Akarat, szorgalom, szakértelem, tehetség és alázat

A forgalmazói hálózatok egyre inkább megnyílnak a termékek előtt, a forgalmazási jutalék is elterjed lassan, javítva ezzel a forgalmazók működési feltételeit. Bilibók Botond, a Concorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója úgy véli, a hazai alapkezelők számára a regionális piacokra alapuló termékek jelenthetnek kitörési lehetőséget, de ez nem feltétlenül adatik meg mindenkinek.

Független alapkezelőként hogyan látja a Concorde Alapkezelő a forgalmazási lehetőségeket a hazai piacon?
B. B.: Alapjainkkal mi számos forgalmazási hálózatban vagyunk jelen, ami már önmagában is azt mutatja, hogy a rendszerben megtörténtek az első és egyúttal legfontosabb lépések a nyitás felé. Nem mindig volt ez így. A hazai piac lényegében úgy jött létre, hogy a bankpiac szereplői mind létrehozták a maguk alapkezelő társaságát, és kizárólag saját forrásgyűjtési helyeiket használták a termékek értékesítésére. A változás nagyjából négy-öt évvel ezelőtt indult meg, amikor a bankok privát banki üzletágai elkezdték a jó minőségű befektetési termékeket árulni.
Fontos világosan látni azt, hogy a bankoknál egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a különféle jutalékbevételek, a nyereséges működéshez szükség van különböző termékek forgalmazására is. Ma már egyes bankok meglehetősen nagy, akár több mint száz alapot kínálnak, ami jól tükrözi ezeket a törekvéseket. Az értékesítési jutalékok ezzel szemben egyelőre korlátozott mértékben jelentek meg a hazai alapoknál, a folyamat azonban javul. Optimista vagyok, véleményem szerint néhány éven belül jelentősen változni, azaz javulni fog a helyzet.

Mi a hátránya a front-end fee hiányának, és miért alakult ilyen sajátosan a hazai piac ebből a szempontból?
B. B.: Ha nincs jutalék, ez azt az üzenetet hordozhatja – és sokszor hordozza is – az ügyfelek számára, hogy az a láncolat, míg az ügyféltől eljutunk az alapkezelőig, nem nyújt olyan hozzáadott értéket, amiért érdemes lenne fizetni. Károsnak tartom úgy szocializálni az ügyfeleket, hogy megkaphatnak valamit ingyen. Ha megnézzük, az amerikai piacokon hogyan alakult az alaptermékek – például a tőzsdéken forgó részvények – száma, és ehhez képest hol tartanak a befektetési termékek, alapok, azt láthatjuk, hogy az elmúlt két évtizedben ez utóbbiak jócskán megelőzték számosságukban az alaptermékeket. Az ügyfelek már főként valamilyen formába csomagolt befektetést vesznek meg, egyre ritkábban az alaptermékeket.
Mivel ennyire megnőtt az összetett befektetési termékek száma, a megfelelő kiválasztása is sokkal komolyabb kihívást jelent, s ez – az értékesítő segítsége nélkül – megnehezítheti a megtakarítók helyzetét. A forgalmazás szerepe így felértékelődik, az értékesítés valódi hozzáadott értéket termel, ezt pedig a jutalékoknak is tükrözniük kell. A forgalmazáshoz kapcsolódó jutalék a fejlett piacokon természetesen létezik, de számos fejlődő piacon is megfigyelhető, sőt, az éppen most formálódó román piac is már úgy alakul ki, hogy a termékekhez kapcsolódik a forgalmazási jutalék. A befektetési alapkezelők egyébként most is fizetnek a privát banki tanácsadóknak és a forgalmazóknak, de ez az alapok terhére történik, ami a transzparenciát egyáltalán nem segíti.

Milyen jövő előtt áll a hazai alapkezelési piac a külföldi alapok „ostroma” közepette? Lehet-e hazai termékeket eljuttatni külföldre?
B B.: A hazai tőkepiac helyzete nem azt mutatja, hogy néhány éven belül a tőzsdei termékek száma dinamikusan fog növekedni, ehhez azt hiszem, valamiféle csodának kellene bekövetkezni. Itt van például a BÉT vezető indexe, a BUX, ami – teljesen függetlenül attól, hogy lehet-e jobbat csinálni ezen a piacon, vagy sem – nem felel meg számos olyan kritériumnak, melyet a vagyonkezelés elvár egy piaci benchmarktól. Eközben a hazai megtakarítások továbbra is erőteljesen növekednek, ebből a szempontból szintén szükséges tehát más piacokat is elérhetővé tenni. Így érthetővé válik a külföldi alapok behozatala.
A hazai piacon befektető alapoknak ugyanaz a helyük, mint a magyar tőkepiacnak a globális piacok között – nagyon kis szelete vagyunk a nemzetközi portfólióknak. Nem jelentünk különösen érdekes piacot, ha Magyarországról van szó, akkor is sokkal inkább a régió részeként kezelnek bennünket, semmint egyedi piacként. Éppen ezért gondolom úgy, hogy lényegesen nagyobb perspektíva a regionális, kelet-közép-európai fókuszú alapok kezelése és ezek „exportálása”. Mind a két esetben óriási vagyontömegről beszélünk, ami bármelyik magyar piaci szereplőnek nagy növekedési lehetőségeket tartogat, ha sikerül a külföldi befektetők figyelmét megragadni. Természetesen a jó teljesítményű, érthető befektetési politikát kínáló, magyar eszközökre koncentráló alapoknak is van helyük, de az előbbinél kisebb mértékben.

Ezzel együtt a még szélesebb piacok felé is kikacsint a Concorde Alapkezelő, milyen lehetőséget lát egy magyarországi alapkezelő a globális piacokon?
B. B.: A hangsúly nem feltétlenül a nemzetköziségen van, hanem a befektetéseken. Bejártunk egy utat az elmúlt tizenegy évben, ami azt mutatja, hogy van értelme a munkánknak. A célunk, hogy olyan teljesítményt nyújtsunk, amiért érdemes bennünket választani. Több éve nem csak magyar eszközökbe fektetünk – 2003-ban indult a nemzetközi részvényalapunk, és 2005-től lényegesen megnőtt a külföldi befektetések volumene a kezelt portfólióinkban. A privát vagyonkezelt portfólióinkban sokéves tapasztalat gyűlt össze. Most eljött az idő a „termékesítésre”, nem feltétlenül azzal a céllal, hogy azonnal a világ minden pontján értékesítsünk, hanem hogy felépítsünk egy jó „track recordot”. Kifejezetten óvatosak voltunk és vagyunk ebből a tekintetből is.
A cél, hogy olcsó vagy legalábbis megalapozottan olcsónak tűnő papírokat vegyünk. Ezt nagyobb mennyiségben csak ott tudjuk megtenni, ahol kellő számú papír van, ahol széles körű elemzői gárda követi a társaságokat, és sok-sok információt tudunk begyűjteni, mivel fel tudunk hívni elemzőket, ha éppen erre lenne szükségünk. Mindez nyilván igaz a fejlett piacokra, és nem igaz az új, sokkal kevésbé kialakult piacokra.

Mi kell ahhoz, hogy a hazai alapkezelők hatékonyan kiléphessenek a nemzetközi piacokra, kiszélesítsék a termékeik fókuszát?
B. B.: Akarat, szorgalom, szakértelem, tehetség és alázat. Ezek tekintetében véleményem szerint minden megvan itthon is, csakúgy, mint más országokban. Azt azonban látni kell, hogy egy olyan hatalmas nemzetközi hálózat részeként, amely a világ számos pontján van jelen óriási gárdával, nem feladat, hogy egy helyi portfóliómenedzser kilépjen saját piacáról, saját közegéből, hogy kitágítsa a fókuszát. Az a feladata, hogy a saját piacán teljesítsen jól, ott hozza ki magából a maximumot. Ha valaki mégis arra vágyik, hogy nagyobb, sokrétűbb portfóliót kezeljen, akkor elmehet a szervezet egy másik pontjába, vagy akár a hálózat nemzetközi központjába. Nem arról van tehát szó, hogy a hazai piac szereplői ne akarnának kijjebb lépni innen, de a legtöbbjüknek nem feladata európai vagy amerikai részvények között válogatni, ilyen irányú tapasztalatokat építeni. A szélesebb mozgástér sokkal inkább azoknak a társaságoknak adatik meg, amelyek valamilyen módon regionálisan vezető szerepet tudnak kivívni maguknak a saját csoportjukon belül – szerencsére van ilyenre is példa itthon –, illetve az olyan független szolgáltatóknak, amilyenek mi vagyunk – némiképp egyedi módon – a hazai piacon.

Az alapkezelést vagy a vagyonkezelést tekinti fő feladatának a Concorde Alapkezelő?
B. B.: Fő feladatnak a vagyonkezelést tekintjük, hiszen ennek része az alapkezelés is. A kezdet kezdetén intézményi vagyonkezelőként indultunk, nem is fókuszáltunk nagyon erőteljesen az alapkezelési tevékenységre. Akkor minden értékesítési csatorna zárva volt előttünk, a helyzet megváltozásához kis túlzással a szerencse is hozzájárult.
A részvény- és kötvényalapunkat 2002 tavaszán azért hoztuk létre – nagyon adótudatosak lévén –, mert megjelent az árfolyamnyereség-adó, ami alól a befektetési alapok akkor még mentesültek. Így nagyon jó teljesítmény tudott kialakulni, és amikor elkezdtek kinyílni a forgalmazási csatornák, akkor ezek is bekerültek a hálózatokba. Ha nincs a kamatadó, elképzelhető, hogy nekünk is később indultak volna el ezek az alapjaink. Visszatérve kérdésére, a legfontosabb a jó hozam elérése, a kockázatok kiemelt kezelése. Egyszerűen hangzik, de mi tudjuk, hogy nem is olyan könnyű.

Életrajz: Bilibók Botond
Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán, valamint a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Karán végezte. Eddigi egyetlen munkahelye a Concorde, az Alapkezelő munkatársa 1996 óta. A vagyon- és portfóliókezelési üzletág egyik alapítója a Concorde Értékpapír Rt.-n belül, ami 2002-től az Alapkezelőhöz tartozik, jelenleg a társaság vezérigazgatója, partnere. A Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége Befektetési Alap bizottságának tagja.

Forrás: Portfolio.hu – 2008. január 1.