Alternatív befektetések a kockázatok ellen?

Alternative_InvestmentsA tőkepiacokon várható egyre erőteljesebb kilengésekből származó kockázatok tompítására menjünk bele olyan befektetésekbe is, amelyekre nem hatnak sem a részvény-, sem a kötvényárfolyamok, de a devizapiacok sem.
Ezt tanácsolja a nekünk adott interjúban Nagy-Britannia egyik élvonalbeli befektetési stratégája, az Aberdeen skót alapkezelő munkatársa, Mike Turner, aki a cég vegyes eszközalapját irányítja. Ő dönt a nem tőzsdefüggő, alternatív befektetésekről. Azt mondja, hogy a természeti vagy légi katasztrófák, netán terrortámadások kapcsán kötött ellenbiztosítások az intézményi befektetők részvény- vagy kötvényrizikóját csökkentik! Ugyanez a helyzet az ingatlanbefektetésekre specializálódott alapokkal is.
Turner egyúttal sejteti, hogy nem kizárt a fordulat az utóbbi években oly gyatrán szereplő nyersanyagok piacán sem. Egyébként további dollárerősödést és csak szerény mértékű, késleltetett amerikai kamatemelést prognosztizál. Mike Turnerrel a Portfolio.hu befektetési konferenciáján beszélgettünk.

Zentai Péter: Katasztrófakötvények… Öntől tudom, hogy ezek a papírok adják az állam- és vállalati kötvényekben és a részvényben rejlő kockázatokkal szembeni egyik kiemelkedően fontos alternatív befektetési eszközosztályt. Ennél bizarrabb dolgot nem igen hallottam még: a várható kisebb kockázatot sokkalta nagyobb kockázattal ellensúlyozni!
Mike Turner: A nagy természeti katasztrófákhoz vagy például gigantikus hajóbalesetek bekövetkeztéhez sem térben, sem időben előre be nem „kódolható” eseményekhez, terrortámadásokhoz kötött biztosítások, az ezekhez kapcsolt kötvények két okból keltenek egyre nagyobb érdeklődést az intézményi befektetők körében. Az egyik, hogy a váratlan természeti és hatalmas emberi drámák párhuzamosan szaporodnak a világ „szűkülésével”, a globalizációval és a klímaváltozás folyamatának mélyülésével. A másik: ezek a befektetési eszközök, az úgynevezett katasztrófakötvények nem korrelálnak a tőkepiacokkal, azok mozgásaival.
Ezért ezek a papírok tipikus alternatív befektetéseket jelentenek.

 És eme alternatív papírok tényleg erősen terjednek?
Az alternatív befektetések összértéke körülbelül tíz év alatt csaknem megháromszorozódott. 2005-ben mintegy 3 ezer milliárd dollárt invesztáltak intézmények, nyugdíj- és abszolút hozamú alapok az „alternatívokba”, ma már körülbelül 8 ezer milliárd dollárról beszélhetünk…

A nagy hitelválság éveiben, 2007 és 2010 között is jól ment ez az „üzlet”?
Akkor történetesen rosszul ment. Ez azzal magyarázható, hogy az alternatív befektetést jelentő eszközök birtoklása elsősorban a tőzsdék és kötvénypiacok nagy árkilengéseit, volatilitását hivatott tompítani. Mármost a válság éveit az alacsony volatilitás jellemezte. Akkoriban – különösen 2008-ban – egyedül a nemesfémek, elsősorban az arany, igazolták vissza az alternatív eszközöktől várt biztonságerősítő tényezőt.

 Akkor ha valamikor, napjainkban kell, hogy virágozzanak az alternatív befektetések. Eljött szerintem az Ön szakértelmének az ideje?
Az én szakértelmem, ha van ilyenem egyáltalán, akkor az a helyes arányok felállítására vonatkozik. Aranyat, ingatlant, nyersanyagot, némely egzotikus devizát, váratlan események bekövetkezte elleni biztosítási kötvényeket mindig érdemes tartania egy portfóliókezelőnek, bármilyen intézményi befektetőnek. Az ezen eszközök közötti hely- és helyzet-, illetve arányváltoztatások megtervezésében, kimunkálásában rejlik itt a „művészet”.

Én abból indulok ki, hogy az idei év a nagy volatilitás jegyében fog zajlani…
Azt hiszem, igaza van. A tőkepiaci szakértők java része érzékeli, hogy a zéró kamatkörnyezet elhúzódása egyre csak fokozza a befektetői aggodalmakat, ebből következően sűrűsödni fognak a brókeri, alapkezelői „akciózások”, mert a bizonytalanságérzet terjedése – történetileg igazolhatóan – növeli a piaci volatilitást. És jó néhány éve már olyan jelenségnek is tanúi vagyunk, amely ellentétes a korábbi időszakok piaci sajátosságaival: tudniillik már nem egymástól eltérő, hanem egymással párhuzamos utat járnak be részvények és kötvények, azok árfolyammozgásai.
Mindebből valóban az a tanulság, hogy érdemes fokozott figyelmet szentelni azoknak a befektetéseknek, amelyek szinte egyáltalán nincsenek korrelációban, nincsenek sem egyenes, sem fordított kapcsolatban a tőkepiacok árfolyam-alakulásaival.

Valami azt súgja, hogy Önök, angolszász befektetők e tekintetben bátrabbak, mint a kontinentális európai kollégáik.
Nem megyek bele annak latolgatásába, hogy vannak-e és ha igen, akkor milyen kulturális, történelmi gyökerei annak, hogy valamelyest tényleg létezik különbség az európai és az amerikai, részben brit befektetői hozzáállás között. Mindenesetre az Egyesült Államokban és bizonyos tekintetben nálunk, Angliában, Skóciában számokkal igazolhatóan jelentősebb mértékben mennek bele alternatívákat kínáló alapokba a főként intézményi és manapság már a lakossági befektetők is. E mögött azonban nyilván az húzódik meg, hogy Amerikában és nálunk is sokkal lazábbak, ezért nagyobb rugalmasságra nyújtanak lehetőségek a szabályozók, a tőkekövetelmények, mint Európa legtöbb országában. Míg az óceán túlpartján egy átlagos intézményi befektető, például egy biztosítóintézet simán tarthatja portfóliójának csaknem 30 százalékát is alternatív befektetésekben, az ilyen eszközökkel szabadon játszadozó hedge fundokban, addig Európában ez az arány általában legfeljebb 15 százalékos lehet.
Áttörést hoztak-hoznak ugyanakkor, hogy szaporodnak a nagy részvénypiacokon az ETF-ek (exchange traded funds), amelyek kisemberek számára elérhetővé tett tőzsdén vásárolható és eladható, nem csekély részben alternatív befektetésekre – aranyra, nyersanyagra, ingatlanra, katasztrófakötvényekre, devizákra – fókuszáló alapok. Kínában pedig kezd egyenesen divattá válni a hatalmas alapkezelők körében a kimondottan különböző biztosítási formákhoz, például az idősek gondozására (emberek százmillióit érintő piaci szegmens) fókuszáló biztosításokhoz kötött kötvények vásárlása.

 Még egy kérdés erejéig visszatérek vesszőparipámhoz, az angolszász és az európai portfóliókezelői gondolkodás közötti szakadékhoz. Az utóbbi hetekben amerikai interjúalanyaim Európát illetően mutatkoztak optimistának, európai interjúalanyaim viszont leszólják Európát és Amerikára fogadnak. Ön mint brit portfólióstratéga, hogyan látja ezt a kérdést?
Nekem csak a diverzifikáció a vesszőparipám. A diverzifikáción belül is az eszközosztályok közötti legokosabb arányok kialakítása – a várható piaci fejlemények mind helyesebb felmérése mentén.
Én nem tartozom azok közé, akik inflációs folyamatok beindulásának közeledtét sejtik Amerikában. Ennél fogva nem hiszek a gyorsan bekövetkező és jelentősebb amerikai kamatemelésben. Ebből és az amerikai gazdaság tartós, kiegyensúlyozott, de nem radikális erősödéséből arra következtetek, hogy egykönnyen paritásba kerülhet a dollár és az euró, tehát további dollárerősödést várok.
Egy sor amerikai és részben európai kisebb, ámde dinamikus, a jövőben naggyá válni képes vállalat kötvénykibocsátásait is érdemes erősen figyelemmel kísérni, ezek egyfajta alternatív befektetéseket jelentenek, biztonsági tartalékot képezhetnek. Hiszek ugyanakkor az európai részvénypiac beérésében, de ennek az ideje még nem érkezett el, mert továbbra is erősek az oroszokkal, görögökkel kapcsolatos geopolitikai kihívások. Az év végére azonban részvénypiaci rali érhet be Európában is.
Ami közvetlen szakterületemet illeti: az alternatív befektetések körében hosszú ideje rosszul szerepelnek a nyersanyagok. Sejtésem szerint azonban lassacskán, de akár még az idei évben fordulat következhet be ezen a téren…