Alibaba meséi

Jack Ma, az Alibaba vezérének e heti látogatása New Yorkban jól példázza, hogy a tengerentúli tündérmese mennyire elszakadt a realitásoktól.

Ázsia legnagyobb internetes kiskereskedőjének alapítója „amúgy is épp a városban járt”, úgyhogy kért egy találkozót Donald Trumptól. A beszélgetésen pikk-pakk megegyeztek egymillió amerikai munkahely megteremtéséről. Mindezt úgy fogják elérni, hogy az Egyesült Államok közép-nyugati régiójának egymillió kisvállalkozója zöldség és gyümölcs árut, ruhákat illetve szolgáltatásokat árulhat majd a kínai vásárlóknak az Alibabán keresztül.

Jól hallották. Ott tart az utópia, hogy a világ egyik legnagyobb vállalatának vezetője és a legerősebb ország jövendő elnöke képes realitásként beszélni arról, hogy úgy virágoztatják fel a globálisan igencsak gazdag amerikai vállalkozó réteget, hogy tőlük fog tömegesen zöldséget rendelni online az óceán túloldalára a sok szegény kínai.

Eltekintve attól, hogy Kínában devizakorlátozás van, plusz, hogy a dollár egyre drágább, a jüan pedig egyre kevesebbet ér, továbbá hogy a két ország egymással épp vámháborúba készül lépni, van bárki, aki érez némi valóságalapot abban, hogy a jelenleg is szűkös amerikai munkaerőpiacon milliós nagyságrendű új dolgozói létszámra lesz igény, mivel Ázsiába kell postázni a sok génkezelt brokkolit?

Szerintem a realitás inkább az, hogy a Kínában élő emberek, akik épp nem tudják kimenekíteni az országból vagyonukat, majd megkérik a Los Angelesben élő rokonukat, adjon el nekik egy rajzot, gyurmabábut vagy bármit, jó drágán az Alibabán keresztül, ezzel kijuttatva némi pénzt Ázsiából.