Amiért az Egyesült Államok új elnökét nem Hillary Clintonnak fogják hívni…

Soha korábban nem volt még akkora a szakadék a GDP és a munkabérek növekedési üteme között, mint amilyet napjainkban mérhetünk. Ugyanakkor szintén példátlan, hogy egyidejűleg zuhant történelmi mélypontjára és nem mozdul onnan az infláció, a kamat, a foglalkoztatási ráta, az új beruházás, a tőkekihelyezés, a produktivitás.
Mindezzel hozza összefüggésbe az alábbi interjúban Steen Jakobsen, a Saxo Bank közgazdásza az európai és az amerikai kispolgárok elitellenes lázadását. Az egyik következmény – Jakobsen előrejelzése szerint – hogy az amerikaiak nem Hillary Clintont fogják új elnökükké választani.

Zentai Péter: Ön állítja, hogy Hillary Clinton nem lesz képes győzedelmeskedni az amerikai elnökválasztáson. A vezető üzleti tévécsatornának, a CNBC-nek adott interjúban e prognózisát nem csak amerikai, hanem globális gazdasági-pénzügyi összefüggésbe helyezi. Mire alapozza előrejelzését az amerikai elnökválasztás kimenetelét illetően?
Steen Jakobsen: Nézzünk körül a nyugati világban: Írországban a nép megbuktatta a kormányfőt. De miért kell leváltani egy olyan kormányt, amely nyolc (!) százalékos növekedést hozott az országnak tavaly? Nos, azért, mert az írek többsége így kívánt hangot adni annak, hogy elege van azokból, akik az országot évtizedek óta uralják. Ausztriában az elnökválasztáson a nép a leghatározottabban nemet mondott minden olyan jelöltre, aki személyesen vagy pártján keresztül az elmúlt harminc-negyven év kormányzásához köthető. Nagy-Britanniában az egyelőre homályos kimenetelűnek tetsző Brexit referendum kapcsán egy dolog biztos: nem azért fognak milliók a kilépés mellett voksolni, mert bármi komoly fogalmuk lenne a témáról – ennek éppen az ellenkezője az igaz –, hanem azért, hogy bosszút álljanak az országot irányító politikai-, pénzügyi-, politikai eliten, amely a bennmaradást szorgalmazza. De még Németországban is a semmiből nőtte ki magát és vált komoly politikai erővé a „mindenre” nemet mondó, minden korábbi eredményt megkérdőjelező AfD nevű párt.
Az egész nyugati világban gombamód szaporodnak az ilyen „antimozgalmak”, antipolitikusok, azoknak áll a zászló, akik mindenre – ami eddig volt – nemet mondanak.

Donald Trump szövegeit is kétségtelenül áthatja mindannak az elutasítása, amit Amerika korábbi és jelenlegi vezetői eddig csináltak…
A dolgok mögött mind Európában, mind Amerikában egy folyamatosan súlyosbodó gazdasági, gazdaságpolitikai anomália húzódik meg. Az általunk végzett friss kutatások eredményei a következőre világítanak rá: soha nem volt még annyira aszinkronban egymással a történelem során a GDP és a munkabérek növekedési üteme, mint amilyet napjainkban mérhetünk. Ez az arány a legtragikusabb képet a nyugati világon belül Amerikában mutatja. Ezt csupán a technológiák szédületes fejlődésével, a robotizációval, automatizációval magyarázni – ahogy ez a fővonalbeli nyugati médiában történik – azért sem ildomos, mert például az Egyesült Államokban mindeközben a vállalati nyereségek minden idők legmagasabb szintjét ostromolják. Az átlagpolgárok Amerikában, Kelet- vagy Nyugat-Európában azonban mit sem érzékelnek a saját bőrükön a GDP-növekedésből, a vállalati nyereségek csúcsra járásából. Azt viszont annál inkább, hogy folyamatosan áldozatokat követelnek tőlük. Az emberek csak azt hallják évek óta, hogy tessék szorosabbra húzni a nadrágszíjat. Amerikában és Nyugat-Európában ez a fajta közérzet a 2008-09-es válság óta van erősödőben, de Kelet-Közép-Európában a berlini fal leomlása óta gyakorlatilag egyfolytában amolyan gazdasági szükségállapotban tartják az embereket.

Most érkeztünk volna el tűréshatárig? Kelet- és nyugat-európaiak és amerikaiak tömegeinek egyidejűleg lett elegük az elitből?
Azt tudjuk bizonyítani, hogy történelmileg egyedülálló konstelláció alakult ki a nyugati világban: egyidejűleg süllyedt abszolút mélypontjára minden, ami meghatározó jelentőséggel bír a gazdasági fejlődésre. Soha korábban nem fordult elő, hogy egyszerre van abszolút mélypontján az infláció, a kamat, a foglalkoztatási ráta, a beruházások, a tőkekihelyezések, a növekedés.

Ezek szerint nem sokat értek az egymást követő és egyre vadabb jegybanki beavatkozások, mennyiségi könnyítések…
Nem. Mert azok gyakorlatilag egyáltalán nem bővítették a tömegkeresletet. Az átlagember rendelkezésére álló pénzek egyáltalán nem bővültek a jegybankok által alkalmazott a QE-k (pénz- és tőkepiaci mennyiségi bővítések) révén, azok nem jelentek meg béremelésekben, anyagi kompenzációkban. A kapitalista piacgazdaságok márpedig nem képesek növekedni a középrétegek folyamatos izmosodása nélkül, tehát a fizetőképes kereslet és fogyasztás tartós erősödése nélkül.

Rosszul megy a kapitalizmusnak, mint modellnek és rosszul megy az embereknek, mint fogyasztóknak… Ezt hívják általános válságnak!
A düh az, ami egyre inkább vezérli a szavazó polgárokat. Bajaikért, relatív nélkülözésükért, leginkább pedig középosztálybeli helyzetük megingásáért büntetni akarnak mindenkit, aki eddig hatalmon volt. Ahogy ez történik – a friss szavazások, választások eredményei alapján – egész Európában.
A kérdésére itt keresendő a válasz: Hillary Clinton az amerikai átlagemberek többségének szemében abszolút megtestesítője mindannak, amitől meg akarnak szabadulni, amit el akarnak utasítani. Benne egyszerre látják az erkölcstelennek tartott férjét, a pénzügyi bajokért bűnbaknak kikiáltott Wall Street-et, az ország politikáját – legalábbis az érzetek szintjén – monopolizáló és egymással elvtelen alkukba bonyolódó republikánus és demokrata párti elitet. Nem véletlen, hogy Donald Trump, a kihívó csak és kizárólag az amerikai tömegek ezen elégedetlenségébe kapaszkodik, erről szólnak elitellenes szövegelései, de ez adta meg a rendkívüli népszerűséget a demokratákon belül indult radikálisan baloldali alternatív ellenfélnek, Bernie Sandersnek is.
Hillary Clinton – elemzésünk szerint – a jelenlegi amerikai társadalmi légkörben nem fogja tudni maga mögé állítani a szavazók többségét, a mi előrejelzésünk szerint nem lesz képes győzedelmeskedni a novemberi választásokon.

Kiemelt kép forrása: www.huffingtonpost.com