődését meghatározó trenden belül az  amerikai és főként az  európai részvétel. Az Európai Unió – előrejelzésünk szerint – a következő húsz esztendőben évi átlagban nem lesz képes felmutatni 2,5 százalékosnál erőteljesebb növekedést, az Egyesült Államok pedig 2,7 százalékosnál magasabb átlagot. Velük szemben az Arab Öböl térsége 5, Latin-Amerika átlagosan 6, Kína 6-7, India több mint évi 9 százalékos növekedéssel számolhat. Afrika várhatóan felemelkedik mind fogyasztásban, mind termelésben, de nem lesz továbbra sem meghatározó világgazdasági faktor.
Hallatlan gazdasági hatalmi átrendeződés megy végbe a világban. Ennek a harmadik szuperciklusnak a mozgatói abszolút mértékben a feltörekvő ázsiai hatalmak. Ezek – Kína, Indonézia, India – már ma is (még ha a világgazdaság össztermelésének „csupán”  egyharmadát teszik is ki),  az egész  világgazdasági növekedésének kétharmadát adják! Ez terebélyesedik megállíthatatlanul.

Z. P.: De Marc Faber és sok más jeles közgazdász, befektető is óv Kína jelentőségének túlértékelésétől. Most például a kínai gazdaság vészjósló lassulására hívják fel a figyelmet. A kínai, indiai fejlődés folytatódásához szükséges nyersanyagok ára kétségtelenül erősen esik. Ez nem lehet véletlen…

N. L.: Az itt és most fejleményei, a világpiaci árak jelenlegi mozgásai nem befolyásolják a fő trendet. Ez kétszer is bebizonyosodott az elmúlt évtizedben, legutóbb 2008-2009-ben.
Kína várható növekedését tekintve hosszabb távon mi is visszafogottabbak vagyunk. Egyébként, amikor Kína kapcsán visszaesésről beszélünk, ne feledjük, hogy tulajdonképpen a következőről van szó: nem 9, hanem „csak” 8 százalékos lesz a növekedés. Globális hatását tekintve ez azért jelentéktelen változás.
Megerősítettük tehát a legfrissebb jelentésünkben is azt, amit persze mindenki érzékel, ebben semmi új sincs. Csak nagyon fontos újra és újra hangsúlyozni, hogy „mega” hatalmi átrendeződés megy végbe a világban . A gazdasági, pénzügyi erőviszonyokat tekintve Kína átveszi a „gazdasági főhatalom” szerepet az Egyesült Államoktól. Európa mindenképpen, Észak-Amerika részben, de mindkét eddigi vezető erő folyamatosan és visszafordíthatatlanul veszít jelentőségéből Ázsiához, és részben Dél-Amerikához képest. A 2030 körüli években a most fejlődőnek számítók – Kínával, Indiával az élen – abszolút vezetőkké válnak, az ő produkciójuk, az általuk megtermelt javak mennyisége és értéke messze felülmúlja majd a jelen meghatározó országaiét. Ezekbe az országokba az infrastruktúra kiépítésébe és fejlesztésébe, a legmodernebb technológiák befogadásába korábban elképzelhetetlen mennyiségű tőke áramlik majd. A fogyasztás ezzel párhuzamosan messze meg fogja haladni az európait és valószínűleg az amerikait. Németország, sőt általában Európa valamint az Egyesült Államok növekedése teljes mértékben a kínai, indiai, részben a latin-amerikai fejlődésnek, az ő húzóerejüknek lesz köszönhető. Valójában már most is napról-napra növekszik Európa és az Egyesült Államok kiszolgáltatottsága Kínával szemben.

Z. P.: Egy olyasfajta új világban, amire maguk szerint számíthatunk, aligha fognak lemondani politikai, katonai hatalmuk kiterjesztéséről a jövő „urai”. Ebből következően – még ha jó dolog is, hogy folytatódik az emberiség gazdagodása – elérkezhet a nyugati értékek, a nyugati demokrácia hanyatlása, netán halála is.

N. L.: Mi, a Standard Charterednél, ha valamely országról elmondhatjuk, hogy jól ismerünk, akkor az: Kína. Ott terjeszkedett bankunk a leggyorsabban, ott van a legtöbb ügyfelünk. Mi csak azt tapasztaljuk, hogy nyugaton nincs annyi pragmatikus vezető, mint amennyi ott, Kínában. Ezek az emberek tudják, hogy demokratizálódnia kell az országuknak és ezt akarják is, de e tekintetben csakis a lassú és ellenőrzött folyamatban hisznek. Kínának objektíve nem érdeke, sőt, inkább ellenérdeke, hogy Európa és Amerika hanyatlásnak induljon, hogy rendszereik diktatórikusakká váljanak. Kína számára ezek az országok a jelenlegi rendszerükkel együtt váltak a legfontosabb partnerekké. Mi tehát – noha nem ez persze elemzésünk, jelentésünk lényege – azt gondoljuk, hogy ahogy a németek vagy a japánok sem éltek vissza az elmúlt évtizedekben a gazdasági nagyhatalommá válásukkal – politikai és katonai szinteken – úgy Kína, India és a többi jövőbeli „Nagy” sem fogja ezt tenni.  Ezek az országok az utóbbi évtizedekben eleve a folyamatos liberalizálódás mentén, társadalmaik egyre nyitottabbá válását elősegítendő voltak csak képesek tudásuk legjavát nyújtani. Ezzel tisztában van az ottani politikai,gazdasági elit.
A jelentésünk szó szerint azt tartalmazza, hogy a jövő évtizedei azokié, akik 1. készpénzzel, 2. nyersanyagokkal, energiahordozókkal, 3. a legmagasabb szintű kreativitással és az azt elősegítő képzéssel, oktatási rendszerrel bírnak.

Z. P.: Csupán ez utóbbiban reménykedhet Európa., nemde?

N. L.: Európa közeljövője kapcsán óriási kockázati tényezőkkel számol a globális trendekről, a jelen helyzetről szóló jelentésünk. Franciaország, Olaszország és kettejük bankrendszerének törékenysége jelentik a legfőbb kockázatot. Ezt azonban szerintünk – 60-70 százalékos valószínűséggel – a következő hónapokban úgy fogják – alapvetően uniós reformok megkezdésének révén – menedzselni az európai vezetők, hogy hosszú évekre rendeződik a robbanásveszélyes helyzet. De ettől függetlenül – demográfiai okokból, az európai társadalmak folyamatos öregedése és a fokozódó migrációból fakadó politikai bizonytalanságok állandósulása, végül, de nem utolsó sorban az összes európai nemzetállam adósságproblémái miatt – Európa számára szinte kizárt a komoly gazdasági növekedés.
Egy szóval sem állítjuk, hogy a pozitívnak jósolt globális trendbe nem fér bele megannyi visszaeséses időszak. Öregedés az egyik, népességszám-robbanás a másik oldalon. Az  elmúlt tíz év fantasztikus világgazdasági növekedése közepette is nem csupán gazdasági, pénzügyi krízisek, sőt háborúk és terrorakciók is gyötörték a Föld különböző térségéit. A következő húsz esztendőben sem lehet kockázatmentes a nagy hatalmi átrendeződés, még ha ez alapvetően gazdasági jellegű is.

Z. P.: A Magyarországra, pontosabban Közép-Európára szakosodott elemzőik mit mondanak a lehetőségeinkről? Kína felé kell orientálódnunk?

N. L.: Azt mondjuk, hogy a térség országaiban a kiszámíthatóságot és a versenyképességet kell növelniük. Ez utóbbi tekintetében mi azt állítjuk, hogy pillanatnyilag helyzeti előnyük van azoknak, akik szabadabban bánhatnak árfolyam-politikájukkal. Magyarország, Lengyelország és Csehország tehát egyelőre előnyt élvez amiatt, hogy nem függ közvetlenül az Európai Központi Banktól, amelynek azonban a következő egy-két esztendőben azonban már sokkal nagyobb hatalmat jósolunk egész Európára vonatkozóan. Nyilvánvaló, hogy a térség fejlődését továbbra is meghatározza a németek gazdasági teljesítménye. Ez az ország kétségtelenül képes – az európaiak közül leginkább – jelentősebb részt kihasítani magának a folytatódó és hosszabb távon erősödő ázsiai és latin-amerikai fellendülésből. A Németországhoz kapcsolódó kisebb kelet-európai gazdaságok számára ez kimondottan jó ómen. 
Mindazonáltal külön szót érdemel Magyarország. Konkrét és őszinte leszek: a térségben, az egyedüli ország, amelytől a Standard Chartered Bank eltanácsolja az ügyfeleket, a hozzánk forduló és az általunk felkeresett ázsiai, thai, kínai, indiai, indonéz, valamint európai, főként angol-szász befektetőket.  Ezt pedig az egész térségben kivételesnek számító politikai bizonytalansággal magyarázzuk partnereinknek. Bármennyire is világos, hogy hibákat követtek el a bankok, pénzügyi intézmények és persze a politikusok az általános és konkrétan a magyarországi adósságprobléma előidézésével, az elmúlt év magyarországi intézkedései – legutóbb a polgárok devizaadósságainak végtörlesztésére vonatkozó törvénykezés, azt megelőzően a méreteiben, mélységeiben példátlan válságadók kiszabása –  egy kimondottan befektető-ellenes környezet kialakulását sejtetik. A nagy szereplők gyengítése magával hozza a kicsikét is és egyáltalán nem látni a folyamat végét.

Alapvetően arról van szó, hogy elemzőink szerint a gazdasági és pénzügyi szereplők elbizonytalanítása praktikusan nemcsak a külföldi, hanem a belföldi tőke ki-illetőleg visszavonulását fogja eredményezni. Mindez olyankor akadályozza a gazdasági növekedést, amikor az adósságcsökkentés kívánatos céljai mentén a döntéshozóknak eleve csökkenteniük kell a hazai, a belső fogyasztást. A bankszektoron keresztül az egész gazdaságot büntetik Magyarországon – ez a véleményünk.
A térség többi országai közül Lengyelországot, Csehországot tartjuk a legstabilabbnak, ezeknek nagyobb – átlagosan 3 százalékos – gazdasági növekedést prognosztizálunk a következő esztendőkben, mint a vezető nyugat-európai országoknak, Szlovákia az euró-övezet tagjaként nálunk a harmadik helyen van. Románia, Bulgária esetében az rendszereik, gazdasági működésük átláthatóságának erősítésétől, kiszámíthatóságuk, stabilitásuk növelésétől függ, hogy ki tudják-e használni az egyébként rájuk váró versenyelőnyeiket.