A kockázat neve: Putyin

Az Egyesült Államok vélt gyengesége is felbátorította az orosz elnököt, hogy külföldi expanziós politikába merjen kezdeni: mindenekelőtt megosztani igyekszik az Európai Uniót – állítja a világ egyik legelismertebb nemzetközi politikai-üzleti-gazdasági kockázatelemzője, a washingtoni székhelyű Eurasia Group kutatási igazgatója, David F. Gordon. (Az Eurasia Group minden év januárjában közzéteszi a következő 12 hónapra prognosztizált globális kockázati rangsorát, a „top riskset”, melyet világszerte fontos támpontnak tekintenek gazdasági-, pénzügyi-, biztonságpolitikai elemzők.)

Az alapblog.hu-nak adott interjúban felhívja a figyelmet, hogy az orosz elnök Magyarország mellett Lettországban és Cipruson is eredményesen tudja kihasználni a helyi közvélemény elégedetlenségét Brüsszellel szemben.
Az Eurasia Group a világot idén fenyegető kockázatok között előkelő helyen szerepelteti Vladimir Putyin személyét, mert ő az egyedüli olyan politikus a világ mérvadó országainak vezetői között, aki felett semmi és senki nem gyakorol ellenőrzést!
Ugyanakkor azáltal válik Putyin igazán veszélyessé, hogy a korábban szuperhatalomnak tartott Egyesült Államok és annak elnöke komolytalanná vált a külvilág szemében, az amerikai külpolitika lényegében semmiféle eredményt nem tud felmutatni.

Zentai Péter: Meglep, hogy nem sorolják a világunkra leselkedő gazdasági-, pénzügyi-, politikai kockázatok közé azokat a feszültségeket, amelyek huzamosabb ideje gyötrik az eurózónát, sőt az egész Európai Uniót. Kérem, ezt magyarázza meg!

David F. Gordon: Az a véleményünk, hogy a következő 12 hónapban az európai probléma nem játszik „game changer” szerepet: nem súlyosbodik, legfeljebb stabilizálódik, de semmiképpen sem fogja felforgatni a világot. Ennek egyik magyarázata, hogy a jelek szerint jó az együttműködés Angela Merkel német kancellár, mint a legbefolyásosabb európai politikai vezető és Mario Draghi, a legfontosabb európai pénzügyi vezető között. A másik magyarázat pedig a következő: bebizonyosodni látszik, hogy valójában erősebb az európai politikai szisztéma, sokkal stabilabb alapokon nyugszik a politikai-társadalmi rend az érintett tagállamokban, mint azt az elmúlt években hajlamosak voltunk feltételezni.
Ettől függetlenül a feszültségek továbbra is ott lappanganak a felszín alatt: a fiatalok körében egész Európában elképesztően sok a munkanélküli, társadalmi problémákat szül az Európán belüli munkaerő-vándorlás, az Európába máshonnan irányuló migráció. Ez idegen-ellenességhez, a nacionalista pártok erősödéséhez vezet egész Európában. Továbbá egymásnak ellentmondó szcenáriókban gondolkodnak a különböző uniós tagállamok az Európai Unió jövőjét illetően. És mégis mi azt állítjuk, hogy mindezt – legalábbis az idén – Európa kezelni tudja. Ehhez szerintünk erősek a politikai alapok.

Előkelő helyen szerepel a globális kockázatok „toplistáján” Oroszország, pontosabban a Kreml. Miért?

A legtalálóbb elnevezés erre a „Putyin-rizikó”. S valóban ezt tartja az Eurasia Group a 2014-es esztendő egyik legsúlyosabb kihívásának.
Azért állt elő ez a kockázat, mert egyrészt Oroszországban nagyon erőteljes ütemben veszít népszerűségéből Vladimir Putyin, másrészt Oroszországot kemény, a korábbi évekhez képest sokkal súlyosabb gazdasági és valószínűsíthetően hamarosan pénzügyi problémák is nyomasztják.
Putyin – mindezt megértve – a külföldi expanzió beindításával igyekszik ellensúlyozni a személyét és az orosz gazdaságot kikezdő kettős kihívást.
Tulajdonképpen hirtelen indult be, csak néhány hónappal ezelőtt kezdett bele: előbb Ukrajnában, majd Szíriában. Aztán aktivizálta magát Irán ügyében, legújabban pedig igencsak agresszívnek látszik a nyomulási kísérlete Kelet- és Közép-Európában.
Itt egy egészen specifikus kockázati tényezőről van szó, ugyanis a kockázat maga a személy: Vladimir Putyin.
Az egyedüli vezető a világban, nagyon fontos szerepet játszó politikusok között, aki abszolút ura országának, aki fölött nincs ellenőrzés, akinek nem kell keresgélnie és találnia valamiféle konszenzust ahhoz, hogy döntéseket hozzon. Az európai demokráciákban – ezt magyarázni sem kell – ilyesmi elképzelhetetlen, itt Amerikában Obama elnököt bármikor megbéníthatja a kongresszus. Hiába van a japán parlamentben kétharmada Abe Shintaro miniszterelnöknek, ettől még nem tehet meg bármit, amit csak akar, a megannyi, a demokráciát szavatoló fék és ellensúly miatt. Ma már Kínában is elképzelhetetlen, hogy egyetlen személy uralja a politikát. A világ országaiban kollektíven hoznak döntéseket. Az egyetlen kivétel Putyin Oroszországa.
Putyin gyakorlatilag az egyedüli a valóban potenciával bíró országok legfőbb irányítói között,, aki lényegében azt csinálhat, amit akar!
Ő tehát önmagában véve globális kockázat! Hiszen mégis csak a világ legnagyobb kiterjedésű országának és a világpiacok szemszögéből nézve az egyik legfontosabb beszerzési forrásnak a korlátlan hatalmú ura.

Ebből mi következhet Európára nézve? Miként jelenthet Putyin ténylegesen fenyegetést?

Láthatóan „nyomul” Európára. Feltételezi ugyanis, hogy a maga javára fordíthatja az eurózónát és az Európai Uniót valóban gyötrő problémákat, kihasználhatja, hogy egymásnak ellentmond egy sor európai uniós tagállam jövőképe.
Az Unió megosztására irányuló putyini kísérlet azonban – elemzéseink szerint – nem fog eredményre vezetni.
De például Lettországban mégiscsak erősödnek az orosz, pontosabban a Putyin-barát hangok, ott mintha a társadalmi elégedetlenség elleni gyógyírként igyekeznének némelyek beállítani az Oroszország-alternatívát.

És mit szólnak az Eurasia Group elemzői a magyar–orosz kapcsolatok fejleményeihez?

Nagyon komolyan figyeljük és komolyan is vesszük őket. Putyin Oroszországa – ezt a „magyar eset” kiválóan bizonyítja – mindent megtesz, hogy egymással szembefordítsa az Európai Unió tagállamait. Ehhez van is „közönsége” azokban az európai uniós országokban, ahol a közvéleménynek elege lett abból, hogy Brüsszel beleszólhat a mindennapi életbe. Ez vonatkozik Magyarországra, de vonatkozik az említett Lettországra, s különösen Ciprusra és néhány más államra is. Putyin ezzel tisztában van, és ezt igyekszik meglovagolni. Mégis fenntartom, amit az imént mondtam: az Unió megosztására irányuló putyini kísérlet – a végén – nem fog eredménnyel járni. Hiszen mindeközben folytatódik az orosz gazdaság térvesztése, sokasodnak az orosz gazdasági-pénzügyi problémák és a külföldi expanzió önmagában véve nem állítja meg Putyin népszerűségének további hanyatlását.

Ez azért még nem eldöntött – szerintem. Ugyanis az oroszok régi, hagyományos riválisa az Ön országa. És az Amerikai Egyesült Államok – orosz szemmel nézve – gyengének látszik. Ezt bőségesen kihasználhatja még Vladimir Putyin. S mi több: az Eurasia Group kockázati listájának első helyén éppenséggel a következő szerepel: az Egyesült Államok globális politikája… Maga Amerika lenne a legfőbb kockázat?

A Putyin-probléma bizony csekélyebb jelentőséggel bírna, ha nem magasodna minden más kockázat fölé az, hogy az Egyesült Államok túlzottan befelé fordult! Orosz vezető soha korábban nem nézte le annyira az Egyesült Államok első számú vezetőjét, mint most Putyin Obama elnököt. Putyin roppant gyengének ítéli Obamát, nem is kedveli őt.

És hogy van ez fordítva?

Biztosíthatom, hogy Obama nagyon nem kedveli Putyint. Nincs köztük az égvilágon semmiféle „kémia”.
De visszatérve az Amerika jelentette kihíváshoz: ennek az az iróniája, hogy miközben az Egyesült Államok globális tekintélyvesztésen megy keresztül, maga az amerikai gazdaság kimondottan erősödik: zajlik az energiaforradalom, az ipar egyre versenyképesebb.
Az energiaforradalom nyomán ugyanakkor csökken a jelentősége a közel- és közép-keleti nyersolajnak, az oroszországi gáz- és olajmezőké úgyszintén. Az oroszoknak és az araboknak, irániaknak ez nem örvendetes fejlemény.
Iránt ez a tárgyaló asztalhoz kényszeríti a nyugatiakkal; Oroszországot, Putyint viszont külföldi kalandokra csábítja.
És mindeközben tény, hogy Obama belső népszerűsége, a viszonylagos gazdasági sikerek dacára, nagyon gyenge. Az amerikaiak nagy része képtelen megemészteni a tető alá hozott egészségügyi reformot, miközben Obama összevissza lépegetett Szíria ügyében. Ultimátumokat küldött Asszad szír diktátornak, folyton biztosra mondta a katonai beavatkozást, majd a végén teljesen visszakozott. Eddig ebben az egy témában volt valamiféle segítségére Putyin. Mindeközben – a lehallgatási botrány miatt – megromlott Amerika viszonya a nyugat-európai szövetségeseivel, Obama hét hónapja nem képes egyértelműen, mindenki számára megnyugtatóan lecsillapítani, helyrehozni ezt az ügyet. S immár Ázsiában sem veszik őt komolyan, holott ott kibontakozóban van egy óriási kockázat, nevezetesen a japán–kínai rivalizálás ellenségeskedésbe fordulásának a kockázata.
E tekintetben azonban Amerika – véleményünk szerint – a végén mindent megtesz e rivalizálás eszkalálódása ellenében. Az Egyesült Államoknak alapvető érdeke ugyanis, hogy jó viszonya legyen mind Kínával, mind Japánnal illetőleg a japánok és a kínaiak is megtalálják a közös hangot. De ez automatikusan is bekövetkezhet, ugyanis rendkívülien erősek a kölcsönös gazdasági függőségi viszonyok az ázsiai országok között.
Mindenesetre a világ idei legfőbb kockázatának azt tartjuk, hogy Obamáék külföldön játszott szerepét mindenütt nagyon gyengének ítélik meg. Ez sérülékenyebbé teszi világunkat. És még egyszer: erre alapozhatja leginkább új expanziós politikáját Vladimir Putyin – akit önmagában véve is globális kockázatnak tartunk.