Jared_Bernstein
aug.
10
2015

Amerika Trumppal randevúzik, de Hillaryt veszi el…

Amerika rendkívüli nyitottságának, kultúrájához kapcsolódó rugalmasságának köszönheti, hogy az utóbbi években jobb gazdasági teljesítményt és magasabb foglalkoztatást tudott felmutatni, mint Európa – jelenti ki interjúnkban Jared Bernstein professzor, aki éveken át Joe Biden amerikai alelnök gazdasági főtanácsadójaként tevékenykedett. Jelzi viszont, hogy Európához képest Amerikában egészen súlyos társadalmi/politikai egyenlőtlenségek alakultak ki az utóbbi években.
A Bernstein által irányított gazdaságpolitikai kutatóműhely (Center for Budget and Policy Priorities) egyébként lefelé korrigálja mind az amerikai, mind a nyugat-európai gazdasági növekedés várt ütemét, minden területen visszaesést prognosztizálnak.
Emiatt – Jared Bernstein szerint – az amerikai jegybank nem fogja beindítani a kamatemelési ciklust az ősszel, arra csak később és a vártnál lassabb ütemben kerül sor.

Zentai Péter: Igazam van, ha azt állítom, hogy a nyugati kapitalizmus egész rendszere került súlyos válságba? Sorolom: amióta ez a modell létezik, nem volt rá jellemző ilyen mértékű  jövedelmek közti differencia. Nyugat-Európát egyidejűleg sújtja az euró jövőjének teljes bizonytalanná válása és az, hogy vészesen öregszik. Közben mind Amerikát, mind Európát teljesen különböző kultúrákból származó, más gazdasági, politikai rendszerekhez szokott emberek milliói árasztják el. Fogy a Nyugat politikai tőkéje és a jóléti intézmények fenntartására fordítható pénze is és ezzel párhuzamosan radikalizálódik a fővonalbeli politika…
: Mindezeket elfogadom, mégsem hiszem, hogy válságban van ez a rendszer. Pontosabban nincs mélyebb krízisben, mint általában – más szóval e problémák mind kezelhetők.
Ezt előrebocsátva elismerem azonban, hogy sokasodnak a kihívások –korábban, az elmúlt évtizedekben  talán számszerűen kevesebb kihívással kellett szembenézniük a nyugati jóléti kapitalista országoknak. De nem hiszem, hogy szignifikáns mértékben süllyednénk. Amerikával az élen a fejlett világ venni fogja e nagy akadályokat is. Persze aztán jönnek majd az újabb kihívások, de azokat is le fogjuk együttesen küzdeni.

 Az amerikai gondolkodók szavaiból mindig kicsendül az az alapvető optimizmus, hogy „a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket”. Gondolom, ezzel függ össze, hogy Amerikában sokkalta inkább bekerült a politikai közbeszédbe az egyenlőtlenség témája, mint Európában. Egyetért ezzel, vagy inkább arról van szó, hogy Amerikában tényleg nagyobbak az elosztási igazságtalanságokból származó társadalmi egyenlőtlenségek, mint Európában?
A differencia az európai és az amerikai hozzáállásban az európai és az amerikai kapitalista modell különbségéből fakad. Az Egyesült Államok társadalma és főként gazdasága sokkalta – jó vagy rossz értelemben – „felszabadultabb”, kötöttségektől mentesebb. A technológiai fejlődés vívmányai a tudományos, innovációs műhelyekből pillanatok alatt átterjednek a reálgazdaságba, hatásuk azonnal érződik a mindennapok világában.
Európa e tekintetben mindig is statikusabb, ha úgy tetszik zártabb állapotban volt. Polgárait ugyanakkor ezzel a zártságával jobban megvédi a külvilág minden radikális – nemcsak rossz, hanem jó – behatásától is.
Amerikát ma az elosztáshoz kapcsolódó egyenlőtlenségek valóban keményebben sújtják, mint az európai társadalmakat. Hogy ez így alakult, abban – erről sokan megfeledkeznek – rendkívüli mértékben felelős az, hogy a hátrányba került csoportoknak, kisebbségeknek példátlanul, szinte nullára csökkent az érdekérvényesítő képessége. Amerikában gyakorlatilag megszűntek a szakszervezetek és alig akadnak hatékony jogvédő csoportok.
Abszurdnak tűnik, de úgy alakult, hogy a vészharangkongatás felülről, a leggazdagabb és legbefolyásosabb amerikaiaktól: Bill Gates-ektől, Warren Buffettektől, George Sorosoktól, sőt az elnöktől, Barack Obamától indult el. Ezek a roppant befolyásos amerikaiak felháborítónak, igazságtalannak és csökkentendő társadalmi feszültségforrásnak tekintik a saját kiváltságaikat. Ők kezdeményezik az erről szóló vitákat és pénzelik azokat a politikusokat, akik szót emelnek az egyenlőtlenségek szűkítése, az igazságosabb jövedelemelosztás érdekében. Ez azért alakul ilyen paradox módon, mert alul eltűnt a kezdeményező erő, az ott lévők nincsenek abban a helyzetben, hogy „alkudozni” tudjanak társadalmi vagy akár bérrel kapcsolatos kérdésekben.

Ezért nem emelkednek Amerikában a bérek?
Igen, főleg ezért nem, ami szintén abszurdum. Hiszen az utóbbi hat évben az amerikai gazdaság ereje tulajdonképpen megduplázódott, félelmetes mértékben nőtt a termelékenység. Korábban a gazdaság teljesítőképességének ugrásait lekövették a bérek, amelyek nagyjából ugyanannyit emelkedtek, mint a produktivitás szintje. Ez a kettő azonban most abszolút aszinkronba került egymással.

 Az utóbbi években a produktivitás növekedése, ez európainál jobb amerikai gazdasági teljesítmény a teljesen szabadon zajló technológiai forradalomhoz kötődik – a fejlesztőkhöz, az innovátorokhoz… Ők, illetve azok gazdagodtak meg kiugróan, akiknek volt bátorságuk mindent egy lapra feltenni. Ezek az emberek a szokásosnál nagyobbat kockáztattak, amikor kézzelfogható profitkilátások nélkül fektettek be ismeretlen technológiai cégekbe. Óriási kockázat, óriási haszon…
Egyébként pedig nem lehet, hogy az európainál jobb amerikai teljesítménynek, a nagyobb amerikai szabadságnak az az ára, hogy Amerikában nagyobbak a társadalmi egyenlőtlenségek, mint Európában?
Nem hiszem. Történelmileg mindig is szabadabb, rugalmasabb volt Amerika, de ettől még a tőke- és egyéb jövedelmek elosztásából fakadó társadalmi különbségek nem mutattak a mostanihoz hasonlítható devianciát.
Egyébként pedig – és ez már tényleg nagyon veszélyessé teszi a helyzetet mindenütt a nyugati világban – a termelékenység tendenciaszerűen kezd gyengülni, az utóbbi egy-másfél évben fékeződik a gazdasági bővülés. A munkaerőpiac már nem erősödik Amerikában, Európában pedig folyamatosan stagnál minden.
Amerika és Európa növekedési kilátásait egyaránt lefelé vagyunk kénytelenek korrigálni a következő néhány évre.

A kilátások negatívabbá válásához nem járul hozzá az, hogy a Fed hamarosan kamatemelésbe kezd?
Szerintem a Fed a piaci szereplők várakozásaihoz képest később „indul be”. Nem szeptemberben, hanem – megítélésünk szerint – csak decemberben. Úgy gondoljuk, a Fed is belátja, hogy Amerika gazdasága a korábbi várakozásokhoz képest gyengébben teljesít, és ezzel a piacok is kénytelenek lesznek hamarosan számolni. Tehát azt gondoljuk, hogy később és lassabban fog lépni a Fed, miközben a tőkepiacokon is ereszkedni kezdenek az árfolyamok.

Kérem, fejtse meg nekem a Donald Trump-rejtélyt! Most úgy néz ki, hogy Trump (ingatlanmogul, tévés celeb) – egy brutálisan beszélő, brutális programot hirdető, az amerikai demokrácia és a politikai korrektség alapjait megkérdőjelező kampánnyal induló jelölt – akár győzhet is
A válaszom – bármennyire profánul is hangzik – ez:  Amerika Donald Trumppal „randevúzik, jár és bújik ágyba, de a végén Hillaryt (Clintont) veszi feleségül”. Ezen mondandóm mögött – higgyen nekem – nagyon lényeges történelmi, szociológiai és egyéb tudományos megfigyelések húzódnak meg…, melyek a beszélgetésünkben felvetett egyéb kérdések megválaszolásához is hozzásegítenek. Nagyon lényeges különbség ez Európához viszonyítva. Az öreg kontinens ugyanis – noha lakói sokkal kifinomultabbnak, igényesebbnek látszanak – mégis újra és újra azt bizonyítja, hogy „Berlusconikkal randevúzik, velük bújik ágyba, és aztán Berlusconikkal köt házasságot is”.

 

Kiemelt kép forrása: www.theguardian.com