penzugyi tudatossag

Amerikában is ritka már a pénzügyi biztonság

A kereset növekedése a fogyasztás növekedéséhez vezet. Ezt eddig alapszabályként ismerte el a gazdasági szakemberek többsége, a JP Morgan legfrissebb kutatása alapján azonban ez közel sincs így. Egy 100 ezer ember között végzett felmérésből viszont nem csak ez derült ki, hanem az is, hogy az amerikai háztartások 80%-a nem rendelkezik a szükséges méretű megtakarításokkal. Még a világ egyik legnagyobb gazdaságában is csak a leggazdagabbakról mondható el, hogy a jövőben reálisan felmerülő pénzügyi problémákat biztonsággal kezelni tudják.

Bár a magyar megtakarítók alacsony pénzügyi kultúrájáról sokat hallhattunk, érdekes eredmény derült ki az amerikai lakosságról is. Ez azt mutatja, hogy a helyzet közel sem tökéletes a világ legnagyobb gazdaságában sem.
A JP Morgan Chase Institute egy olyan kutatást végzett, amiben ügyfelei számlái alapján a kereset és a fogyasztás kapcsolatát vizsgálta. Az amerikai óriásbank az általa vezetett 27 millió számlából választott ki először 2,5 milliót, majd ebből véletlenszerűen kiemelt 100 ezer embert. Az ő pénzügyeiket vetették alá alapos elemzésnek összesen 135 millió tranzakciójuk alapján.

Jelentős ingadozás a keresetben és a fogyasztásban

Kiderült, hogy éves és havi alapon is jelentősen ingadozik az amerikaiak keresete és fogyasztása is. Havi alapon például a
számok azt mutatták, hogy mind a 100 ezer embernél 5%-nál JPMorgan_2_20150527nagyobb volt a fogyasztás ingadozása hónapról hónapra, a keresetek pedig az esetek 84%-ában ingadoztak ilyen mértékben.

Megfigyelték azt is, hogy a bevételek és kiadások ingadozása egyáltalán nem függ a keresetek nagyságától. Az adatok alapján azt láthatták, hogy minden kereseti osztály közel ugyanakkora ingadozással nézett szembe mindkét esetben, és a kiadások mindig nagyobb ingadozást mutattak, mint a bevételek.

A keresetek és a fogyasztás nem mozgott együtt

JPMorgan_1_20150527A kutatók ez után a keresetek és a fogyasztás 2013 és 2014 közötti megváltozása között kerestek kapcsolatot, de már az adatok ábrázolásánál sem a várt mintázat rajzolódott ki. Az alábbi ábra alapján egyáltalán nem mondható, hogy a kereset növekedése a fogyasztás növekedéséhez vezetne. A pontok ugyanis mindenfelé szóródnak, ahelyett hogy egy 45 fokos egyenes köré rendeződnének. Ez jelentené azt, hogy a keresetek 1%-os növekedése a fogyasztás 1%-os növekedését eredményezi. Ezzel együtt egy nagyon gyenge pozitív kapcsolat azért kimutatható az adatokból, ami azt mutatja, hogy a keresetek 1%-os növekedése a fogyasztás 0,1%-os növekedéséhez vezet.

A jelenség feloldása céljából a kutatók három csoportba osztották a megtakarítókat:

  • A vizsgáltak mindössze 28%-át tették ki az ún. „Reagálók” (Responders), ők voltak azok, akiknek a keresetük és a fogyasztásuk megváltozásában mért különbség kisebb volt 10 százalékpontnál. A két tényező tehát ebben a csoportban közel azonosan mozog: ha nő a kereset, nő a fogyasztás is és fordítva. Ők tehát azok, akik a korábbi feltételezés szerint viselkednek, mégis ők alkotják a lakosság legkisebb hányadát.
  • A vizsgált minta 33%-át teszik ki a „Ragaszkodó optimisták” (Sticky Optimists), akiknél a fogyasztás növekedése 10 százalékponttal nagyobb volt, mint ahogy a keresetük nőtt. Tehát ők a keresetük csökkenése esetén is fenntartják a korábbi szokásaikat. Nevük is onnan származik, hogy ragaszkodnak a korábbi magasabb fogyasztáshoz. A csoport tagjai általában a magasabb keresetűek közül kerülnek ki, az adatokból az is kiderült, hogy a legmagasabb keresetűek 35%-a esik ebbe a csoportba.
  • A legnagyobb egységet az „Ragaszkodó pesszimisták” (Sticky Pessimists) csoportja alkotta, akiknél hiába nőtt a kereset 10 százalékpontnál nagyobb mértékben, a fogyasztásuk viszont nem változott ezzel arányosan. Vagyis ők azok, akik ragaszkodnak az alacsonyabb fogyasztási szinthez még akkor is, ha keresetük időközben megnő és csökkentik a fogyasztásukat, ha a keresetük esetleg lecsökken. A kutatás kimutatta, hogy ennek a csoportnak a tagjai ugyanolyan arányban találhatók meg minden kereseti osztályban.

Egy átlagos háztartásnak nincs megfelelő pénzügyi tartaléka

A kutatás adatai alapján a JP Morgan Institute kutatói azt tapasztalták, hogy egy átlagos háztartás nem rendelkezik olyan likvid megtakarításokkal, amivel a látott volatilitás negatív hatásait kivédhetnék. Erre azért lenne hatalmas szükség, mert mind a kereseti, mind a fogyasztási oldalon mért ingadozások következtében könnyen előfordulhatnak olyan élethelyzetek, amikor egy váratlan nagyobb kiadás pont akkor merül fel, amikor éppen a bevétel visszaesése áll fenn.
A JP Morgan elemzői úgy számoltak, hogy egy közepes keresetű háztartásnak 4 800 dolláros megtakarításra lenne szüksége likvid eszközökben – durván az adózott éves keresetének 14%-ára – ahhoz, hogy a tapasztalt kilengések ne okozhassanak problémát. Ennek ellenére a számok azt mutatják, hogy a 4 800 dollár helyett mindössze 3 000 dollárral rendelkeznek. De a helyzet minden kereseti osztályban elkeserítő, egyedül a lakosság legjobban kereső 20%-a rendelkezik a szükséges likvid eszközökkel ahhoz, hogy a várató pénzügyi ingadozások hatásait kezelni tudják.