volvo_p1800
jún.
9
2017

Angyali – Volvo P1800 (1967)

Egy újabb színészlegendát veszített el a világ május 23-án. Egy legendát, akinek a nevéhez számtalan kiváló alakítás fűződik mind a filmvásznon, mind a tévé képernyőjén. Olyan népszerű alakítások, mint az Ivanhoe című filmsorozat hős lovagjának megformálása, vagy mint Simon Templar szerepe Az Angyal című tévésorozatból, illetve az angol arisztokrata Lord Brett Sinclairé (Minden lében két kanál). Leghíresebb alakítása mégis a mozivászonhoz köthető. Őfelsége legtitkosabb titkosügynökét, James Bondot, rekordnak számító hét alkalommal formálta meg, hihetetlen sikerrel. Filmjeiben rendszeresen jobbnál jobb autók is feltűntek, melyek az idők folyamán legalább olyan ismertté váltak, mint ő maga. Mai írásunk arról az autóról szól, melyet legkedveltebb tévés szerepe tett nemzetközileg is ismertté. Sir Roger Moore-tól a Volvo P1800 történetének felidézésével búcsúzunk.

Nem látszik Volvónak, a P1800 mégis a márka egyik legnagyobb klasszikusa. Vonalait olasz stúdióban svéd formatervező rajzolta meg. Munkája kiválóan sikerült. Ezek a vonalak máig nem váltak unalmassá. Szépsége vitathatatlan. Formája, a gallérszerűen felfelé ívelő övvonallal elegáns – azonnal észrevehető rajta az olasz iskola. Összképe valahogy mégis brit, elegáns fecskefarokban végződő hátsója viszont a kor Amerikájára utal. És vitathatatlanul van benne valami, ami nem engedi, hogy bármivel is összekeverjük. Valami skandináv szelídség, nyugalom és hűvös báj. Bár a forma agilis autót sejtet, mégsem vad sportgépnek, sokkal inkább elegáns és kifinomult kupénak látjuk. Nem véletlenül illett ez az autó annyira a filmvásznon mindig elegáns Roger Moore-hoz.

Az autógyártást 1927-ben kezdő Volvo elsőként az ötvenes években épített sportautót. Ám az Amerikában készített, nyitott, kétüléses, üvegszál erősítésű műanyag karosszériás Volvo P1900 Sport karrierjét sikernek aligha lehet nevezni, hiszen mindösszesen 68 darabot gyártottak a Chevrolet Corvette ihlette csúnyaságból. Az 1956 és 1957 között gyártott szériáról még a Volvo akkori elnöke, Gunnar Engellau is az alábbiakat nyilatkozta a gyártás beszüntetésekor: „Nem rossz autó, de Volvónak rossz”. Azt hiszem némi kötelező hazabeszélés még így is kiolvasható az elnök úr szavaiból. Engellau felismerte ugyanakkor, hogy a strapabíró, ám izgalmasnak aligha nevezhető modelljeiről elhíresült Volvónak igencsak szüksége van egy izgalmas sportmodellre, amely a márka összértékesítését is növelheti. A P1800 tehát egyértelműen azzal a céllal született, hogy ráirányítsa az érdeklődők figyelmét a Volvo tágabb kínálatára.

Tervekből tehát nem volt hiány, s a biztos siker érdekében Engellau Helmer Pettersont nevezte ki a P1800 projekt élére, aki a negyvenes években a PV444-es széria fejlesztését is felügyelte. A karosszéria megrajzolását végül az olasz Pietro Frua műhelyére bízták, ahol akkoriban már Helmer Petterson fia, a frissen diplomázott Pelle Petterson is dolgozott. Öt különböző terv készült a születendő autó kapcsán, ebből egy a svéd projektvezető fiáé volt. Mikor a Frua Stúdió 1957 augusztusában prezentálta az öt különböző vázlatot, a svédek egyértelműen Pelle Petterson munkája mellett tették le voksukat. A gyönyörű formák láttán pedig nagy volt az öröm. Akkor viszont már kevésbé, amikor a vezetőség megtudta, hogy az „olasz formaterv” voltaképpen egy 25 éves svéd fiatalember alkotása, amiért ráadásul egy vagyont fizettek. Először el is akarták titkolni ezt a tényt a közvélemény elől. Végül mégis bevallották, hogy bár Olaszországban születtek, de végeredményben svéd tollból származnak a P1800 szemet gyönyörködtető vonalai.

Nem kevésbé kalandos az az út sem, ahogyan a P1800 gyártásba került. Az már 1957-ben kiderült, hogy a Volvo kapacitásába nem fér bele egy újabb modell gyártása. De a svédek egykönnyen nem mondtak le sportautós álmaikról. Szét kellett hát nézniük a „piacon” és partnert találni a gyártáshoz. Kezdetben főleg Németországban próbálkoztak – képbe került a Volkswagennek is dolgozó Karmann, de az NSU és a Hanomag is –, Petterson végül mégis az angol Jensen Motorsban vélte megtalálni a keresett partnert. Mindkét félnek kapóra jött a lehetőség, hiszen a Jensennek épp akkor járt le az Austin-Healey összeszerelésére kötött szerződése. Ráadásul a Volvo Skóciában, a Pressed Steel Company személyében megfelelő karosszériaépítőt is talált. A Jensennek így voltaképpen svéd motorokkal és skót karosszériaelemekkel felvértezve csak a kiegészítő alkatrészek gyártására, illetve az összeszerelésre és a fényezésre kellett koncentrálnia. Később derült csak ki, még ez is túl nagy falatnak bizonyult számukra.

A szélesebb körben az 1960-as Brüsszeli Autószalonon bemutatott P1800 első példánya 1960 szeptemberében – azaz 1961-es modellévvel – gördült ki a Jensen Motors West Bromwich-i üzemének kapuján. Ám az autót nem csak a Jensen köti Angliához, hanem egy film is, a Leslie Charteris bűnügyi novelláit felhasználó Az Angyal című klasszikus. A népszerű brit tévésorozat hősét, Simon Templart, 1962-től 118 epizódon át megformáló Roger Moore ugyanis egy P1800-assal „kényszerült” üldözni a rosszfiúkat hétről hétre, miután a Jaguar a szintén 1961-ben bemutatott E-Type-ot nem kívánta a sorozatban szerepeltetni. Pedig az alkotók kifejezett kívánsága az volt, hogy az ízig-vérig angol sorozatban a főhős autója is egy hamisítatlan brit sportkocsi legyen. Csakhogy megjelenése után a friss E-Type akkora szenzáció lett, hogy sokáig nem is árusították Angliában, minden autó Amerikába került. Így kerülhetett képbe a Volvo új sportautója, a szintén Nagy-Britanniában készülő P1800.

A népszerű sorozat Európa-szerte milliókat ültetett a tévékészülékek elé, így a filmes szerep hatalmas lendületet adott az eladásoknak. Némi szerencse is kellett tehát a Volvo sportkupéjának sikeréhez, melynek jelentős részét adta az „angyali” népszerűség. Ahogy egy interjúban a modellt tervező Pelle Petterson is nyilatkozta: „A kocsit én terveztem, de Simon Templar adta el.” (A főhős autójának rendszáma kezdetektől az „ST 1” volt, amiből akár nevének kezdőbetűire, akár az eredeti filmcímre – The Saint – is aposztrofálhatunk.)

Noha az eladások jól indultak, mégsem örülhettek maradéktalanul a svédek. Az angol gyártás minőségével ugyanis sem ők, sem a vevők nem voltak elégedettek, így 1963-ban – 6000 darab szigetországi gyártású P1800 elkészülte után – haza is költöztették a típus összeszerelését. Új korszak kezdődött tehát az autó életében, amit innentől kezdve P1800 S-nek hívtak. A karosszériaelemeket azonban továbbra is – egészen 1969-ig – Skóciából vásárolták. Később már azokat is maguk gyártották.

Motorizáltság szempontjából a P1800 nem hozott semmilyen újdonságot elődjéhez képest. Kezdetben az Amazon 1,8 literes, 100 lóerős benzinesével készült, amely 1966-tól már 115 lóerőt tudott. A P1800 S sem az izmosabb motort, hanem a svéd gyártást jelölte. A szériavégi 1800 E viszont már 2,0 literes, ráadásul injektoros, 130 lóerős motort kapott, valamint négy tárcsaféket. Az üveg (!) hátsó ajtóval ellátott kombi karosszériás ES-ben ugyanez a motor 125 lóerővel volt elérhető. Utóbbi modellt extra felszereltségként háromfokozatú bolygóműves automata váltóval is szerelték. A széria kivitel négysebességes, elektromosan kapcsolható overdrive-os (gyakorlatilag ötödik fokozat) manuális váltóval készült.

Végül tizenkét év és összesen 47.492 darab autó legyártása után fejeződött be a P1800 sikertörténete. A kupé – amely egy kicsit mindig kilógott a márka kínálatából – közvetlen utód nélkül szűnt meg. A Volvo a későbbiekben inkább a biztonságos családi autók gyártására összpontosított.

Végezetül egy érdekesség. Vajon meg tudják-e mondani, hogy milyen típusú autóval futották a legtöbbet eddig a világon? Avagy Guinness-rekordjának hivatalos megfogalmazása szerint: „a legnagyobb táv, amit autóval az első tulajdonos nem kereskedelmi körülmények között teljesített”. Nos, a rekorder autó természetesen egy Volvo P1800! Az autó tulajdonosa pedig egy nyugdíjas New York-i tanár, bizonyos Irvin Gordon, aki 1966-ban vásárolta sportkupéját, amibe annyira beleszeretett, hogy azóta sem akar kiszállni belőle. Az amerikai nyugdíjas és kedvenc járműve mára igazi legendának számítanak az autózás világában. Mr. Gordon az egymillió mérföldes futásteljesítményt 1987-ben érte el autójával, míg a Guinness-rekordok Könyvébe 1998-ban került be. Akkor érte el az 1,69 millió mérföldet. Négy évvel később már a kétmilliomodik mérföldet ünnepelte a Times Square-en tartott sajtótájékoztatón. Az esemény apropóján a négykerekűekért bolonduló showman, Jay Leno is meghívta a műsorába a szenvedélyes utazót. Természetesen a Volvónál is büszkék a P1800 teljesítményére: a 3 millió mérföldes csúcsra készülve 2013-ban „3 millió indok” mottóval egy kampányba is bevonták a férfit és az autót. Azóta pedig már ötmillió felett járnak, igaz ma még „csak” kilométerben.

Elmondása alapján, ha egyszer megválik az autótól, minden egyes lefutott mérföldért egy dollárt kér majd. Ennyi talán fedezné a kiadásait, amit az évek során benzinre és alkatrészekre fordított, de a kalandvágyó nyugdíjas tanár a hatalmas összeget minden bizonnyal további autós túrázásra költené. És hogy mi az autó hosszú életének titka? „Kövesd a leírást, azonnal cserélj ki minden hibás alkatrészt, és soha ne engedj mást a volán mögé!” – állítja Mr. Gordon.

Amikor Sir Roger Moore tíz évvel ezelőtt Budapesten járt, az egyik kereskedelmi csatorna forgatott vele egy riportfilmet. A felvételre a népszerű riporter saját, fehér színű P1800-asával érkezett. A beszélgetés végén Sir Roger be is ült az autóba. „Alig tudta elfordítani az indítókulcsot, láttam, hogy feszegeti, és arra gondoltam, pont az Angyal fogja tönkretenni a zárat” – idézi fel a történteket a riporter. De jött a segítség, Sir Roger felesége személyében, aki odalépett az autóhoz, benyúlt a letekert ablakon, és megfogta férje kezét. „No way, darling!” – mondta, ami hevenyészett fordításban annyit tesz: Nem mész Te sehová!

Sajnos az Angyal most mégis elment, de emlékezete, filmjei és az azokban szereplő autók is örökké velünk maradnak.

A kiemelt kép forrása: Player.hu