„Állíts meg, mielőtt valami ostobaságot cselekszem”

Lombard kolléga, szeptember 14-én írt egy jó bejegyzést Concorde 2000: a múlt fogságában címmel. Úgy tűnik, hogy a Wall Street Journal (WSJ) munkatársai olvashatták ezt, ugyanis a héten jelent meg egy cikk STOP ME BEFORE I DO SOMETHING STUPID címmel. Félretéve a viccet, nagyon hasznos és elgondolkodtató írás a WSJ-é.

A lényeg ugyanarról szól. A befektetők (SIC!) rossz döntéseinek káros következményeiről. Pontosítanék: itt a befektető ügyfelet, befektetési jegy tulajdonost jelent.

returns

A fenti ábra akár a Concorde 2000-ről is készülhetett volna. A befektetési jegy tulajdonosok amikor egy múltbéli jó teljesítményt látnak (magasabb árfolyamokon) beleugranak (befektetnek) az alapba – a legnagyobb beáramlás éppen a csúcson történt. Aztán amikor a befektetési jegyek értéke csökkent, masszív kiugrás (befektetési jegy eladás) volt az eredmény. Az eredmény: míg az alap tíz év alatt éves 9,61 százalékkal értékelődött fel, addig az ügyfelek által elért éves hozam -1, 17 százalék!

Hogyan előzhető meg ez a „buta” viselkedés? Nehezen.

Elsősorban alaposan kell ismerni azt a (kockázatos) eszközt, amibe befektetek, ami sokszor fáradságos munka (KI kezeli? – talán ez a legfontosabb kérdés). Aztán csak annyi pénzt szabad egy-egy kockázatos eszközre fordítani, amennyi kedvezőtlen esetben sem okoz „ostoba” döntést… ugyanis ha még mindig ugyanaz a KI kezeli (és egyéb körülmény sem indokolja), legalább két évet célszerű várni, amíg kiszállunk egy alapból. Egy jó hosszú távú eredménnyel rendelkező vagyonkezelő ugyanis az esetek többségében jó (hosszú távú) befektető marad (rövid távú, állandóan magas hozamot elérő befektető pedig nincs!).

online.wsj.com

Hozzá szeretném tenni, hogy nem minden írható az ügyfél számlájára! Közel két évtizedes tapasztalatból tudjuk, hogy azok, akik az ügyfeleknek segítenek, óriási szereppel és jelentőséggel bírnak. Ma is számos esetben találkozom olyanokkal, akik maguk nem kezelnek vagyont, de sok segítséget nyújtanak az ügyfeleiknek. Ugyanakkor ők is nagyon gyorsan mondanak ítéletet egy-egy jobb vagy gyengébb teljesítmény felett. Pedig nekik kellene azoknak lenni, akik felhívják a figyelmet a fentiekre. Egy alapos és felkészült tanácsadó tehát aranyat ér. Nem utolsósorban ennek a jelenségnek van egy olyan eleme is, amikor – egy nagyobb árfolyam emelkedés vagy esés esetén az ügyfél várja, hogy „csináljunk már valamit”. És ekkor a magában kevésbé biztos, felkészületlen közreműködő hajlik az ügyfél igényét megerősíteni.

Végül még egy gondolat. Amikor 2008 őszén óriási árfolyamesések voltak, munkatársainkkal egy szombati napot is rászánva minden ügyfelünkkel próbáltunk kapcsolatba lépni és – miközben pánikeladások voltak, a következő 5-10 éves időszakra tekintve, mi némi kockázat emelésre, azaz vételre próbáltuk ösztönözni őket. (De ez már egy másik sztori.)