growing-marijuana-indoors-spacing-density
feb.
14
2014

A marihuána politikai gazdaságtana

miron j

Évente mintegy százmilliárd dolláros legális jövedelmet és körülbelül negyven-ötvenmilliárd dolláros megtakarítást jelentene csak az Egyesült Államok szövetségi és helyi költségvetéseinek, üzleti szférájának, ha legalizálnák a drogtermelést és -forgalmazást. Ezek az adatok nevetségesen csekélyek az amerikai gazdaság és költségvetés sok trillió dolláros méreteihez képest.

A Harvard Egyetem tudósa, Jeffrey Miron az alapblog.hu-nak adott interjúban a téma politikai gazdaságtanának fő kihívását foglalja össze: ha nem folytatódna a megkezdődött legalizálási tendencia Amerikában, akkor az amerikai társadalom kénytelen totálisan megadni magát a kábítószerpiacokat egyre masszívabban uraló bűnözői hálózatoknak, átengedni maffiáknak a dollár tízmilliárdokat és engedni a korrupció elterjedését. Ugyanakkor Amerika kénytelen vállalni a feketén folytatott kábítószer-forgalmazás ellenőrizetlenségéből adódó életveszélyes helyzetek szaporodását.
Az interjúalany szavai szerint a legalizált drogforgalmazásból származó üzleti lehetőségeket máris sok száz kis startup cég kívánja kihasználni, de mögöttük sorakoznak már a kockázati tőkealapok, és ugrásra készen állva várja a fejleményeket az alkohol- és dohányipar is.

Jelen cikk nem értelmezhető semmiféle állásfoglalásként az Alapblog részéről a kábítószer-legalizálás ügyében, csak tájékoztatási célokat szolgál a témában alkotott amerikai véleményekről – Szerk.
Ahogy figyelem, Amerikában kiengedték a szellemet a palackból, miután már 20 államban legalizálták a marihuánát – legalábbis gyógyszerként. Colorado államban például már legális élvezeti cikk lett. Előbb-utóbb hatalmas üzletággá fog válni a drogipar. Ez megmozgatta az amerikai befektetők fantáziáját?

Én azt mondom, hogy a „szellem” még simán visszagyömöszölhető a palackba. Drámai jogi ellentmondás húzódik meg a téma mögött: a szövetségi állam által hozott törvények továbbra is egyértelműen tiltják a kábítószer-forgalmazást és -alkalmazást. Ugyanakkor egyes államokban – s ezen államok száma ténylegesen gyarapodik – viszont megtörtént a részleges liberalizálás. A felemás helyzet önmagában véve korlátozza vagy éppen akadályozza a drogforgalmazás legalizálásában rejlő, óriásinak nevezhető, gazdasági-, üzleti- és társadalmi előnyök kiaknázását.

Colorado fővárosa, Denver egyik elöljárója, a forgalmazást ellenőrző városi bizottság elnöke – eredendően ellenezte a legalizálást – most azt mondta nekem, hogy egyértelműen bevált mind üzleti, mind „belpolitikai” értelemben a legalizálás. Egyrészt, megfigyelései szerint, minden fegyelmezetten zajlik, másrészt fogyasztói-, illetve kereskedői- és termelői oldalon egyaránt megtalálja mindenki a számítását: immár (drog)termelő szövetkezetek alakulnak államszerte. A másodlagos részvénypiacokon ugrásszerűen emelkedik a drogtermelésre, -feldolgozásra, -értékesítésre alakult startup cégrészvények ára…

Jómagam is úgy ítélem meg a tendenciát, hogy az az általános legalizálás irányába mutat, de időközben komoly visszalépések történhetnek. Például a washingtoni kongresszus a legközelebbi választásokat követően felülírhatja az egyes államokban hozott törvényeket a drogfogyasztás liberalizálásáról. Az elnöktől is sok függ, Obama határozottan kábítószer-ellenes politikát folytat.
És amíg fennáll a totális jogi diszharmónia a szövetségi állam és az egyes államok szintje között, amíg a forgalomból, a kereskedésből, a termelésből kizárják a bankokat és a hitelkártya cégeket, addig ez az üzlet megmarad csupán roppant ígéretesnek. Vélhetőleg nagy pénzek özönlenek be erre specializált kockázati tőke alapokból a drogorientált startup cégekbe. Ám még benne van a pakliban, hogy a befektető minden pénzét elveszíti a végén.

Mit ért azon, hogy kirekesztik vagy kihagyják a bankokat, hitelkártya cégeket?

Jelenleg sehol sem fizethet a vásárló bankkártyával, hitelkártyával a helyi szinten legalizált drog-kereskedelemben. A legalizált hálózatban is készpénzt kénytelen elfogadni a termelő a kereskedőtől, a végfogyasztónak is készpénzzel kell fizetnie a kiskereskedőnek. A bankok nem léphetnek be erre a piacra, mert megköti a kezüket a szövetségi tilalom. A termelők, kereskedők tehát nem vehetnek fel bankhitelt, ezáltal is bénul az ágazat fejlődése. A legalizált kábítószer-forgalmazás banki ellenőrzésének hiánya pedig eleve gyengíti a kinyilvánított cél elérését, tudniillik a kábítószerpiacot meg kell szabadítani a bűnözőktől, az adózatlan, fekete pénzektől, a bevételeket keményen meg kell adóztatni, ugyanúgy mint az alkoholnál és a dohánynál, az újonnan keletkező adójövedelmeket az egészségügy és  – főként – az állami iskolák, az oktatás fejlesztésére kell fordítani.

Az a bizonyos denveri politikus elmondta nekem, hogy a náluk zajlott népszavazási kampányban a „big money”, a nagytőke, sőt a banktőke képviselői a marihuána szabadsága mellett tették le a voksot. Az ellenzők mindössze tizedannyi pénzt tudtak összegyűjteni kampányukhoz, mint amennyit a támogatók. Meglepve hallottam tőle, hogy a konzervatív, illetve erősen jobboldali, nem csekély részben gazdag polgárok többsége a legalizálásra szavazott…

Az amerikai politikai nyelvben erősen jobboldalinak vagy éppenséggel szélsőjobboldalinak nevezett üzleti és politikai csoportok a szövetségi állam szerepének drasztikus korlátozását akarják. Ők Obama elnökben és a baloldalinak tartott Demokrata Pártban a pazarló államgépezet és az individuális szabadság korlátozásának szimbólumait látják. Az amerikai jobboldal liberális, pontosabban libertárius alapon ítéli meg az egész gazdaság működését, beleértve a kábítószer-forgalmazás témáját.
Maga a kábítószer legalizálása körüli vita egyébként átível a klasszikus párthoz tartozási és egyéb ideológiai korlátokon, sok szélsőbaloldali, balliberális, illetve erősen jobboldali csoport, polgár támogatja a tilalom teljes feloldását, sokan mindkét oldalon viszont ellenzik ezt.
Egyébként pedig természetes, hogy e téren, józan üzleti megfontolások mentén is, ugrásra kész a dohány- és az alkoholipar. Ezek irányítói hagyományosan a republikánus jobboldalt támogatják.

Mekkora üzlet lehet a drogbiznisz, ha az legalizált keretek között zajlana Amerika-szerte?

Jómagam nem elsősorban a téma üzleti lehetőségeit, profit kilátásait, hanem a politikai gazdaságtanát kutatom.
A tanulmányunkban (Harvard, Cato Institute – Jeffrey Miron, Katherine Waldock) a következő számításokat tettük közzé: ha Amerikában szövetségi alapon legalizálnák a kábítószereket, akkor – jelenlegi árakon számolva – az Egyesült Államok költségvetésének kiadásai évente mintegy ötvenmilliárd dollárral csökkennének. Összesen körülbelül harmincmilliárdos bevételi többletet hozna az átfogó legalizálás az egyes államok kormányainak és az önkormányzatoknak, húszmilliárdot a szövetségi büdzsének. A csak a marihuána legalizálásából származó bevételi számítások nagy szóródást mutatnak: öt- és tizenötmilliárd dollár között mozognak. A kokain- és heroin-liberalizálás jóval több pénzt hozna a szövetségi és a helyi költségvetéseknek, a marihuána-forgalomból származó bevételeknek a kétszeresét. Mert ez utóbbi drogok a legális kereskedelemben is nyilvánvalóan sokkal drágábbak lesznek, mint a marihuána. Viszont a cannabis, tehát a marihuána forgalma mindig is jóval meg fogja haladni a keményebb drogokét. Mindent egybevetve: az üzleti, a költségvetési kiadási és a megtakarítási szempontokat összességében figyelembe véve úgy kalkuláltunk tanulmányunkban, hogy a drogok legalizálása révén kialakuló ágazat csaknem százmilliárd dollárt „ér” évente.
Be kell azonban ismernem, hogy a tanulmányunk már csak azért is nagyon körülbelüli kalkulációkat tartalmazhat, mert például egyes friss felmérések szerint a marihuána-fogyasztás növekedésével párhuzamosan csökkenhet az alkohol-, sőt a dohányfogyasztás. Ha ez így van, akkor különösen érthető a nagy ital- és cigarettagyártók fokozott figyelme a kábítószer-termelés iránt.
A jelek arra utalnak egyébként, hogy – amennyiben folytatódik a legalizációs trend – a söriparhoz válik hasonlatossá a kábítószergyártás: a legkiválóbb, de drága minőségi kábítószereket manufakturálisan fogják produkálni, a nagyipar, nagytőke pedig a tömegtermelést fogja uralni.
Mindazonáltal el kell ismerni, hogy összességében is csupán néhány tízmilliárd dollárról, a későbbiekben talán néhány 100 milliárdos állami bevételről, illetve megtakarításról beszélhetünk, alapvetően tehát a kábítószer-biznisz felszabadítása nem oszt és nem szoroz az Egyesült Államok jelenlegi évi 15 ezer trilliós költségvetési és 2 ezer trilliós adóbevételi helyzetén. A dolog társadalmi, politikai, politikai-gazdaságtani üzenetei messze lényegesebbek.

Említette az állam potenciálisan több tízmilliárd dolláros évi megtakarításait. Ez mit tartalmaz?

A prognosztizált megtakarítások fele abból adódik, hogy nem kell az államnak költenie – a jelenleg érvényesülő – tilalom betartatására, nem kell üldöznie a tilalom megszegőit, a bűnözőket, a korrupt hivatalnokokat, rendőröket; nem kell a letartóztatottakat őrizni, nem kell kábítószer ügyekben milliónyi bírósági pert megtartani, bírókat, rendőröket, ügyészeket, ügyvédeket ilyen ügyekben foglalkoztatni. Komoly tétel továbbá az egészségügyi rendszert terhelő kiadások csökkenése.
Más kérdés persze, hogy ezáltal – elvileg – meneszteni kellene több ezer rendőrt, bírót, börtönőrt, mentő orvost és így tovább. A kábítószer-forgalom legalizálásának hívei, köztük politikusok, törvényhozók azonban állítják, jómagam is közéjük tartozom egyébként, hogy nem meneszteni, kirúgni kell őket, hanem átállítani, átképezni őket társadalmilag jóval hasznosabb bűnüldözési és gyógyászati területek irányába.

A beszélgetésünk során mindvégig összekeveredik a marihuána és a többi drog, köztük a kemény drogok, a kokain, a heroin legalizálásának témája. Amerikában tudomásom szerint csakis a marihuána-liberalizálás van napirenden. Egyetért ezzel?

Nem érthetek egyet a legalizálási trendnek a marihuánára való leszűkítésével. Legyen világos: bármely drog legalizálása, az ehhez kapcsolódó összes népszavazási kezdeményezés, a tény, hogy már húsz amerikai államban gyógyszerként, némelyekben élvezeti cikként, és néhány külföldi országban, Uruguayban talán a legpéldaszerűbben, eleve engedélyezik a legális forgalmazást – szóval mindez a következők miatt történik: a társadalmak elemi érdeke, hogy felszámolódjon a drogok feketepiaca. Az ugyanis világszerte, Amerika-szerte évtizedek óta egyre drámaibb ütemben terjeszkedik, és mérhetetlen korrupciót és bűnözést szül, a feketepiacon ellenőrizetlen minőségű, akár gyilkos szereket is árusítanak. A tilalom nyomán az állam egyre nagyobb és nagyobb adóbevételektől esik el és közben bűnözők, bűnözői hálózatok épülhetnek fel és egyre hatalmasabb pénzek, sötét üzletek felett szerzik meg az ellenőrzést.
E tekintetben egyformán súlyosbodó problémát jelent minden kábítószer. Nagyon nem bölcs tehát a dolgokat leszűkíteni a marihuánára, azt legalizálom, s közben hagyom a bűnözés és korrupció fokozott burjánzását a heroin és a kokain piacán.

Hagyni szabadon a kábítószer-fogyasztást nem más, mint hagyni, hogy emberek milliói meghülyüljenek, lebetegedjenek, meghaljanak…

Ön a túladagolás veszélyeit abszolutizálja. Az alkohol-túladagolás vagy a túlzott dohányzás is bizonyítottan gyilkolja a májat, illetve a tüdőt. Ha túlzott mennyiségben jut a szervezetbe aszpirin, az is halált okozhat. Tovább megyek: minden extrém sport, sőt a vad síelés, vad autóvezetés – mind, mind gyilkolni képesek. Az extrémitásra való hajlam azonban az emberiség kicsiny részét jellemzi. Ebből a tényből indulnak ki azok, akik – nagyon helyesen – engedélyezik hosszú évtizedek óta az alkohol- és a dohányfogyasztást, engedélyezik, hogy az átlagember autót vezessen és például síelhessen. Senki sem emeli fel a szavát manapság az alkohol betiltása ellen, holott sokkalta több tanulmány bizonyítja hitelesebben az alkoholnak a marihuánához képest súlyosabb egészségkárosító és függőséget okozó hatását, mint ahány ennek az ellenkezőjét. Sőt, ilyen tanulmány egyszerűen nem is létezik. Ugyanakkor sokasodnak azok az orvosi beszámolók, amelyek szerint betegek állapotán nem csak tünetileg, hanem tartósan segítenek bizonyos drogok, minden esetre önmagában véve lényeges, döntő körülmény, ha betegek jobban érzik magukat drogoktól. A drog ez esetben gyógyszer, ugyanúgy, mint bármely más gyógyszer, amellyel az érintettnek együtt kell élnie… A mindennapok világában pedig azért isznak egyesek kedvtelésből, mert jobb lesz ettől a hangulatuk. A marihuána esetében sincs se többről, se kevesebbről szó.

Azt állítja, hogy az ember, pláne a fiatal ember nem hajlamosabb jóval inkább rászokni a kábítószerre, mint az alkoholra? Egyébként pedig olvastam, hogy a kábítószereknek, jelesül a marihuánának tartósabb károsító hatása van a szervezetre, különösen a koncentrációs képességre, mint az alkoholnak…

A témában készült egyetlen orvosi kutatás sem bizonyította még be az ok-okozati összefüggést a nem túlzott kábítószer fogyasztás és az agy összpontosító képességének gyengülése között. Rengeteg konkrét esetet tényleg feltártak, de az összefüggés jellegét egyszer sem sikerült „diagnosztizálni”. Ezzel szemben milliónyi tanulmány készült világszerte a rendszeres alkoholfogyasztás és cigarettázás tartós egészségromboló hatásairól. Az pedig tudományosan abszolút bizonyított, hogy a fiatalok jóval inkább hajlamosak rászokni és függővé válni az alkoholtól, mint bármely kábítószertől.
A függőségi probléma – kábítószertől, alkoholtól, szextől, vad sportoktól – nem összekeverendő az ember szabadságjogainak, döntési szabadságának tiszteletben tartásával. A kábítószertiltás fenntartása óriási, globális gazdasági, pénzügyi, korrupciós, bűnözési, végeredményben biztonságpolitikai probléma terjedését segíti elő. A drogok legalizálása nélkül ez a problematika kezelhetetlenné válik.