49255451 - business chart with glowing arrows and world map

Akkor indul csak igazán az élet, ha bezárnak a tőzsdék?

Többfajta anomália is megfigyelhető a részvénypiacon, amelyek a hosszú távú statisztikák alapján megfigyelt ún. abnormális hozamokhoz köthetők. A tárgykörhöz tartozik a kereskedési időn kívül képződő magasabb hozamok és alacsonyabb volatilitás kérdése is, ami egy friss vizsgálat alapján jelentős hatásúnak tűnik.

Viszonylag régebb óta felfedezett talány a tőzsdék életében, hogy a kereskedési időben és a kereskedési órák után mért hozamok jelentősen eltérhetnek. Sőt, a zárás utáni időszak lehet az, amikor átlagosan magasabb hozamot lehet realizálni, vagyis megfigyelhető az a jelenség, hogy a részvények az előző napi záróértékhez képest magasabban nyitnak a következő napon. Ez egyike azoknak a részvénypiaci anomáliáknak, amelyek valamilyen egyedi tényezőhöz kötődnek, mint például a január-hatás, a kivállalati-hatás, vagy éppen az év végi Mikulás-rali.

Természetesen a kereskedés csakis a nyitvatartási órákban tud megtörténni, hiszen egyszerűen ekkor tudnak a piacon a befektetők tevékenykedni, és a napvilágra került információk is ekkor épülnek be az árfolyamokba. Ez egybecseng azokkal a korábbi eredményekkel is, amelyek rendre kimutatták, hogy a kereskedési időben mért ingadozás jóval magasabb, mint a zárás utáni.

Ugyanakkor az anomália jól mérhető, ahogy azt egy amerikai alapkezelő egy friss vizsgálatában is megállapította az SPY (az S&P 500 indexet lekövető ETF) kereskedési adatai alapján. Egyszerűen azt nézték meg, hogy az amerikai piac záró értéke és a következő napi nyitóérték alapján van-e igazolható különbség a napközben elérhető hozamokhoz képest. Az amerikai piac nyitva tartása helyi idő szerint 9.30 és 16.00 óra között van, tehát pont az „üres idő” volt a vizsgálat tárgya.

25 éves időtávon az SPY hozama az osztalékoktól eltekintve összesen 541% volt (évesítve 7,7% körüli). Ugyanakkor, ha megbontjuk a kereskedési időben és az azon kívül elérhető hozamokat, már egész más kép tárul elénk. Amennyiben egy befektető az SPY-t mindig a nap végén megvette volna és másnap nyitáskor túladott volna a rajta, a kumulatív hozama 571% lett volna. Ezzel szemben a kereskedési idő elején és végén időzített tranzakciókkal az elmúlt 25 évben összesen –5,2%-os veszteséget lehetett volna elérni.

A kereskedési időn kívül egyébként a volatilitás is alacsonyabbnak bizonyul, mint azt a 2008-as válság időszaka is mutatja. Ebben az évben összességében a visszaesés mintegy 36,8% volt, a kereskedési időben 26,7%, míg a kereskedés utáni órákat nézve 13,8%.

Természetesen a felvázolt séma már csak azért sem valósítható meg maradéktalanul, mert a gyakori kereskedés komoly költségeket von maga után, ami masszívan veszteségessé tenné a stratégiát. Ráadásul a jelenség időben sem mondható konzisztensnek, hiszen vannak olyan időszakok, amikor elhanyagolhatónak mondható a hatása. Ez utóbbi egyébként igaz az összes részvénypiaci anomáliára.

A kereskedési időben és az azon kívüli hozamok közötti eltérés lehetséges okairól azonban nem lehet biztosat állítani. Természetesen sok az olyan információ, ami éppen a kereskedési órák után kerül napvilágra, így a kereskedési időben nem tud a hatás beépülni az árakba. Ugyanakkor a spekulánsok és a day-trade szereplők hatása meghatározó lehet, hiszen ők gyakran rövid távú pozíciókkal operálnak. Egy lehetséges megközelítés a viselkedési pénzügyekhez nyúl vissza, azon belül is a kontroll illúziójának nevezett kognitív torzításhoz. Ez alapján a nyitvatartási órákban aktívan kereskedők, úgy gondolják, hogy hatékonyan tudnak az információkra reagálni, és a kezükben tartják a pénzük sorsát a nap végi eladással.

Azt a szerzők is megjegyzik, hogy az ilyen időzítési stratégiákra alapozni nem érdemes a befektetőknek, de maga a jelenség ettől függetlenül létezik, nem csak statisztikai érdekesség és további vizsgálatra is érdemesnek bizonyul. Ez alapján a buy-and-hold stratégia kifizetődőbbnek látszik, legalábbis egy olyan befektető számára, akinek hosszabb távon fontos az értéknövekedés.